Ruszin-Szendi Romulusz súlyos vádakat fogalmazott meg a honvédség politikai felhasználása miatt

Ruszin-Szendi Romulusz a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében számolt be arról, hogy olyan súlyos tartalmú jelentések kerültek elé ezen a héten, amelyek katonaként, egykori parancsnokként és emberként is mélységesen felháborították. A dokumentumok tanúsága szerint a Magyar Honvédség katonáit arra használták fel, hogy hosszú hónapokon keresztül, heti rendszerességgel részletes elemzéseket készítsenek róla, miután 2025 februárjában a nyilvánosság elé állt.

A jelentések deklarált célja a „hazai megítélésének és médiavisszhangjának vizsgálata az Ő politikai tevékenységével összefüggésében” volt. A munka nem egyszerű sajtószemléket takart, hanem átlagosan tízoldalas, grafikonokkal, statisztikákkal és politikai értékelésekkel alátámasztott dokumentumokat, amelyek rengeteg munkaórát és katonai szakértelmet emésztettek fel.

Az egyik vizsgált heti jelentés például 855 említést, 32,5 milliós becsült elérést és 19 Facebook-bejegyzést elemzett. A honvédelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a jelentésekben nem a Magyar Honvédség működésére vagy a katonákra gyakorolt hatásokat vizsgálták, hanem kizárólag az ő személyét, megjelenéseit és az azok körül kialakuló politikai kommunikációt.

Kiemelte, hogy a dokumentumok részletesen elemezték a „berántunk” kijelentését, a kormányzati reakciókat és a sorkatonaság kérdésében várható kommunikációt, miközben egyetlen érdemi értékelést sem tartalmaztak a katonák megbecsüléséről vagy szolgálati körülményeiről. A miniszter emlékeztetett arra, hogy amikor kilépett a nyilvánosság elé, éppen a katonák érdekeiért, a jobb szolgálati körülményekért és a nagyobb megbecsülésért állt ki.

„Értük álltam ki. Nem ellenük!”

– szögezte le, hozzátéve, hogy a haderő pártpolitikai célú felhasználása szembemegy a katonai hivatás írott és íratlan alapelveivel. A parancsnoki felelősség szerinte nem ér véget a parancs kiadásával, hanem kiterjed annak céljára és indokoltságára is.

Különösen aggályosnak nevezte, hogy az, akinek szerepe lehetett a feladat elrendelésében, most éppen tőle vár támogatást a saját jövőjét illetően. Ezt a magatartást nem tartja gerincesnek, férfiasnak vagy parancsnokhoz méltónak. A miniszter szerint a bajtársiasság és a „senkit nem hagyunk hátra” elve nem mindenkinek jelenti ugyanazt, és felszólította az illetőt, hogy számoljon el a saját lelkiismeretével.

A helyzet tisztázása érdekében több kérdést is megfogalmazott: milyen konkrét honvédelmi cél indokolta a rendszeres elemzéseket, milyen jogszabályi felhatalmazás alapján történt a munka, és ki vállalja a felelősséget a katonai erőforrások ilyen jellegű felhasználásáért. A miniszter szerint vizsgálni kell, hogy a feladat szükséges és arányos volt-e, illetve felmerülhet-e az elrendelő szolgálati, fegyelmi vagy büntetőjogi felelőssége.

A nyilvánosságra hozott információk alapján a honvédségen belüli belső vizsgálatok szükségessége is felmerülhet, amennyiben bebizonyosodik, hogy a katonai apparátust politikai megfigyelésre használták. A miniszter ígéretet tett arra, hogy ő maga soha nem fog ilyen parancsot kiadni, és várja a felelősök reakcióját, hogy kiderüljön, ki rendelte el a szóban forgó feladatot.

A honvédelmi miniszter szerint a parancsot kiadni könnyű, de a felelősséget vállalni már nehezebb feladat. Azt is hozzátette, hogy aki ezt elrendelte, az szánalmas, kicsinyes, hazafiatlan, bajtársiatlan, gyáva és politikailag manipulált ember, függetlenül attól, hogy egyenruhában vagy civilben éli az életét.

A bejegyzésben megfogalmazott vádak súlyos kérdéseket vetnek fel a Magyar Honvédség belső működésével és a politikai befolyásoltság mértékével kapcsolatban. A honvédelmi miniszter határozott álláspontja szerint a katonai szervezet nem lehet politikai párt, és a katona sem válhat politikai eszközzé.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a miniszter szerint az érintett személy, aki a feladat elrendelésében szerepet játszhatott, most éppen tőle vár segítséget a saját jövőjét illetően. Ez a kettősség erkölcsileg is megkérdőjelezhetővé teszi az illető döntéseit.

A honvédelmi miniszter szerint a bajtársiasság fogalma nem csupán egy üres frázis, hanem egy olyan erkölcsi iránytű, amelynek a nehéz helyzetekben is útmutatást kell adnia. A mostani eset azonban szerinte éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja.

A miniszter a bejegyzésében hangsúlyozta, hogy továbbra is komolyan veszi az egyenruha fontosságát és jelentését. Azt is kijelentette, hogy a „senkit nem hagyunk hátra” elvét a jövőben is következetesen alkalmazni fogja.

A nyilvánosságra hozott részletek alapján a honvédelmi miniszter várja a felelősök reakcióját, hogy mindenki számára kiderüljön, kihez köthető a szóban elrendelt feladat. A miniszter szerint a tisztánlátás érdekében elengedhetetlen a felelősségvállalás.

A katonai hivatás alapelvei közé tartozik a becsület és a tisztesség, amelyekkel a mostani eset szembemegy. A miniszter szerint a parancsnoki felelősség nem csupán a parancs kiadására korlátozódik, hanem a parancs céljának és indokoltságának vizsgálatára is kiterjed.

A haderő pártpolitikai célú felhasználása nemcsak a katonai hivatás írott és íratlan alapelveivel megy szembe, hanem a demokratikus normákkal is. A miniszter szerint a katonai erőforrások ilyen jellegű felhasználása elfogadhatatlan.

A honvédelmi miniszter szerint a jövőben mindenképpen választ kell adni azokra a kérdésekre, amelyek a katonai erőforrások pártpolitikai célú felhasználásával kapcsolatosak. A miniszter szerint a felelősségre vonás elkerülhetetlen, ha bebizonyosodik a visszaélés.