A hónapok óta tartó blokád és a bizonytalanság a Hormuzi-szoros körül arra kényszerítette az energiaexportőröket, hogy új megoldásokat keressenek a kulcsfontosságú hajózási útvonal kikerülésére, amint arról a Deutsche Welle beszámolt. Iráni tisztviselők korábban határozottan ragaszkodtak ahhoz, hogy a vízi út zárva marad, és a tárgyalások nem folytatódnak, hacsak az Egyesült Államok nem tesz eleget egy júniusi keretmegállapodásnak, és nem kínál kártérítést Teheránnak az állítólagos jogsértésekért. Ezzel szemben Donald Trump amerikai elnök hétfőn kijelentette, hogy az amerikai haditengerészet már ellenőrzése alatt tartja a szorost. „Mi aknamentesítettük az egész szorost” – közölte a Fehér Házban újságíróknak.
Az Irán és Omán közötti keskeny vízi út a világ egyik legkritikusabb olajszállítási útvonala. Az iráni háború előtt a globális nyersolajexport mintegy 20{c6d20bfb779397d99bac4459f8437c79bd1baa50cc8a2a2ba18313e5dcfa3398}-a haladt át rajta a Perzsa-öbölből az európai, ázsiai és észak-amerikai piacokra. A tartós zavarok miatt azonban Szaúd-Arábia bebizonyította, hogy képes jelentős mennyiségeket átirányítani a szoroson kívülre, míg az Egyesült Arab Emírségek (EAE) eddig kevésbé volt sikeres, annak ellenére, hogy rendelkezik erre a célra tervezett kikötőkkel és csővezetékekkel.
A háborús helyzet jelentősen felértékelte a Vörös-tengeren átvezető alternatív útvonalakat. Szaúd-Arábia a keleti olajmezőiről a Vörös-tenger partján fekvő Janbu kikötőjébe irányítja a nyersolajat az East-West vezetéken keresztül, így teljesen kikerülve a Hormuzi-szorost. Az IMF Portwatch platformjának adatai szerint áprilisban és májusban a szaúdi rakományszállítások az öböl menti kikötőkből az egy évvel korábbi 47,5 millió tonnáról mindössze 6,3 millió tonnára estek vissza. Ugyanebben az időszakban a Vörös-tengeren keresztüli export 29,6 millióról 54,8 millió tonnára emelkedett, ami a kieső volumen mintegy 61{c6d20bfb779397d99bac4459f8437c79bd1baa50cc8a2a2ba18313e5dcfa3398}-át pótolta. Ez a váltás azt mutatja, hogy az East-West vezeték nem csupán vészhelyzeti tartalék, hanem fontos eszköz a szaúdi olajáramlás fenntartására a szoros lezárása idején.
Bár az Irán által támogatott húszi lázadók Jemenben nemrég tengeri blokádot hirdettek Szaúd-Arábia ellen, ennek hatása egyelőre nem tisztázott. Miközben Szaúd-Arábia az East-West rendszer szűk keresztmetszeteinek felszámolásán dolgozik, keleti szomszédja, az EAE az Abu Dhabi Crude Oil Pipeline (ADCOP) mellett párhuzamos kapacitások kiépítését fontolgatja. Papíron az EAE jól felkészült, hiszen az ADCOP a kőolajat Habshanból Fujairahba szállítja, amely a Hormuzi-szoroson kívül esik. Fujairah és a közeli Khor Fakkan jelentős mélyvízi létesítményeket biztosít az ország keleti partján.
A valóságban azonban a helyzet bonyolultabb. Bár ezek a kikötők a szoroson kívül helyezkednek el, még mindig elég közel vannak Iránhoz ahhoz, hogy drón- és rakétatámadások célpontjai legyenek. A harcok során az emírségekbeli Fujairah kikötőjét is támadás érte, és az ország keleti partjainál működő hajókat is találatok érték. Az IMF PortWatch adatai szerint az EAE Perzsa-öböl menti forgalma áprilisban és májusban 68,5 millió tonnáról 12 millió tonnára esett vissza a 2025-ös év azonos időszakához képest. Az alternatív emírségekbeli kikötők forgalma szintén csökkent, 13,7 millió tonnáról 6,3 millióra.
A visszaesés egyik oka a fizikai kapacitás korlátozottsága. Fujairah nem képes gyorsan pótolni a nagy perzsa-öbölbeli létesítmények, például Jebel Ali hatalmas áteresztőképességét. Ugyanakkor a háborús kockázat legalább ennyire fontos tényező. Egy kerülőút csak korlátozottan hasznos, ha a hajótulajdonosok és a biztosítók a célállomást majdnem olyan veszélyesnek ítélik meg, mint magát a Hormuzi-szorost. A kormányok és az iparági szakértők ezért nagyobb léptékű alternatívákat is megvitatnak.
Hassan Mansour közgazdász szerint a javaslatok között szerepelnek új csővezetékek, amelyek Irakot kötnék össze Ománnal és Jordániával, valamint hosszabb tengeri útvonalak Afrika megkerülésével, a dél-afrikai Jóreménység-fokán keresztül. Ezek a projektek azonban rendkívül költségesek és évekig tartanának. Mansour becslése szerint egy Basra-Aqaba vezeték kiépítése öt-hét évet vehet igénybe, és 8-10 milliárd dollárba (kb. 3,1-3,9 billió forint) kerülhet. Egy Basra-Omán összeköttetés 10-15 milliárd dollárt (kb. 3,9-5,8 billió forint) is felemészthet, míg a szélesebb körű Irak-Kuvait-EAE-Omán koncepciók szintén jelentős beruházást igényelnének.
A szakértő rámutatott, hogy a hajók átirányítása a Jóreménység-fok körül minden egyes út során több százezer dollárral növelheti a szállítási költségeket. „A lényeg az, hogy ezek a projektek nem tudják megoldani az olajpiac azonnali problémáját” – mondta Mansour. A Vörös-tengeri útvonalnak ráadásul megvannak a saját biztonsági gyengeségei. A Szuezi-csatorna felé tartó hajóknak át kell haladniuk a Báb el-Mandeb-szoroson, ahol a húszi támadások többször is veszélyeztették a kereskedelmi hajózást. Más szóval, az egyik szűk keresztmetszet elkerülése egy másik függőséget is jelenthet.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint a régiónak alternatív útvonalakra van szüksége a Hormuzi-szoros és a Báb el-Mandeb-szoros kikerülésére az olajáramlás biztosítása érdekében. A The Times of Israel beszámolója szerint a kormányfő úgy vélte, ezt olaj- és gázvezetékekkel lehetne elérni, amelyek az Arab-félszigeten keresztül egészen Izraelig, a mediterrán kikötőkig vezetnének. Netanjahu szerint egy ilyen hálózat „örökre megszüntetné a szűk keresztmetszeteket”, és a víziót határozottan megvalósíthatónak nevezte.
Rahman Ghahremanpour teheráni politikai elemző szerint a Hormuzi-szoros kikerülésére irányuló törekvések nem újak, de a háború rávilágított azok sebezhetőségére. „Ezek a csővezetékek csökkenthetik a Hormuzi-szoros hatását, de háborús időkben maguk is sebezhetőek” – mondta Ghahremanpour, megjegyezve, hogy az iráni és húszi drónok Fujairahot és a Vörös-tengert is elérhetik.
Ghahremanpour szerint a probléma sokkal súlyosabb Katar, Kuvait és Bahrein számára. „Szaúd-Arábiával és az EAE-vel ellentétben nekik nincs a Perzsa-öblön kívüli tengerpartjuk. Bármilyen alternatív útvonal más országokkal való együttműködést igényelne, ami potenciálisan érintheti Irakot, Szíriát, Jordániát vagy Izraelt.” Emiatt ezek az országok rövid távon továbbra is a Hormuzi-szorostól függenek majd.
Az alternatív útvonalak kevésbé sebezhetővé tehetik az öböl menti energiaexportot, amint azt Szaúd-Arábia példája is mutatja. A meglévő vezetékek bővítése tovább csökkentheti a jelenlegi válság hatását. A konfliktus előtt azonban naponta mintegy 20 millió hordó olaj és kőolajtermék haladt át a Hormuzi-szoroson. A meglévő kerülőút-kapacitás ennek a mennyiségnek csak egy töredékét teszi ki. Ghahremanpour arra is figyelmeztetett, hogy a csővezetékek önmagukban nem oldják meg a problémát, mivel a kikötők, terminálok és vezetékek is támadás alá kerülhetnek.
Ugyanakkor a Hormuzi-szoros lezárásának hatása Teherán számára is korlátokat teremt. „Ha Irán túl sokáig tartja zárva a Hormuzi-szorost, az a feltételezés, hogy a zavar átmeneti, eltűnhet, és egy sokkal szélesebb nemzetközi koalíció alakulhat ki Teherán ellen” – mondta az elemző. Szerinte Irán célja éppen az, hogy megakadályozza egy ilyen koalíció létrejöttét.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
