Október 10-én mutatja be a Budaörsi Latinovits Színház Bereményi Géza Magyar Copperfield című önéletrajzi regényének színpadi adaptációját. A rendező, Máté Gábor szerint egy ilyen gazdag szöveget lehetetlen a maga teljességében színpadra vinni, ezért az alkotók a regény egy specifikus rétegére fókuszáltak.
A rendező a színház dramaturgjával, Németh Nikolettel közösen kereste azokat a pontokat, amelyekből egy felnövés-történet és egy korszak lenyomata egyaránt kirajzolódhat. Máté Gábor elmondta, hogy az előadás nem követi végig a regény teljes történetét, a cselekmény a főhős iskolai éveinek végén zárul, a további eseményekre pedig egy epilógus utal.
A történelem és az emlékezés szemszöge
„bár felnövéstörténetről van szó, elválaszthatatlan tőle az a kor is, amelyben játszódik”
– mondta Máté Gábor.
Az 1946-ban született szerző generációja számára a történelem beszűrődött a mindennapokba, legyen szó az államosításról, a Rákosi-korszaktól kezdve az 1956-os eseményeken át a hatvanas évek elejéig. Máté Gábor szerint a mű nem egy gyermek objektív látásmódját, hanem az emlékezés szubjektivitását közvetíti, amit a szerző maga is felvállal.
A darab egy ország történetét is megidézi, párhuzamot vonva Bereményi Géza név- és identitásváltásai, valamint Magyarország 20. századi sorsa között. A rendező szerint az ország fejlődése a korszakban egy kisgyermekéhez hasonlítható, akinek a fejlődését külső elnyomás korlátozta. A társadalom 1956-os lázadása ebben az olvasatban a gyermek ösztönös ellenállásával rokonítható.
Kulturális hatás és a színpadra állítás nehézségei
Máté Gábor úgy látja, hogy a regény és a belőle készült előadás azt is megmutatja, honnan ered Bereményi Géza kulturális hatása. Felidézte a Svéd király című első novelláskötet megjelenését, amely egy egész fiatal generáció számára jelentett fontos tapasztalatot. Óriási jelentősége volt annak, hogy ebben a közegben váratlanul berobbant egy huszonéves ember a könyvpiacra, ami Esterházy Péterre és Nádas Péterre is hatással volt.
A színpadra állítás legnagyobb kihívását az eredeti szöveghez való hűség jelentette. Mivel a regény epikus mű, a színpadi dialógusokhoz a narráció eszközét hívták segítségül. Máté Gábor kiemelte, hogy a darab szinte minden mondata az eredeti regényből származik, mivel a szerző dokumentumjátékként tekint az adaptációra.
„Mivel az író ilyen erővel hangsúlyozta a valóságtartalmat, nekem is arra kellett törekednem a színpadon, hogy ne nagyon térjek el az eredeti anyagtól”
Bereményi Géza nagy kíváncsisággal követte az adaptáció készítését. Az engedély megadása után hónapokig nem szólt bele a munkába, később azonban kijelölt egy fejezetet, a pápai kollégium jelenetsorát, amely szerinte működhetne a színpadon. Addigra Németh Nikolett dramaturg már kialakította saját koncepcióját, amelyet Bereményi Géza végül elfogadott.
A rendező szerint a szerző számára különösen nagy tétje van az előadásnak, hiszen a saját életének bemutatására adott engedélyt, ami emberileg óriási súly. A próbafolyamatba egyelőre nem kapcsolódott be, mert az alkotók nem akarták olyan fázisokkal terhelni, amelyekben az előadás még csak jelzett díszletek között készül, de a tervek szerint a főpróbákra már ellátogat.
A produkciót október 10-től láthatja a közönség a Budaörsi Latinovits Színházban, ahol a próbafolyamat a tervek szerint a főpróbákkal zárul.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
