A török kori Buda mindennapjait mutatja be a Budapesti Történeti Múzeum új kiállítása

A mohácsi csata és Buda török megszállásának 500. évfordulója, valamint az azt követő másfél évszázad emléke előtt tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának legújabb tárlata. A Város a fronton – Buda és Pest a török korban, 1526–1686 című kiállítás csütörtöktől várja a látogatókat.

Az időszaki kiállítás azt a mozgalmas, háborúktól, ostromoktól és politikai változásoktól terhelt korszakot dolgozza fel, amelyben Pest és Buda a Habsburg és az Oszmán Birodalom küzdelmének egyik legfontosabb színterévé vált. Csorba László, a múzeum igazgatója a szerdai sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a tudomány egyik legnemesebb küldetése a múlt történeteinek újraértelmezése az aktuális kor elvárásai szerint, így a tárlat a legkorszerűbb történeti tudást közvetíti.

Régészeti leletek és mindennapi élet

A 2027. április 18-ig látogatható kiállítás alapját a Budapesti Történeti Múzeum eddig nagyrészt be nem mutatott régészeti anyaga adja. Papp Adrienn és Sudár Balázs kurátorok kiemelték, hogy a cél a háborús pusztítás mellett a török kori Buda mindennapjainak, kultúrájának és sokszínű kapcsolatrendszerének bemutatása. A tárgyi emlékeket vetítések és digitális ábrák teszik érthetőbbé, segítve a látogatókat abban, hogy közelebb kerüljenek a két eltérő világ találkozásából született városhoz.

A kiállítás arra is rávilágít, hogy a török kori Buda történetét háború, veszteségek és fokozatos pusztulás is jellemezte, ugyanakkor egy új, oszmán városi kultúra is kialakult itt. Ennek a különös, ellentmondásokkal teli városnak állít emléket a Vármúzeum időszaki kiállítása.

Hatalmi küzdelmek és városi kultúra

A szultán seregei 1526-ban, a mohácsi győzelem után foglalták el és égették fel a várost, jelentős műkincseket hurcolva el, a zsidó lakosság jelentős részét pedig az Oszmán Birodalom belső területeire telepítették. Bár I. Szulejmán csapatai néhány hét után távoztak, Buda a nagyhatalmi küzdelmek kulcshelyszínévé vált. Szapolyai János a Habsburgok elleni védekezés jegyében gyors ütemben korszerűsítette a védműveket, amelyek 1541 után már az oszmánok uralmát szolgálták.

A következő másfél évszázadban Buda és Pest számos ostromot élt át, mígnem 1686-ban a keresztény seregek visszafoglalták a várost. A győzelem azonban a város teljes pusztulását is jelentette: alig maradtak épen épületek, és a középkor óta folyamatosan fejlődő városi társadalom is széthullott. Buda története 1686 után folytatódott, de új lakossággal, új városszerkezettel és új történelmi körülmények között.

Az oszmán uralom alatt ugyanakkor egy új városi kultúra is kibontakozott. A tisztviselők, katonák, kereskedők és vallási közösségek saját intézményeket hoztak létre: dzsámik, türbék, fürdők, medreszék és karavánszerájok épültek, sőt, ekkor készült el az első állandó híd is a két városrész között. A korszak építészetére jellemző volt a Mimár Szinán nevével fémjelzett udvari építészeti stílus hatása, amelynek emlékei, különösen a fürdők, ma is érzékeltetik a korabeli városi kultúra színvonalát.

Kereskedelem és kulturális sokszínűség

Buda különleges helyzetét a két világ határvidékén való elhelyezkedése határozta meg. A budai piacokon a Magyar Királyság és a hódoltsági területek termékei mellett megjelentek a balkáni, isztambuli, sőt távol-keleti, kínai és vietnámi eredetű árucikkek is, amelyekből a kiállítás válogatást mutat be. A kulturális élet is sokszínű volt, irodalmárok és tudósok működtek a városban, miközben a városhoz kapcsolódott Gül baba alakja is, akinek kultusza a visszafoglalást követő időszakban is tovább élt.

Az oszmánok Budát olyan helynek tekintették, ahol hosszú távon kívántak berendezkedni, és amelyhez jelentős alapítványok és mecénások is kapcsolódtak. A tárlat ezeken a tárgyi és történeti emlékeken keresztül mutatja be a város 1526 és 1686 közötti gyökeres átalakulását.