Bella Ramsey, a népszerű brit színész, aki 11 éves korában debütált a Trónok harca című sorozatban, a BBC beszámolója szerint arról vallott, hogy korai karrierje miatt kimaradt a tipikus, lázadó tinédzserévekből. Mivel fiatalon felnőttek között dolgozott, tudatosan döntött úgy, hogy nem viselkedik sztereotipikus tinédzserként, mert nem akart megfelelni a felnőttek kritikáinak. „Úgy voltam vele, hogy én nem leszek olyan” – emlékezett vissza a színész. A nyár kalandorai című film, amely egy rákbeteg fiataloknak szervezett nyári táborban játszódik, lehetőséget adott Ramsey-nek arra, hogy hét héten keresztül megtapasztalja a tinédzserkori szabadságot. A színész elmondta, hogy 21 évesen élhette át azt a gondtalan időszakot, ami korábban elkerülte, és ez az élmény felszabadítóan hatott rá. Visszatekintve úgy érzi, talán többet kellett volna lázadnia és kicsit többet kockáztatnia fiatalabb korában, hogy igazán kiélvezze azokat az éveket.
A filmben Ramsey Ivy karakterét alakítja, egy rákból felépülő fiatal lányt, aki vonakodva érkezik a „kemo-táborba”, ahol váratlan barátságokra tesz szert, és egy olyan nyarat él át, amely alapjaiban változtatja meg az életét. A forgatás során a fiatalabb kollégák örömmel segítettek Ramsey-nek pótolni a kimaradt élményeket: közös zenehallgatásokkal, éjszakai programokról szóló beszélgetésekkel mutatták meg neki, milyen is valójában tinédzsernek lenni. A színész szerint ez egyfajta pótlása volt azoknak az éveknek, amelyeket korábban a munkának szentelt, így a dalokat is öt évvel később ismerte meg, mint kortársai.
A személyes érintettség és a hitelesség keresése
A produkció hátterében George Jaques író-rendező személyes története áll, akinek édesanyjánál 15 éves korában diagnosztizáltak rákot. Bár a film nem közvetlenül az ő családjáról szól, a rendező elmondása szerint saját tapasztalatainak morzsái minden karakterben ott rejlenek. Jaques elárulta, hogy sosem tudott abban a pillanatban írni, amikor éppen átélte a nehézségeket, mert a feldolgozáshoz és a reflexióhoz időre volt szüksége. A rendező a Teenage Cancer Trust szervezettel is szorosan együttműködött, hogy hitelesen ábrázolhassa a rákot túlélő fiatalok érzéseit, akik kifejezetten kérték, hogy ne nevezzék őket „bátornak” vagy „gyereknek”. A film formálódásában ezek a fiatalok kulcsszerepet játszottak, olyannyira, hogy Jaques két érintettet is szerepeltetett a produkcióban.
A filmkészítés folyamata arra is kényszerítette a rendezőt, hogy szembenézzen a veszteséggel kapcsolatos saját félelmeivel. A berlini premieren különösen érzelmes pillanatokat élt át, amikor édesanyjára tekintve rájött, hogy létezik a filmnek egy olyan változata is, amelyben az édesanyja már nem ülhetne a nézőtéren. Ez a felismerés rávilágított arra, milyen törékeny az élet, és mennyire fontos a gyász őszinte megélése.
A gyász és a társadalmi elvárások fogságában
Mind Ramsey, mind Jaques úgy véli, hogy a társadalomnak sokkal empatikusabban kellene viszonyulnia a gyászhoz, ahelyett, hogy elvárná az emberektől a gyors visszatérést a mindennapi kerékvágásba. Jaques felidézte, hogy 18 éves korában, az érettségi vizsgái idején veszített el valakit, aki közel állt hozzá, és akkoriban mindenki azt várta tőle, hogy egyszerűen folytassa az életét, és térjen vissza az iskolapadba. Szerinte ha őszinték lennénk az érzéseinkkel kapcsolatban, sokkal jobban megérthetnénk a gyász folyamatát.
Az Egyesült Királyságban jelenleg nincs általános törvényi jog a fizetett gyászszabadságra, kivéve a gyermeküket elvesztő szülőket vagy a 24. hét utáni halvaszületés esetét. Ramsey szerint ez a hozzáállás egyfajta „egészségtelenül brit” viselkedéshez vezet, ahol az emberek hajlamosak minimalizálni a fájdalmukat. Amikor megkérdezik tőlük, hogyan vannak, a válasz gyakran csak egy felszínes „jól vagyok, bár nehéz”, ami elrejti a valódi érzelmi állapotot.
Tanácsok a beilleszkedésről és a nyomásról
A nyár kalandorai forgatása után Ramsey azt tanácsolja a fiataloknak, hogy ne próbáljanak meg mindenáron beilleszkedni, és ne változtassák meg önmagukat mások kedvéért, mert mindig lesznek olyanok, akik elfogadják őket olyannak, amilyenek. Jaques egyetért ezzel, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a felelősséget nem szabad kizárólag a fiatalokra hárítani. Szerinte a közösségi média által támasztott nyomás és a fiatalok felé irányuló negatív hozzáállás az, amin sürgősen változtatni kellene. A rendező szerint a társadalomnak abba kellene hagynia a fiatalok állandó bírálatát, és inkább a támogatásukra kellene fókuszálnia.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
