A Deutsche Welle beszámolója szerint a Hormuzi-szoros blokádja miatt kialakult helyzet súlyos nehézségeket okoz az iraki lakosság számára, mivel a kereskedelmi útvonalak lezárása közvetlen hatással van az ország pénzügyi stabilitására. Mahmoud Waleed, egy 38 éves moszuli tanár elmondta, hogy az elmúlt három hónapban fizetése egyre késedelmesebben érkezik meg. Mivel az iraki állam nem tud elegendő olajat exportálni, a kormányzat súlyos készpénzhiánnyal küzd. „A késedelem nagy hatással van ránk. Mint a legtöbb embernek, nekünk is vannak pénzügyi kötelezettségeink és alapvető megélhetési költségeink. Egyre inkább meg vagyunk győződve arról, hogy csökkentenünk kell a kiadásokat, és félre kell tennünk némi pénzt vészhelyzetekre – legalább addig, amíg a dolgok vissza nem térnek a normális kerékvágásba. Ez igazán aggasztó és félelmetes.”
A bizonytalanság nemcsak a tanárokat, hanem az egészségügyi dolgozókat is sújtja. Ahmed, egy moszuli orvos, aki személyes okokból nem kívánta teljes nevét felfedni, arról számolt be, hogy ebben a hónapban több mint 10 napot késtek a kifizetések. A minisztérium tájékoztatása szerint az állam nem rendelkezik elegendő készpénzforgalommal, ami a késedelmek elsődleges oka. A lakosság számára azonban a legnagyobb problémát az jelenti, hogy senki sem tudja, meddig tarthat ez az állapot, és mikor érkezhet a következő csúszás.
Augusztus elején az elmaradó bérek miatt több kisebb tüntetés is szerveződött országszerte. Nemcsak az oktatási szektorban dolgozók, hanem az elektromos művek alkalmazottai is utcára vonultak, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Az iraki költségvetés szerkezete rendkívül sérülékeny: a nemzeti büdzsé 85-90 százaléka az olajexportból származik, miközben a munkaképes lakosság kétharmada, mintegy 30 millió ember, közvetlenül az állami szektortól függ.
A kormányzati kiadások jelentős részét a bérek, nyugdíjak és szociális juttatások teszik ki. Havonta az iraki államnak 6,5 milliárd dollár (kb. 2400 milliárd forint) és 8,2 milliárd dollár (kb. 3000 milliárd forint) közötti összegre van szüksége ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítéséhez. A február végi, Izrael és az Egyesült Államok által végrehajtott iráni bombázások óta azonban a Hormuzi-szoros blokád alá került, ami elvágta az ország legfontosabb kereskedelmi útvonalát.
Mivel Irak nem rendelkezik jelentős alternatív szállítási útvonalakkal, az olajexportja drasztikusan visszaesett. Márciusban az export 83 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest, májusra pedig a tengeri nyersolajszállítások volumene 97 százalékkal zuhant. Ez a kiesés közvetlenül érinti az állami bevételeket, amelyek májusban és júniusban mindössze 2 milliárd dollár (kb. 740 milliárd forint) és 2,3 milliárd dollár (kb. 850 milliárd forint) között mozogtak.
A kialakult helyzet pánikot szült, és olyan híresztelések kaptak szárnyra, miszerint a kormányzat a havi kifizetések helyett 45 napos ciklusokra állna át. A kormány több nyilatkozatban is cáfolta ezeket a pletykákat, hangsúlyozva, hogy 83 milliárd dolláros (kb. 30 700 milliárd forint) tartalékkal, valamint aranykészletekkel és nem olajból származó bevételekkel is rendelkeznek. Keddi közleményük szerint ezek a források elegendőek lehetnek a bérek kifizetésére a következő 10-11 hónapban.
A szakértők azonban szkeptikusak a rövid távú megoldásokkal kapcsolatban. Az Oxford Economics elemzése szerint a Hormuzi-szoros forgalma 2028-ig várhatóan ingadozó marad, és átlagosan jóval a konfliktus előtti szint alatt fog stagnálni. Ben May, a cég globális makrogazdasági kutatási igazgatója szerint a feszültségek hullámzása miatt a szállítási szintek kiszámíthatatlanok maradnak.
Ali Al-Rawi iraki közgazdász az Al Bayan Center számára készített augusztusi jelentésében arra figyelmeztetett, hogy a válság túlmutat az olajszektoron. Szerinte az egész iraki gazdaság az olajbevételek túszává vált, ami rendszerszintű kockázatot jelent az ország stabilitására nézve.
A megkérdezett állami alkalmazottak egyelőre nem terveznek újabb tüntetéseket, ha a fizetések ismét késnének. Hayder al-Shakeri, a Chatham House kutatója szerint a jelenlegi helyzet valószínűleg nem destabilizálja azonnal az országot. Bár a fizetési késedelmek folytatódása esetén több tiltakozásra lehet számítani, ezek kezdetben valószínűleg ágazati szintűek maradnak, és nem fejlődnek a 2019 és 2021 közötti, ifjúsági vezetésű, kormányellenes „Tishreen” mozgalomhoz hasonló országos megmozdulásokká.
A szakértő szerint a kormány tanult a 2019-es eseményekből, és ma már számos politikai, adminisztratív és biztonsági mechanizmussal rendelkezik a tiltakozások kordában tartására, mielőtt azok szélesebb körűvé válnának. A veszély azonban akkor nőhet meg, ha a különböző problémák – mint az áramhiány, az infláció és a romló közszolgáltatások – együttesen jelentkeznek hosszabb időn keresztül.
„Ha a fizetési késedelmek az áramhiánnyal, az inflációval és a szolgáltatások romlásával párosulnak egy hosszabb időszakon keresztül, ezek a különálló tiltakozások összekapcsolódhatnak” – jósolja al-Shakeri. „Abban a pillanatban Irak közelmúltbeli stabilitása sokkal komolyabb próbának lenne kitéve.”
Irak különböző módszerekkel próbálja megkerülni a Hormuzi-szoros problémáját. Az olaj egy részét törökországi vezetéken keresztül exportálják, más részét teherautókkal szállítják szíriai kikötőkbe. A múlt héten a kormány bejelentette a régóta lezárt Irak-Libanon vezeték újraindítását is. Ali al-Zaidi miniszterelnök július végi iráni látogatása során külön engedélyt kért az iráni tisztviselőktől az iraki olaj szoroson keresztüli áthaladására, hivatkozva a két ország közötti jó kapcsolatra.
Szakértők szerint azonban a legfontosabb lépés a reális reformok végrehajtása lenne. A cél a korrupció visszaszorítása, a magánszektor ösztönzése és az olajfüggőség csökkentése, hogy a lakosság számára a közszolgálaton kívül is elérhetőek legyenek a munkahelyek. Az Iraqi Horizons kutatói szerint azonban a legfrissebb statisztikák nem erre utalnak.
Májusban a teljes kormányzati kiadás körülbelül negyedével csökkent az előző évhez képest. Ezen belül a bérekre, nyugdíjakra és szociális biztonságra fordított összeg az összes operatív kiadás 99 százalékát tette ki, ami azt jelenti, hogy szinte semmilyen forrás nem maradt más fejlesztésekre vagy beruházásokra.
Al-Shakeri szerint a költségvetési válságok korábban is reformokra kényszerítették az iraki kormányokat. Amikor az olajbevételek csökkennek, a kormányok hajlamosabbak a korrupció elleni küzdelemre és a nem olajból származó bevételek növelésére. Azonban amint az olajpénzek újra áramlani kezdenek, a politikai ösztönzők a reformokra gyakran elenyésznek.
A jelenlegi válság lehetőséget teremthet a strukturális változásokra, de a kérdés az, hogy ezek a reformtörekvések fennmaradnak-e akkor is, amikor az azonnali pénzügyi nyomás enyhül. A jövőbeli stabilitás szempontjából kulcsfontosságú, hogy az iraki vezetés képes lesz-e tartósan elszakadni az olajfüggőségtől.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
