Kanada tejipari politikája az ország egyik leginkább érinthetetlen politikai kérdése, ugyanakkor régóta szálka Donald Trump szemében. A BBC beszámolója szerint a kanadai tejellátási rendszer ismét a figyelem középpontjába került, miután az amerikai elnök ezt jelölte meg a 20 milliárd dollár (kb. 7,5 billió forint) értékű kanadai importtermékre kivetett 50 százalékos vám egyik fő indokaként, amely augusztusban lép életbe. Trump szerint a termelési kvótákat, rögzített árakat és importkorlátozásokat alkalmazó rendszer „ésszerűtlen” azokkal az amerikai gazdákkal szemben, akik északon szeretnék értékesíteni termékeiket.
Politikai patthelyzet és a tejipar ereje
A kanadai politikusoknak most el kell dönteniük, hogy kitartanak-e a népszerű ellátásmenedzsment rendszer mellett, vagy kockáztatják a közvélemény haragját és a politikailag rendkívül befolyásos tejipar ellenállását. Eddig a kormányzat jelezte, hogy a tejipar kérdése nem képezi alku tárgyát. Christine Fréchette, Quebec tartomány miniszterelnöke – ahol a kanadai tejipar legnagyobb része összpontosul – kedden kijelentette, hogy az ellátásmenedzsment nem tárgyalható. Dominic LeBlanc kanadai kereskedelmi miniszter a múlt héten hangsúlyozta, hogy a rendszer „Kanada gazdaságának és vidéki közösségeinek sarokköve”, amely garantálja a kanadaiak számára a kiváló minőségű, hazai gazdáktól származó tejtermékekhez való hozzáférést.
A tejtermelők hagyományosan erőteljesen tiltakoznak, ha kereskedelmi tárgyalások során engedményekre kényszerítenék őket, gyakran traktorokkal és állatokkal vonulnak a parlament elé. David Clement, a Consumer Choice Center nemzetközi érdekvédelmi csoport kanadai szakpolitikai igazgatója szerint ez az ország leghatalmasabb politikai lobbija, amely minden jelentősebb politikai párton átível.
A rendszer működése és a nemzetközi kritikák
A kanadai ellátásmenedzsment az 1970-es évek eleje óta létezik, és akkor is fennmaradt, amikor más nemzetközösségi országok, például Ausztrália és Új-Zéland hasonló politikákat vezettek ki. A gazdák termelési kvótákkal rendelkeznek, amelyek korlátozzák a kibocsátást, az árakat pedig tartományi marketingbizottságok határozzák meg, ami kiszámítható jövedelmet és stabil belföldi ellátást biztosít. A külföldi tejtermékek csak korlátozott mennyiségben léphetnek be az országba vámmentesen vagy alacsony vámmal. A kvótán felüli importra 200-tól közel 300 százalékig terjedő illetéket vetnek ki, ami megfizethetetlenné teszi a külföldi termelők számára a kanadai piacot.
Jelenleg az amerikai termelők a kanadai piac mindössze 3,5 százalékához férnek hozzá vámmentesen, annak ellenére, hogy Kanada az egyik legnagyobb amerikai tejimportőr: 2025-ben 1,3 milliárd dollár (kb. 490 milliárd forint) értékben vásároltak termékeket az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) adatai szerint. Az amerikai gazdák régóta követelnek nagyobb piaci hozzáférést, részben a rekordmértékű amerikai tejtermelés miatt, amely meghaladja a belföldi fogyasztást.
Gazdasági érvek és a megélhetési válság
A Fehér Ház hétfőn kiadott rendelete szerint Kanada az EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodása révén könnyebben értékesítheti az európai sajtokat, mint az amerikaiakat, amit „diszkriminatívnak” neveztek. Az ellátásmenedzsment nemcsak Trump számára jelent frusztrációt: a korábbi Biden-adminisztráció kétszer is megtámadta Kanada tejkvóta-gyakorlatát az USMCA keretében. 2024-ben az Egyesült Királyság kilépett a kereskedelmi tárgyalásokból a brit sajtok vámmentes hozzáférésével kapcsolatos nézeteltérések miatt. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szintén bírálta a rendszert, mondván, az torzítja a termelést és a kereskedelmet.
Egyes kanadai közgazdászok és szakértők is a rendszer felszámolását vagy reformját sürgetik. Jen Gerson calgaryi újságíró „anakronisztikusnak” nevezte a rendszert, és az élelmiszerárak emelkedéséért tette felelőssé. David Clement szerint az amerikai gazdák igazságtalan bánásmódban részesülnek, és a rendszer mesterségesen inflálja az alapvető élelmiszerek, például a tej és a tojás árát, ami a jelenlegi megélhetési válság idején különösen érzékeny téma.
A lakossági támogatás és a jövő kilátásai
A legfrissebb adatok szerint májusban a kanadaiak átlagosan 3,19 kanadai dollárt (kb. 880 forint) fizettek egy liter tejért, míg az amerikaiak 1,95 kanadai dollárt (kb. 540 forint). Ennek ellenére a lakosság mintegy 77 százaléka támogatja a rendszer fenntartását, mivel a kanadaiak védeni akarják a helyi gazdákat és a minőségi termékekhez való hozzáférést. David Wiens, a Dairy Farmers of Canada elnöke szerint a keretrendszer hozzájárult az árak stabilitásához és az „élelmiszer-szuverenitás” védelméhez.
Ryan Cardwell, a Manitobai Egyetem professzora szerint a rendszer megváltoztatása politikailag kockázatos, és a kormányzó Liberális Párt számára parlamenti mandátumok elvesztésével járhatna. Emellett a kártalanítási csomagok költségei több milliárd dollárra rúgnának. Bár más országok, mint Ausztrália vagy az EU, korábban sikeresen kivezették a hasonló támogatási formákat, Cardwell úgy véli, Kanadában a jelenlegi rendszer valószínűleg nem fog megszűnni.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
