A Santé Magazine beszámolója szerint a tudományos világ figyelme a 194 éves Jonathanra, a Seychelle-szigeteki óriásteknősre irányult, akinek kivételes életkora új távlatokat nyithat az öregedéskutatásban. Az állat, amelyet 1882-ben szállítottak a Seychelle-szigetekről a dél-atlanti Szent Ilona-szigetre, messze túlszárnyalta fajtársai átlagos, 80 év körüli, illetve maximális, 96 év körüli várható élettartamát. A kutatók szerint a teknős biológiai állapota az öregedéskutatás egyik legfontosabb vizsgálati alanyává teszi őt.
Egy nemzetközi kutatócsoport a Science Advance folyóiratban publikált tanulmányában arra kereste a választ, hogyan lehetséges ilyen mértékű hosszú élet. A vizsgálat során a szakértők szekvenálták a teknős genomját, majd összehasonlították azt négy másik, 5 és 90 év közötti Aldabra-óriásteknős genetikai állományával. Az eredmények alapján Jonathan 287 olyan egyedi genetikai variánssal rendelkezik, amelyek kulcsszerepet játszanak a DNS-javításban, a telomerek fenntartásában, az inzulin szabályozásában és a mitokondriális funkciókban.
A kutatók szerint ezek a gének hatékonyan lassítják az öregedési folyamatokat. A vizsgálat vezetői rámutattak, hogy a teknős sejtjei olyan stabil szabályozó mechanizmusokkal bírnak, amelyek lehetővé teszik a megfelelő működést még akkor is, amikor más egyedeknél már jelentkeznének az öregedés okozta problémák. A szakemberek szerint a genetikai állomány ilyen fokú stabilitása kulcsfontosságú tényező a hosszú élet elérésében.
A genom részletes rekonstrukciója során a tudósok megállapították, hogy az energiatermelésért felelős mitokondriális gének promóterei meglepően fiatalos állapotban maradtak. Ez a jelenség arra utal, hogy Jonathan szervezete biológiai szinten szinte alig öregedett az elmúlt évtizedek során. A kutatók szerint a vizsgált 194 éves állat génkifejeződései ezen a területen ugyanolyan fiatalosak, mint egy mindössze 5 éves példány esetében.
A felfedezés jelentősége abban rejlik, hogy a mitokondriumok védelme a rendezetlen génkifejeződés okozta károsodásokkal szemben kulcsfontosságú lehet az élettartam meghosszabbításában. A kutatók szerint a mitokondriális funkciók megőrzése alapvető szerepet játszik abban, hogy a sejtek hosszú távon is képesek legyenek a regenerációra és a megfelelő energiaellátásra.
A tanulmány szerzői kiemelték, hogy a teknős genomjában azonosított 287 egyedi variáns egyfajta genetikai pajzsként működik. Ez a védelem nemcsak a külső környezeti hatásokkal szemben nyújt ellenállást, hanem a belső sejtszintű kopást is jelentősen mérsékli. A kutatók szerint ez a mechanizmus magyarázza, miért nem mutatkoznak az állaton a kor előrehaladtával járó tipikus degeneratív elváltozások.
Bár a jelenlegi eredmények ígéretesek, a szakemberek rámutattak, hogy további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy pontosabban megértsük, miként alkalmazható ez a tudás az öregedés lassítására általánosabb összefüggésekben. A tudományos közösség várakozással tekint a jövőbeli vizsgálatok elé, amelyek a Jonathan genomjában azonosított mechanizmusok részletesebb feltérképezését célozzák.
A kutatás nemcsak az óriásteknősök biológiáját világítja meg, hanem alapvető kérdéseket vet fel az élő szervezetek öregedési folyamatainak szabályozhatóságáról is. A jövőben a hasonló genetikai vizsgálatok segíthetnek feltárni azokat a molekuláris útvonalakat, amelyek a hosszú életű fajoknál lehetővé teszik a biológiai óra lassítását vagy akár részleges megállítását.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
