Így változott az állatokkal való kapcsolat a budapesti állatkertben

A Fővárosi Állat- és Növénykert a közösségi oldalán közzétett bejegyzésében 160. jubileumi emlékévének apropóján részletes betekintést nyújt az állatkerti óvoda múltjába és a modern állattartási elvekbe. A látogatókban gyakran felmerül a kérdés, miért nem simogathatják meg a született kölyköket vagy fiókákat, hiszen a kis ázsiai vadkutyák vagy II. Borisz, a manulkölyök látványa mindenkit elbűvöl. A szakemberek szerint azonban a közvetlen érintkezés szigorú tilalma nem csupán szakmai, hanem állatjólléti szempontból is elengedhetetlen, mivel ellentmond mindannak, amit egy modern intézmény képvisel.

Ez a szemléletmód azonban nem volt mindig jellemző az intézmény történetében. Az 1914-es nagy átépítést követően az állatkerti születések száma jelentősen megemelkedett, ám a korabeli állatok gyakran nem törődtek utódaikkal. Emiatt a gondozók nevelték fel a kölyköket, és egy külön „hancúrozót” hoztak létre számukra.

Az akkori állatóvodában medvebocsok, sakálkölykök, vadmalacok és kisbárányok játszottak együtt, ami tömegeket vonzott az intézménybe. Szintén gyakori volt, hogy nagymacska kölyköket pórázon, kosárban vagy ölben vittek ki a látogatók közé, akik akár meg is simogathatták őket.

Ezeknek a módszereknek azonban nem sok közük volt a vadonbeli életkörülményekhez. Az elmúlt több mint száz évben az állattartás alapjaiban fejlődött. A modern állatkertek ma már arra törekszenek, hogy az állatok a lehető legtermészetesebb körülmények között éljenek, minimális emberi beavatkozással.

Ennek köszönhetően a szülők ma már gondoskodnak az utódaikról, így az elszakításuk szükségtelen és komoly stresszt okozna az állatoknak. Akkor sem válnának házikedvencekké, ha probléma esetén mégis be kellene avatkoznunk.

Fontos hangsúlyozni, hogy a vadállatok ösztönei bármikor felülkerekedhetnek, még akkor is, ha barátságosnak tűnnek. Egy hirtelen ijedtség vagy fenyegetettség esetén a kölykök is haraphatnak vagy karmolhatnak.

A szakemberek ezért a „protected contact” rendszert alkalmazzák, ahol a tréningek során fizikai elválasztás, például rács biztosítja a biztonságot. A cél, hogy megőrizzék a lakók természetes viselkedésmintáit, ezért csak költözés vagy állatorvosi ellátás esetén viszik el őket a kifutóból.

Nemcsak az ember és állat közötti közvetlen kapcsolatot kerülik, hanem az egyes fajokét is, különösen a ragadozókét. Egy medve és egy tigris eltérő módon kommunikál, ezért a találkozásuk kiszámíthatatlan és káros a fejlődésükre.

A higiéniai szempontok is kulcsfontosságúak. Míg a gondozók szigorú protokoll szerint, fertőtlenítve érintkeznek az állatokkal, a látogatók ruházatukon vagy kezükön keresztül akaratlanul is kórokozókat vihetnek be.

Egy nagymacska tisztálkodás közben könnyen lenyalhatja ezeket, ami súlyos egészségügyi kockázatot jelenthet számára. Ezért a látogatóktól nem várható el az a fajta óvatosság, amit a szakemberek betartanak.

Az intézmény a jubileumi év kapcsán július 18-19-én „Gyűjteményünk régen és most” címmel eseményt szervez. A program során az érdeklődők izgalmas történeteken keresztül ismerhetik meg az állatkert múltját, az ikonikus állatok érkezését és a történelmi események hatását az intézmény fejlődésére.