Az SA beszámolója szerint Svédország partjainál, egy apró sziget rejtett barlangjában évezredek óta nyugvó tragédiára bukkantak a kutatók. Az ősi üledékrétegek alatt egy fiatal nő és egy magzat csontvázát tárták fel, akinek kora a becslések szerint 32-34 hetes lehetett a halál pillanatában. A rendkívüli felfedezés a Lilla Karlsö szigeten található Suder Vagnhus barlangban történt, amely a Gotland partjainál fekvő Balti-tengeri természetvédelmi terület része, és jelenleg lakatlan.
A szakértők becslései alapján a maradványok 8000 és 9500 év közötti időszakból származhatnak. Ez a felfedezés a világ egyik legrégebbi ismert olyan temetkezési helye lehet, ahol egy terhes nő maradványai mellett a magzat is a helyén maradt. A sziget azonban további titkokat is rejthet, hiszen a barlangban más egyének nyomaira is bukkantak. Alexander Sjöstrand, az Uppsalai Egyetem régésze elmondta, hogy legalább egy kisgyermek maradványait is azonosították, ami arra utal, hogy a barlangot temetkezési helyként vagy hasonló célra használták az őskorban.
Ez a gyakorlat összhangban áll a közeli Stora Karlsö szigeten található Stora Förvar barlangban feltárt leletekkel, ahol az 1880-as évek végén végzett ásatások során mintegy 15 egyén maradványait találták meg ugyanabból a korszakból. A Suder Vagnhus barlang bejárata régóta ismert, egy 18-szor 18 méteres nyílás, amely a Balti-tengerre néz. Azonban 1992-ben egy rejtett, szűkebb oldaljáratot fedeztek fel a törmelék alatt, amely évszázadokon át érintetlen maradhatott.
A barlang ezen rejtett kamrájában végzett kezdeti feltárások során állati csontokat találtak, köztük egy 14. századi juhkoponyát, ami arra utal, hogy a kamra mintegy 700 éven át érintetlen maradhatott. A terület védelme érdekében a bejáratot mészkőtömbökkel zárták le, egészen addig, amíg Sjöstrand és kollégái 2023-ban meg nem kezdték a szisztematikus ásatást. Ebben a félreeső oldalkamrában bukkantak rá a nő és a magzat maradványaira.
A magzat csontjainak elhelyezkedése egyértelműen bizonyítja, hogy a nő terhes volt a temetés idején. A magzat a hasüregi területen helyezkedett el, a bordák elhelyezkedése pedig megerősíti, hogy a test belsejében volt. A magzat fejjel lefelé, az anya lábai felé nézett, ami a születésre való felkészülés természetes folyamatára utal. A fiatal nő, aki a becslések szerint 14 és 19 év közötti lehetett, az úgynevezett „Hocker” pozícióban, az oldalán összekuporodva feküdt. Ez a testhelyzet jellemző volt az adott korszak temetkezési szokásaira, ami arra utal, hogy szándékos eltemetésről van szó.
Bár a magzat csontjai kiváló állapotban maradtak fenn, ami lehetővé tette a harmadik trimeszterbeli fejlődési stádium meghatározását, a nő halálának pontos oka egyelőre ismeretlen. A szakértők óvatosan kezelik a kérdést, és egyelőre nem kívánnak spekulációkba bocsátkozni a halál okát illetően. A terhes nők maradványai rendkívül ritkák a régészeti nyilvántartásokban, annak ellenére, hogy a terhesség és a szülés a történelem során komoly kockázatot jelentett.
Ennek egyik fő oka, hogy az emberi maradványok általában is ritkán maradnak fenn, mivel a szerves anyagok, köztük a csontok is, könnyen lebomlanak. A magzati csontok különösen törékenyek, így csak nagyon ritka környezeti körülmények között őrződnek meg évezredeken át. Emellett előfordulhat, hogy a szülés közbeni haláleseteknél a csecsemő külön temetésben részesült, vagy a „koporsószülés” jelensége miatt a magzat a bomlási gázok hatására kikerült az anya testéből.
Emiatt a 8000 évnél idősebb, magzatot is tartalmazó temetkezés különleges tudományos jelentőséggel bír. A kutatók a jövőben radiokarbonos kormeghatározással és DNS-vizsgálatokkal kívánják pontosítani a lelet korát és a genetikai kapcsolatot az anya és a magzat között. Az ásatások jelenleg is zajlanak, mivel a barlang üledéke még további információkat rejthet.
A régészek remélik, hogy a csípő, a lábak és a vállak feltárásával pontosabb képet kaphatnak a temetkezési pozícióról és a rituális szokásokról. A lelet nemcsak a korabeli egészségügyi állapotokról, hanem az őskori közösségek halálhoz való viszonyáról is értékes adalékokkal szolgálhat a tudomány számára. A kutatók szerint a lelet minősége és állapota miatt ez az egyik legfontosabb ilyen jellegű felfedezés az elmúlt évtizedekben.
A barlang rétegtana és a közeli Stora Karlsö szigeten talált leletek összehasonlítása alapján a szakértők a 8000 és 9500 év közötti tartományt tartják a legvalószínűbbnek. A pontosabb kormeghatározás érdekében a radiokarbonos vizsgálatok elengedhetetlenek lesznek a közeljövőben. A tudományos közösség nagy érdeklődéssel figyeli a további eredményeket, mivel az ilyen típusú leletek ritkasága miatt minden új adat fontos lehet az emberi evolúció és a korai temetkezési rituálék megértésében.
A kutatócsoport hangsúlyozza, hogy a munka még korai szakaszban van, és a barlang üledékének alapos átvizsgálása további meglepetéseket tartogathat. A maradványok fragmentáltak, de jól konzerválódtak, ami lehetővé teszi a további részletes vizsgálatokat. A régészek elkötelezettek amellett, hogy a lehető legtöbb információt nyerjék ki a leletekből, miközben tiszteletben tartják a temetkezési hely méltóságát.
A Lilla Karlsö szigeti felfedezés egyedülálló betekintést nyújt a kőkorszaki élet és halál valóságába. A fiatal nő és magzatának története, bár tragikus, hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük az őskori közösségek mindennapjait, a szülés kockázatait és a halottakkal szembeni tiszteletadás módjait. A kutatás folytatódik, és a tudományos világ várja a további részleteket, amelyek segíthetnek a múlt ezen rejtett fejezetének tisztázásában.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
