Kényszer vagy önkéntesség: ukrán hadifoglyok az orosz hadseregben

A Deutsche Welle beszámolója szerint egyre több jel utal arra, hogy az orosz hadsereg ukrán hadifoglyokból és korábbi katonákból álló egységeket hozott létre, amelyek működése komoly etikai és jogi kérdéseket vet fel. A 25 éves Pavlo Oliinyk, az ukrán fegyveres erők egykori főhadnagya, aki 2024-ben esett fogságba a Donbasz régióban, azt állítja, azért csatlakozott az ellenséges erőkhöz, hogy elmenekülhessen a fogságból. Elmondása szerint a hadifogság alatt kínzásoknak, köztük áramütéseknek, veréseknek és pszichológiai terrornak vetették alá, így amikor felajánlották neki a Makszim Krivonisz zászlóaljhoz való csatlakozást, elfogadta az ajánlatot, abban a reményben, hogy a frontvonalra kerülve visszaszökhet az ukrán ellenőrzés alatt álló területekre.

Az ukrán hadifoglyokból álló orosz harci egységekről szóló hírek 2022 végén kezdtek megjelenni. Az évek során több kisebb alakulatot formáltak, amelyeket 2026 augusztusában egy úgynevezett „Ukrán Önkéntes Különleges Erők Dandárjába” vontak össze. A zászlóalj, amely nevét egy 17. századi kozák parancsnokról kapta, a leginkább ismertté vált, mivel bizonyíthatóan részt vett harci cselekményekben. Bár a pontos létszáma nem ismert, az orosz média mintegy 200 főről beszél, míg a rendelkezésre álló felvételek alapján csak néhány tucatnyi harcosról lehet szó. Az ukrán közszolgálati műsorszolgáltató, a Suspilne vizsgálata több mint 30 tagot azonosított, akik mindannyian 2023 és 2024 között fogságba esett ukrán katonák voltak.

Pavel Luzin, a Center for European Policy Analysis orosz külpolitikai és védelmi szakértője szerint ezek az egységek csupán az ukrán oldalon harcoló orosz önkéntes alakulatok, mint például az Orosz Önkéntes Hadtest vagy az Oroszország Szabadsága Légió „utánzatai”. A szakértő úgy véli, Moszkva ezzel a lépéssel próbálja elterelni a figyelmet arról a tényről, hogy az ukrán oldalon valóban léteznek orosz állampolgárokból álló harci egységek. Ezt az álláspontot az ukrán hírszerzés is osztja. Jevhen Sibalov háborús veterán és író szerint az oroszok számára zavaró, hogy miközben oroszok harcolnak Ukrajna oldalán, fordított esetben ez nem jellemző, ezért igyekeznek mesterségesen létrehozni ilyen ukrán egységeket.

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2025-ös jelentése szerint a szabadon bocsátott ukrán hadifoglyok 95%-a számolt be kínzásról vagy embertelen bánásmódról az orosz fogságban. Bill Wiley, a Commission for International Justice and Accountability ügyvezető igazgatója szerint a visszatért katonák fizikai és pszichológiai állapota komoly kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy a toborzás valóban önkéntes alapon történt-e. Mihajlo Szavva, a kijevi székhelyű Center for Civil Liberties munkatársa rámutatott, hogy a zászlóalj több tagja ellen büntetőeljárás indult, ami szerinte arra utal, hogy a harcosok önként váltottak oldalt. Ugyanakkor Makszim Butkevics háborús veterán és emberi jogi aktivista, aki 28 hónapot töltött fogságban, hangsúlyozta, hogy a fogság körülményei között rendkívül nehéz meghúzni a határt a kényszer és az ideológiai meggyőződés között.

Butkevics elmondta, hogy 2022 és 2023 között minden ukrán hadifoglyot megkörnyékeztek, hogy csatlakozzon az orosz hadsereghez. A módszerek között szerepelt a súlyos bántalmazás, amellyel azt akarták demonstrálni, hogy bármit megtehetnek velük, így a foglyoknak mindenre igent kell mondaniuk. Sibalov hasonló tapasztalatokról számolt be, kiemelve, hogy a kihallgatások során gyakran kényszerítettek ki vallomásokat háborús bűnökről, vagy próbálták beszervezni a foglyokat az orosz hírszerzésnek. A szakértők szerint a fizikai kínzás mellett a pszichológiai nyomásgyakorlás a legfőbb eszköz, amellyel a „önkéntes” csatlakozást kikényszerítik. A veteránok egybehangzóan állítják, hogy sosem találkoztak olyan személlyel, aki valódi meggyőződésből állt volna át az ellenséghez.

Oliinyk beszámolója szerint ő maga több ajánlatot is visszautasított, mielőtt a negyediket elfogadta volna, kizárólag azért, hogy megszökhessen. Állítása szerint nem írt alá hivatalos védelmi minisztériumi papírokat, csupán egy magánszerződést. A kiképzés során folyamatosan figyelték őket, és a zászlóalj tagjait a Redut orosz magánkatonai cég zsoldosai őrizték. A kiképzési folyamat része volt az ideológiai átnevelés is, ahol előadásokat hallgattak, és olyan videókat, fényképeket mutattak nekik, amelyeket később vissza kellett mondaniuk.

A kényszerített katonák helyzete rendkívül kiszolgáltatott. Oliinyk elmondta, hogy a zászlóaljban vegyesen voltak olyanok, akik saját akaratukból váltottak oldalt, és olyanok, akiket kényszerítettek. Egy az interneten keringő videóban, amely feltehetően egy ukrajnai tárgyalásról készült, a férfi arról beszél, hogy a volt hadifoglyokat a Redut zsoldosai folyamatosan figyelték és őrizték. Ugyanebben a felvételben említést tesz a verésekről, a kínzásokról, val hogy havi fizetést kapott borítékban, amelyet az orosz katonai hírszerzés egyik tagja adott át neki.

A túlélés érdekében a foglyok gyakran kénytelenek látszólagos együttműködést mutatni. Oliinyk a beszámolójában kitért arra is, hogy bár kapott telefont, túlságosan félt felhívni bárkit Ukrajnában, mivel az eszköz folyamatos megfigyelés alatt állt. Tagadta, hogy valaha is harcolt volna ukránok ellen, mivel 2025 márciusában, még az első bevetése előtt megszökött a Donyeck megyei frontszakaszról. A menekülés során két napig bujkált pincékben és házakban, kerülve a drónokat, mielőtt sikerült kapcsolatba lépnie az ukrán erőkkel.

Jelenleg Oliinyk Ukrajnában van fogva tartva, immár közel két éve, miközben a hatóságok hazaárulás gyanújával vizsgálják az ügyét. Hivatalos vádemelés azonban még nem történt ellene, ami jól mutatja az ukrán igazságszolgáltatás dilemmáját a hasonló sorsú katonák esetében. A hatóságoknak minden egyes esetben külön kell mérlegelnie a kényszerítő körülményeket, a pszichológiai nyomást és a ténylegesen elkövetett cselekményeket, mielőtt ítéletet hoznának. A helyzet bonyolultságát tovább fokozza, hogy a háború elhúzódása miatt egyre több hasonló eset kerülhet felszínre, ami próbára teszi az ukrán jogrendszer rugalmasságát és igazságérzetét.

A szakértők szerint a jelenség nem csupán katonai, hanem mélyreható humanitárius probléma is. A hadifoglyok kiszolgáltatottsága az orosz fogságban olyan mértékű, hogy a „önkéntes” csatlakozás fogalma gyakorlatilag értelmét veszti. A nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ, folyamatosan figyelik a fejleményeket, de a hozzáférés a fogolytáborokhoz korlátozott, így a pontos adatok és a kényszerítés mértéke sok esetben csak a szabadultak beszámolóiból rekonstruálható. A háború ezen sötét oldala, ahol a katonákat saját hazájuk ellen próbálják fordítani, rávilágít a konfliktus embertelen természetére.

A Makszim Krivonisz zászlóalj körüli figyelem várhatóan nem csökken, különösen, ha további bizonyítékok kerülnek elő a toborzási módszerekről. Az ukrán hatóságok számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogyan különítsék el azokat, akik valóban kollaboráltak, azoktól, akik csak a túlélés érdekében játszották el a szerepüket. A folyamatban lévő vizsgálatok eredményei alapvető hatással lehetnek a jövőbeli fogolycserékre és a háborús bűnökkel kapcsolatos eljárásokra is.

A beszámolók alapján egyértelmű, hogy az orosz fél tudatosan használja a pszichológiai nyomást a hadifoglyok megtörésére. A cél nem csupán a katonai létszám növelése, hanem az ukrán morál rombolása és a belső bizalmatlanság szítása. A „önkéntes” egységek létrehozása egyfajta hibrid hadviselési eszköz, amellyel Moszkva megpróbálja legitimálni a megszállt területeken zajló tevékenységét, miközben a valóságban a kényszer és a félelem dominál.

A történetek, mint amilyen Oliinyké is, emlékeztetnek arra, hogy a háborúban a legkiszolgáltatottabbak gyakran a hadifoglyok, akik két tűz közé kerülnek. A túlélésért folytatott küzdelemben hozott döntések, még ha kényszer hatása alatt születtek is, hosszú távú következményekkel járnak, amelyekkel a háború után is szembe kell nézniük. A nemzetközi közösségnek és az emberi jogi szervezeteknek továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk ezekre az esetekre, hogy a felelősségre vonás ne maradjon el.

A jövőben várhatóan további részletek derülnek ki a „Ukrán Önkéntes Különleges Erők Dandárjának” működéséről, ahogy több fogoly tér haza vagy kerül bíróság elé. A történetek, amelyek a felszínre kerülnek, nemcsak a háború kegyetlenségét mutatják be, hanem az emberi kitartás és a túlélési ösztön határait is feszegetik. A vizsgálatok lezárultával talán tisztább kép alakul ki arról, hogyan lehet igazságot szolgáltatni egy olyan konfliktusban, ahol a határok a kényszer és az önkéntesség között ennyire elmosódottak.