A BBC beszámolója szerint Ausztrália jelenleg a bolygó egyik legkritikusabb pontja a fajok kihalása szempontjából, ugyanakkor egy különleges erszényes, az erszényeshangyász, a remény apró jelét hordozza. A kutatók és önkéntesek fáradhatatlan munkája révén ez a korábban veszélyeztetett faj lassú visszatérésbe kezdett, ami ritka sikerélményt jelent egy olyan országban, amely súlyos ökológiai válsággal küzd. A Dryandra Woodland területén zajló éves megfigyelések során a szakemberek GPS-koordináták és bonyolult matematikai modellek segítségével mérik fel a populáció egészségét, miközben a környező területeken a természetes élőhelyek pusztulása és az invazív fajok folyamatos fenyegetést jelentenek.
A kihalás frontvonala
Ausztrália hosszú ideig a természet paradicsomaként volt ismert, ahol az élővilág több mint 80{c6d20bfb779397d99bac4459f8437c79bd1baa50cc8a2a2ba18313e5dcfa3398}-a endemikus, azaz sehol máshol nem található meg a világon. Mára azonban az ország a kihalás globális központjává vált, ahol évtizedenként átlagosan négy faj tűnik el végleg. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a Carnaby-fekete-kakadu, a Gilbert-patkánykenguru és az ausztrál oroszlánfóka is a túlélésért küzd. Euan Ritchie professzor szerint a pusztulás nem csupán elméleti lehetőség, hanem a szemünk előtt zajló valóság, amely ellen az eddigi intézkedések gyakran elégtelennek bizonyultak.
A fenyegetések sokrétűsége
Az erszényeshangyászok és más őshonos fajok számára a legnagyobb veszélyt a behurcolt kártevők, mint a rókák és a vadmacskák jelentik, de a mezőgazdasági terjeszkedés, a bányászat és az erdőirtás is folyamatosan szűkíti az életterüket. A betegségek, mint a koalákat sújtó klamídia vagy a kétéltűeket pusztító chytrid gomba, további tucatnyi fajt sodortak a szakadék szélére. A klímaváltozás hatásai, köztük a szélsőséges hőhullámok és a pusztító bozóttüzek – mint a 2019-20-as „fekete nyár” – becslések szerint hárommilliárd állat halálát okozták, ami tovább gyorsítja a biodiverzitás csökkenését.
A terepi munka kihívásai
Az erszényeshangyászok megfigyelése igazi türelemjáték, hiszen ezek az állatok kiválóan álcázzák magukat. Tony Friend, a nyugat-ausztráliai természetvédelem egyik meghatározó alakja szerint a faj egyedei gyakran rejtve maradnak a kutatók elől. Rob McLean, a Numbat Taskforce elnöke szerint a tavaszi időszakban, amikor a fiatalok elhagyják az üregeiket, a csapat napi rendszerességgel járja a terepet, hogy pontos adatokat gyűjtsön. A munka során nemcsak a numbatokat, hanem a környező élővilág egyéb képviselőit is megfigyelik, miközben a területet körülvevő mezőgazdasági területek és a ragadozók elleni védekezési eszközök folyamatosan emlékeztetik a kutatókat a faj sérülékenységére.
Törekvések a fajok megmentésére
A Perth Állatkertben zajló tenyészprogramok és a genetikai sokféleség növelését célzó erőfeszítések kulcsfontosságúak a fajok fennmaradásában. Vicki Power gondozó szerint a sikeres visszatelepítések, amikor a fogságban született egyedek utódokat hoznak létre a vadonban, rendkívül biztatóak. Ugyanakkor a kerítéssel védett rezervátumok fenntartása magas költségekkel jár, és nem jelent végleges megoldást a természetes élőhelyek átfogó védelmére. A tudósok emellett genetikai anyagok megőrzésével is kísérleteznek, felkészülve arra az eshetőségre, ha a jövőben technológiailag lehetővé válna a kihalt fajok feltámasztása.
A hatodik nagy kihalási esemény
A tudósok egyetértenek abban, hogy a világ jelenleg a hatodik nagy kihalási eseményt éli át, amelynek elsődleges okozója az emberi tevékenység. Ausztrália helyzete különösen aggasztó, mivel az ország az emlősök kihalásában világelső. Bár a hivatalos kormányzati listán 67 kihalt faj szerepel, a kutatók biztosak abban, hogy a valós szám legalább 100, és a folyamat nem lassul. A biodiverzitás csökkenése nemcsak az ökoszisztémát, hanem a gazdaságot, a turizmust, a mezőgazdaságot és az építőipart is veszélyezteti, mivel ezek az ágazatok közvetlenül függnek az egészséges természeti környezettől.
Kulturális és társadalmi hatások
Jack Pascoe, a Yuin nép tagja hangsúlyozza, hogy a fajok elvesztése mély személyes és társadalmi veszteség, amely az őslakos ausztrálok kulturális örökségét is érinti. Az őslakosok magukat a földi élet gondnokainak tekintik, így a biodiverzitás hanyatlása számukra nem csupán tudományos, hanem spirituális és közösségi tragédia is. A fajok eltűnése a jövőbeli tudományos áttörések lehetőségét is korlátozza, legyen szó orvostudományról, mezőgazdasági innovációról vagy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról.
Politikai és gazdasági kihívások
Bár a kormány 2030-ig ambiciózus célokat tűzött ki a biodiverzitás csökkenésének megállítására, a szakértők szkeptikusak a politikai akaratot illetően. Robert Hill volt környezetvédelmi miniszter elismerte, hogy a múltbeli kormányok nem tettek eleget a természet védelméért, és ez a probléma a mai napig kísérti a döntéshozókat. A gazdasági érdekek, különösen a bányászat és az intenzív mezőgazdaság támogatása, gyakran felülírják a környezetvédelmi szempontokat. A kormányzat gyakran kerül konfliktusba saját környezetvédelmi tanácsadóival, amikor gazdasági érdekek – például a 1,4 milliárd ausztrál dollár (kb. 350 milliárd forint) értékű lazactenyésztési iparág – védelme kerül szembe a veszélyeztetett fajok, mint a Maugean Skate rája túlélésével.
A finanszírozási egyensúlytalanság
Paul Elton kutató szerint az állami támogatások rendszere súlyosan torz: míg a természetvédelemre évente körülbelül 700 millió ausztrál dollár jut, addig a természetet károsító iparágak – mint a bányászat vagy az intenzív mezőgazdaság – támogatása elérheti a 26 milliárd ausztrál dollárt. Ez a 26:1 arányú egyensúlytalanság a szakértők szerint alapvetően akadályozza a hatékony természetvédelmi fellépést. Murray Watt környezetvédelmi miniszter ugyan elkötelezett a hosszú távú helyreállítás mellett, de a konkrét pénzügyi források átcsoportosítására vonatkozó kérdésekre nem adott közvetlen választ.
A jövő kilátásai
A kormányzat új környezetvédelmi törvények bevezetésével és a megújuló energiaforrások támogatásával próbálja javítani a helyzetet, de a civil szervezetek szerint a valódi változáshoz a politikai prioritások teljes átalakítására lenne szükség. A közvélemény ugyan egyre inkább támogatja a természetvédelmet, de a konkrét áldozatvállalás kérdése továbbra is megosztja a társadalmat. A szakértők szerint amíg a választók nem kényszerítik ki a változást, a politikai döntéshozók nehezen fognak szembenézni a gazdasági érdekek és a környezetvédelem közötti konfliktusokkal, így a biodiverzitás megőrzése továbbra is bizonytalan kimenetelű küzdelem marad.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
