Oroszország az ukrajnai háborúban egyre nagyobb számban alkalmaz külföldi katonákat, akiket sok esetben megtévesztő ígéretekkel vesznek rá a harcra, ahogy arról a Tagesschau beszámolt. Amikor ezek a férfiak ukrán hadifogságba esnek, szembesülniük kell a rideg valósággal: az orosz vezetés gyakorlatilag lemondott róluk, és nem tesz érdemi lépéseket a kiszabadításukért. Az Nemzetközi Emberi Jogi Liga becslései szerint az afrikai országokból érkező zsoldosok száma az orosz hadseregben elérheti a 4000 főt is.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy 2025 szeptembere és 2026 februárja között az ilyen külföldi harcosok aránya mintegy harmadával emelkedett az orosz alakulatoknál. Egy ukrajnai hadifogolytáborban a fogvatartottak csaknem fele külföldi állampolgár, ami jól mutatja a toborzási gyakorlat kiterjedtségét. A foglyok között számos afrikai országból, így Nigériából, Ghánából, Sierra Leonéból és Kamerunból érkezett férfi is megtalálható, de akadnak más régiókból származók is.
Az egyik fogoly, Hassan – akinek a nevét biztonsági okokból megváltoztatták – elmondta, hogy korábban Oroszországban tanult közgazdaságtant, és családja is ott él. Állítása szerint sosem akart katonának állni, a toborzók polgári munkát ígértek neki a biztonsági szektorban, távol a frontvonaltól. „Egyszer csak egy táborban találtam magam, ahol kiképzést kaptam: akkor értettem meg, hogy harcolnom kell, és már nem a saját kezemben van az irányítás – azért kell harcolnom, mert a parancsnok azt mondja.”
A toborzási módszerek gyakran hasonlóak: a fiatalokat jövedelmező állásajánlatokkal vagy Európába jutás lehetőségével csábítják Oroszországba, majd a helyszínen kényszerítik őket a fegyveres szolgálatra. Az Nemzetközi Emberi Jogi Liga megfigyelései szerint sok potenciális harcost félrevezető állásleírásokkal csábítottak el, például polgári foglalkoztatás ígéretével vagy a frontvonaltól távoli katonai feladatok kilátásba helyezésével.
Oroszország számára ez a modell rendkívül előnyös, mivel a külföldiek alkalmazása nem kelt akkora társadalmi visszhangot, mint az orosz állampolgárok mozgósítása, ráadásul a zsoldosok fenntartása is jóval kisebb költséggel jár. A foglyok számára azonban a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az orosz fél nem tekinti őket prioritásnak a fogolycserék során. Míg az orosz katonák cseréje folyamatos, a külföldi zsoldosok – legyenek azok egyiptomiak, nepáliak, indiaiak vagy más arab országokból érkezők – gyakran évek óta várnak a szabadulásra.
Hassan elmondása szerint több mint két éve van fogságban. Bár fél évvel ezelőtt még tudott telefonon beszélni Oroszországban élő feleségével, azóta csak leveleket küldhet családjának. Az ukrán hatóságok szerint Oroszország kizárólag a magas rangú tisztek visszaszerzésére koncentrál, így a külföldi állampolgárok sorsa teljesen bizonytalanná vált.
A hátrahagyott harcosok számára a remény maradt az egyetlen kapaszkodó, miközben családjaikhoz írt levelekkel és imádsággal próbálják átvészelni a kilátástalan fogságot. Hassan továbbra is bízik abban, hogy egyszer visszatérhet Oroszországba, és újra találkozhat a feleségével, bár tisztában van azzal, hogy a döntés nem az ő kezében van.
A nemzetközi megfigyelők szerint ez a gyakorlat rávilágít arra, hogy a konfliktusban részt vevő külföldi állampolgárok csupán eszközként szolgálnak a nagyhatalmi célok eléréséhez, valódi védelmet vagy elismerést azonban nem kapnak a megbízóiktól. A helyzetüket tovább nehezíti, hogy a fogolytáborokban az ukrán fél nem tesz különbséget a nemzetiségük alapján, így mindenki ugyanazoknak a körülményeknek van kitéve, miközben a diplomáciai csatornák az ő esetükben teljesen elzárkóznak.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
