Környezeti katasztrófa a Hormuzi-szorosban: olajszennyezés a háború árnyékában

űholdfelvételeken látható sötét, zavaros foltok, a kígyózó ezüstös-fehér csíkok és a fémesen csillogó felületek egyértelmű jelei annak, hogy jelentős mennyiségű olaj szivárog a vízbe a Hormuzi-szorosban. A szakértők ezeket a vizuális jegyeket elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy egy súlyos környezeti válság bontakozik ki a térségben zajló amerikai-iráni háború árnyékában, ahol a tankhajókat rendszeresen rakétatalálatok érik, kigyulladnak vagy elsüllyednek.

A közelmúlt egyik drámai példája az a júniusi eset, amikor egy körülbelül 800 000 hordó olajat szállító orosz tartályhajó rekedt az ománi partok közelében, hatalmas olajfoltot okozva a térségben. A konfliktus korábbi szakaszában a helyzet még kritikusabb volt: akkoriban akár 85 nagy olajszállító hajó is vesztegelt a szorosban, ez a szám a Greenpeace adatai szerint mára 13-ra csökkent. Minden egyes veszteglő vagy éppen áthaladó hajó fokozott kockázatot jelent, hiszen a katonai támadások közvetlen környezeti katasztrófához vezetnek.

A háború kezdete óta a környezetvédelmi szervezet műholdas megfigyelésekkel több mint 100 olajszivárgást követett nyomon. A valós szám azonban ennél jóval magasabb lehet, mivel a régióban alkalmazott széles körű GPS-zavarás miatt a hajók gyakran hamis pozíciókat sugároznak, ami jelentősen megnehezíti a pontos nyomon követést és a károk felmérését.

A Greenpeace friss jelentése szerint a helyzet már „ökológiai katasztrófának” minősíthető, mivel az olajfoltok védett és törékeny ökoszisztémákat érintenek. Nina Noelle, a szervezet környezeti katasztrófaelhárítási szakértője hangsúlyozta, hogy az embereknek komolyan aggódniuk kellene, hiszen a háború rendkívül súlyos terhet ró a környezetre, és a károk mértéke folyamatosan újabb és újabb szinteket ér el.

A hét elején azonosított öt fő olajfolt összesen 240 négyzetkilométernyi területet fedett le a Hormuzi-szorosban, ami nagyjából négyszerese Manhattan területének. Bár a legfrissebb műholdképek szerint a felszíni foltok mérete 80 négyzetkilométerre csökkent az időjárási viszonyok miatt, a szakértők figyelmeztetnek: ez nem jelenti a probléma megszűnését. Az olaj ugyanis leülepedhet az üledékbe, és hosszú éveken át károsíthatja az élővilágot.

Különösen aggasztó, hogy a szennyeződés olyan területeket ért el, mint az ománi Musandam Nemzeti Park, amely korallzátonyoknak, tengeri élővilágnak és fontos tengeri madarak költőhelyeinek ad otthont. Hasonlóan veszélyeztetett az iráni Minab-folyó deltája, ahol védett iszaplapályok és mangroveerdők találhatók. A mangrovefák esetében az olajfilm elzárja a légzőgyökereket, ami a fák fulladásához és pusztulásához vezet.

A károk az emberi közösségeket is közvetlenül érintik. A part menti lakosság megélhetése a halászattól függ, amely a szennyezett vizekben ellehetetlenül. Emellett a Perzsa-öböl államai – köztük Kuvait, Omán és Szaúd-Arábia – ivóvízellátásuk jelentős részét tengervíz-sótalanítással biztosítják, így az olajszennyezés közvetlen kockázatot jelent a lakosság vízellátására is.

A kármentesítés a háborús konfliktus miatt szinte lehetetlen feladat. Wim Zwijnenburg, a holland Pax békefenntartó szervezet kutatója szerint a katonai mozgások és a tengeri aknák miatt a tisztítóhajók nem tudják megközelíteni a szennyezett területeket. A helyi hatóságok részéről is tapasztalható egyfajta korlátozó politika, amely megakadályozza a part menti károkról szóló hiteles információk és képek nyilvánosságra hozatalát.

A szakértők szerint a helyzetet tovább nehezíti, hogy a műholdas adatokhoz való hozzáférés is korlátozottá vált. Míg a Copernicus Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdak adatai nyilvánosak, a magánszolgáltatók, mint például a Planet Labs, a háború alatt korlátozták a nagy felbontású képekhez való hozzáférést, hogy megakadályozzák az adatok katonai célú felhasználását.

A környezetvédelmi szervezetek szerint a kialakult helyzet újabb érv amellett, hogy a világnak csökkentenie kell a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét. Amíg az energiarendszerek és a szállítási útvonalak az olajra és gázra épülnek, addig a hasonló környezeti kockázatok elkerülhetetlenek maradnak. A szakértők egyetértenek abban, hogy a hosszú távú fenntarthatóság az egyetlen út a hasonló katasztrófák megelőzésére.

A tengeri madarak számára az olaj különösen halálos: bevonja a tollaikat, csökkenti azok természetes vízhatlanságát és felhajtóerejét, így a madarak nehezebben tudnak a vízen maradni, repülni vagy táplálékot keresni. Még kis mennyiségű olaj is károsíthatja a tojásokat, ami a fiókák pusztulását vagy deformitásokkal való születését okozhatja.

A térségben tapasztalható GPS-spoofing, azaz a helymeghatározó adatok meghamisítása nemcsak a hajózási biztonságot veszélyezteti, hanem a környezeti monitoringot is. A hamis pozíciók miatt a kutatók nehezebben tudják pontosan beazonosítani, melyik hajó okozhatott szivárgást, ami tovább bonyolítja a felelősségre vonást és a kármentesítési stratégiák kidolgozását.

A szakértők szerint a jelenlegi becslések konzervatívnak tekinthetők. Mivel a régióból kevés megbízható információ érkezik, a valós környezeti kár mértéke valószínűleg meghaladja a jelenleg ismert adatokat. A háborús övezetben zajló események így egy olyan ökológiai válságot idéznek elő, amelynek hatásai évtizedekig érezhetőek lesznek a régió tengeri és part menti ökoszisztémáiban.

A Deutsche Welle beszámolója szerint a Hormuzi-szorosban kialakult helyzet rávilágít arra, hogy a fegyveres konfliktusok milyen pusztító hatással vannak a természeti környezetre. A tengeri élővilág védelme és a lakosság ivóvízellátásának biztonsága érdekében a nemzetközi közösségnek sürgősen megoldást kellene találnia a környezeti katasztrófák elhárítására, még a háborús körülmények között is.