Orosz támadások bénítják az ukrán gabonaexportot a Fekete-tengeren

Az orosz hadsereg folyamatos, célzott támadásai miatt az ukrán hajózás a Fekete-tengeren gyakorlatilag megbénult, ami súlyos gazdasági következményekkel jár az ország számára. A mezőgazdasági termelők a betakarított terményeiken ülnek, miközben a Duna-menti kikötők előtt teherautók százai várakoznak reménytelenül. A helyzet különösen drámai az Odessza környéki régióban, ahol a dróncsapások már a mindennapi élet és a mezőgazdasági munka szerves, félelmetes részévé váltak.

Muravlivka falu környékén a szántóföldeket orosz dróntámadások kráterei tarkítják. A gazdák számára a munka már nem csupán a termelésről, hanem a puszta túlélésről is szól. Oleksandr Naku, egy 42 éve a mezőgazdaságban dolgozó traktoros elmondta, hogy a légiriadók alatt sincs hová menekülniük a nyílt terepen, így kénytelenek folytatni a munkát. „Természetesen félelmetes” – fogalmazott a gazda, hozzátéve, hogy a munka közben nem hallják a szirénákat, és a szántóföldön nincs védett hely, ahová behúzódhatnának. A munkaerőhiány miatt sok idős gazda maradt a földeken, mivel a fiatalabb generáció tagjai vagy a fronton harcolnak, vagy külföldre menekültek a háború elől.

Bár az idei termés mennyiségileg jónak bizonyult, a gazdák számára ez paradox módon újabb problémát jelent. Jewhen Tymofejew, egy 30 éves gazdálkodó, aki apjával együtt 400 hektáron gazdálkodik, arról számolt be, hogy 600 tonna búza áll a raktáraikban, emellett árpa, borsó és napraforgómag is várja az elszállítást. A gazdálkodó jelenleg csak annyit értékesít, amennyi a bérleti díjak és a gázolaj költségeinek fedezéséhez elengedhetetlen, mivel a piaci árak drasztikusan estek.

A Tagesschau beszámolója szerint a piaci folyamatok rendkívül kedvezőtlenek: körülbelül egy hónappal ezelőtt egy tonna búzáért még 10 200–10 300 hrivnyát kapott, ma azonban már csak 8000 hrivnyát (kb. 75 000 forint) kínálnak érte. A takarmánygabona ára 10 000 hrivnyáról 7600 hrivnyára esett vissza, a napraforgómag ára pedig két és fél hónap alatt 32 000 hrivnyáról 20 000 hrivnyára zuhant, ami mintegy 38 százalékos csökkenést jelent. Ezzel szemben a termelési költségek – a bérleti díjak, a munkabérek és a gázolaj ára – folyamatosan emelkednek, ami ellehetetleníti a nyereséges gazdálkodást.

Az ukrán gabonaexport a háborús gazdaság stabilitásának alapköve, ám a fekete-tengeri kikötők – Odessza, Piwdennyj és Csornomorszk – gyakorlatilag blokád alatt állnak. Dmytro Barinow, az ukrán kikötői szövetség elnöke szerint naponta átlagosan kevesebb mint egy hajó érkezik Odesszába. Az orosz támadások nemcsak a hajókat, hanem a terminálokat, raktárakat és a közúti infrastruktúrát is célba veszik. A légiriadók miatt a kikötői munkát rendszeresen fel kell függeszteni, ami tovább lassítja a folyamatokat, és bizonytalanságban tartja a kereskedőket.

Mivel a nagy fekete-tengeri kikötők használhatatlanok, a kereskedők a Duna-menti Ismajil és Reni kikötőire próbálnak támaszkodni. Ezek azonban nem képesek átvenni a teljes exportvolument. A vízállás alacsony, a Sulina-csatorna pedig szűk keresztmetszetet jelent, ahol csak 5000–7000 tonnás kisebb hajók férnek át. Egy 100 000 tonnás szállítmány elindításához a nagy kikötőkben néhány nap elegendő, míg a szárazföldi szállításnál ehhez 5000 teherautóra lenne szükség, ami logisztikailag szinte megoldhatatlan feladat.

A kikötők környékén kilométeres sorokban várakoznak a teherautók. Wiktor, az egyik sofőr, aki 28 tonna gabonát szállít a közép-ukrajnai régióból, már három napja vár a belépésre. Elmondása szerint sok kollégája hetek óta vesztegel. „Arra várunk, hogy bemehessünk a kikötőbe, és arra, hogy ne legyen légiriadó. Olyan sok a riadó, ami megbénítja a működést. Mindenki vár. Senki sem tud semmit. Nagyon lassan haladunk” – írta le a helyzetet a sofőr.

A biztonsági kockázatok mellett a gazdasági nyomás is fokozódik, hiszen a közelgő kukoricaaratás tovább telíti a már így is szűkös raktárkapacitásokat. A légiriadók alatt a sofőröknek el kell hagyniuk a járműveiket, mivel a teherautók is célponttá válhatnak. „Mindenki fél. De hozzászoktunk” – mondta Wiktor, hozzátéve, hogy amikor a támadások megkezdődnek, a sofőrök távolodnak a járműveiktől, mert a családjaik otthon várják őket, és az emberélet fontosabb, mint a szállítmány.

A szakértők szerint a helyzet októberben és novemberben tovább romolhat, ha nem sikerül növelni a tárolási kapacitásokat. A gazdák számára a jelenlegi helyzet egy állandó gazdasági kötéltánc: ha eladják a terményt, veszteségesek, ha tárolják, a támadások kockázatát vállalják. A háború okozta logisztikai nehézségek nemcsak Ukrajnát sújtják, hanem a globális élelmiszerpiacra is hatással vannak, ahol a gabona ára a szállítási nehézségek miatt folyamatosan emelkedik, miközben a termelőknél a felvásárlási árak a mélybe zuhannak.

A családok, mint például Tymofejewék, további raktárakat építettek, hogy a terményt hosszabb ideig tárolhassák, de nem minden gazdaság rendelkezik ilyen lehetőségekkel. A bizonytalanság állandó: „Itt és most élünk. Nem tudjuk, mi lesz holnap. Talán eltalálnak egy raktárat” – mondta a gazdálkodó. A családja folytatja a munkát, de amíg a legfontosabb fekete-tengeri exportútvonalak nem működnek megfelelően, a nyomás a mezőgazdasági szektoron tovább növekszik, és minden újabb betakarítás csak fokozza a kiutat kereső gabona mennyiségét.