Előrehozott választások Spanyolországban: Pedro Sanchez politikai kockázata

A Deutsche Welle beszámolója szerint Spanyolország gazdasági mutatói az utóbbi időben ugyan kedvezőek voltak, ám a politikai élet hónapok óta tartó, mély válságba süllyedt. A szociáldemokrata miniszterelnök, Pedro Sanchez hétfőn váratlan és drasztikus lépéssel reagált a kialakult patthelyzetre: november 29-re előrehozott választásokat hirdetett meg. A döntés hátterében a kormány súlyos parlamenti veresége áll, amely után a kormányfő egy „sokkal szélesebb progresszív többség” elérését tűzte ki célul, remélve, hogy a választók felhatalmazást adnak a kormányzati munka folytatására.

A kormányfő október 2-án, pénteken benyújtott sürgősségi intézkedései a lakhatási válság kezelésére elbuktak a parlamentben. A kudarcot az okozta, hogy a konzervatív katalán szeparatista párt, a Junts hét törvényhozója – akiknek a támogatására a kormány 2023 óta támaszkodott – ellene szavazott. A lakhatási hiány már három éve a spanyolok legfőbb aggodalmai közé tartozik; a Spanyol Nemzeti Bank becslései szerint az országban jelenleg mintegy 750 000 lakás hiányzik, és ez a szám 2028-ra meghaladhatja az egymilliót is. A 18 és 34 év közötti fiatalok több mint fele még mindig a szüleivel él, vagy anyagilag tőlük függ, miközben az ingatlanárak háromszor gyorsabban emelkednek, mint a bérek.

Spanyolországban a szociális lakások aránya mindössze 1,7 százalék, ami az Európai Unióban az egyik legalacsonyabb érték. A helyzet súlyosságát jelzi a 87 éves Maria del Carmen Abascal kilakoltatása, amely országos tiltakozásokat váltott ki, és a szakszervezetek 24 órás általános sztrájkot is kilátásba helyeztek. A lakhatási válság mellett a kormányt számos korrupciós vád is sújtja, amelyek a Spanyol Szocialista Munkáspártot (PSOE) és a miniszterelnökhöz közel álló személyeket érintik, tovább növelve a kormányzati nyomást.

Pedro Sanchez 2023 óta kisebbségben kormányoz, koalícióban a baloldali Sumar szövetséggel, de függ a kisebb regionális pártok támogatásától is. Ez a felállás az elmúlt időszakban rendkívül törékennyé vált: 2026 első felében a kormány a szavazások csaknem negyedét elveszítette. A politikai bénultság egyik legszembetűnőbb jele, hogy Spanyolország a mai napig a 2023-as költségvetésből gazdálkodik, mivel a miniszterelnöknek egyetlen alkalommal sem sikerült új büdzsét elfogadtatnia a törvényhozással. A Junts végül a lakhatási politikában is megtagadta a támogatást, így a kormányfő éppen azon a területen maradt háttér nélkül, amely a közvélemény számára a legfontosabb.

A kormányzati munka nehézségeit tovább fokozták a Ceuta határán történt események. Július végén rövid idő alatt több mint 70 000 ember lépte át a marokkói határt, és bár a kormány hivatalosan lezártnak nyilvánította a válságot, a migrációs nyomás továbbra is érezhető maradt. A kormány válaszul szigorúbb kitoloncolási és gyorsított menekültügyi eljárásokat javasolt, ami éles kritikákat váltott ki az emberi jogi szervezetek részéről. A rendőrség csak múlt vasárnap számolta fel azt az improvizált tábort, ahol mintegy 3000 ember élt.

A november végi választásokon a konzervatív Néppárt (PP) a legesélyesebb a legnagyobb frakció megszerzésére, azonban a közvélemény-kutatások szerint a jobboldali populista Vox párt a leggyorsabban növekvő politikai erő. A Vox támogatottsága jelenleg 18% felett mozog, ami mintegy hat százalékpontos növekedést jelent a 2023-as eredményekhez képest. A párt vezetője, Santiago Abascal már most feltételeket szab az együttműködéshez, amelyek között a migrációs politika szigorítása, a gazdasági dereguláció és a külföldi állampolgárok származási országukba történő kitoloncolása szerepel.

A konzervatív ellenzéki vezető, Alberto Nunez Feijoo számára a helyzet komoly egyensúlyozást igényel: a kormányváltáshoz szüksége van a politikai centrum szavazataira, ugyanakkor a kormányzati többséghez szüksége lehet egy olyan partnerre, amely a kampányt jelentősen jobbra tolja. A választás kimenetele nemcsak Spanyolország jövőjét, hanem az európai politikai irányvonalat is befolyásolhatja.

A nemzetközi színtéren Pedro Sanchez az egyik legmarkánsabb európai kritikusa Donald Trumpnak. A miniszterelnök elutasította az amerikai elnök védelmi kiadásokra vonatkozó követeléseit, megtagadta az amerikai bázisok használatát az Irán elleni háborúban, és bírálta az izraeli katonai fellépést is. A kormányfő emellett élesen bírálja az úgynevezett „technológiai oligarchákat” az Egyesült Államokból, és következetesen szembeállítja saját liberális migrációs politikáját Trump deportálási terveivel.

Amennyiben a baloldal elveszíti a közelgő választást, az Európai Tanács egy olyan vezetőt veszít el, aki következetesen képviselt liberálisabb migrációs politikát és kritikus álláspontot a globális biztonságpolitikai kérdésekben. A politikai elemzők szerint a választási kampány során a lakhatási válság mellett a gazdasági stabilitás és a migráció kérdései dominálhatnak. A kormányfő számára a választás egyfajta bizalmi szavazás is, amely eldöntheti, hogy a jelenlegi szociáldemokrata irányvonal folytatódhat-e, vagy Spanyolország egy konzervatívabb, jobboldali irányba fordul a jövőben.