Az NOS beszámolója szerint új, hatalmas börtönkomplexum nyitotta meg kapuit Costa Ricában, amelynek elsődleges célja a szervezett bűnözés visszaszorítása. A közép-amerikai ország ezzel mintegy 40 százalékkal növeli fogvatartási kapacitását. A korábban a régió legbiztonságosabb államaként számon tartott ország az elmúlt években komoly kihívásokkal néz szembe a rivális drogbandák erőszakos cselekményei miatt. A Center for High Containment of Organized Crime (CACCO) névre keresztelt létesítmény közel tizenhárom futballpályányi területen fekszik, és több mint ötezer rab elhelyezésére alkalmas.
A beruházás hátterében az áll, hogy Costa Rica a korábbi tranzitútvonalból egyre inkább a kábítószer-kereskedelemmel összefüggő bűnszervezetek logisztikai csomópontjává vált. Az ország vezetése a börtönépítéssel igyekszik úrrá lenni a romló közbiztonsági helyzeten, követve ezzel a latin-amerikai trendeket. A projektet Nayib Bukele salvadori elnök vitatott börtönmodellje inspirálta, amelyről ismert, hogy súlyos emberi jogi aggályokat vet fel, és a fogvatartottak rendkívül embertelen körülmények között élnek.
El Salvadorban 2022 óta, a szükségállapot kihirdetését követően több mint 93 ezer embert vettek őrizetbe. Becslések szerint jelenleg a teljes lakosság két százaléka börtönben ül. Bár a gyilkossági statisztikák drasztikusan csökkentek, a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a „Bukele-modell” hosszú távon kontraproduktív lehet. Benjamin Lessing, a Chicagói Egyetem docense szerint a bűnözés elleni küzdelemben a tömeges bebörtönzés a „demokratikus hanyatlás modelljévé” válhat, mivel a politikusok a kemény fellépés népszerűségét felhasználhatják a hatalom koncentrálására és a polgári jogok felfüggesztésére.
A szakértő rámutatott, hogy a Human Rights Watch jelentései szerint sokakat pusztán a tetoválásaik alapján tartóztattak le, függetlenül attól, hogy volt-e közük bűnszervezetekhez. Julienne Weegels, a latin-amerikai börtönügyek szakértője szerint a „büntető populizmus” egyre népszerűbb eszköz a régió vezetői körében, akik a szigorú igazságszolgáltatással próbálnak szavazatokat szerezni. Bukele maga is aktívan népszerűsíti a „mano dura”, azaz a kemény kéz politikáját a közösségi médiában.
A nemzetközi politikai környezet is hatással van a folyamatokra. Lessing szerint Donald Trump korábbi amerikai elnök militarizált megközelítése a drogkartellekkel szemben szintén hozzájárult a régióban tapasztalható keményvonalas irányvonal erősödéséhez. A „The Shield of the America’s” nevű együttműködés, amely főként jobboldali kormányokat tömörít, szintén ezt a szemléletet tükrözi. Ugyanakkor kérdéses, hogy a tömeges elzárás valóban hatékony-e a bűnözés felszámolásában.
Történelmi tapasztalatok mutatják, hogy a börtönök gyakran a bűnszervezetek melegágyaivá válnak. Brazíliában például a PCC és a Comando Vermelho éppen a börtönök falai között szerveződött meg, ahonnan a rabok hatékonyan irányíthatták a kinti tevékenységeket. Weegels szerint Hondurasban és El Salvadorban is megfigyelhető volt, hogy a kemény fellépés hatására a bandák tagjai még inkább összekovácsolódtak. A börtönökben a fogvatartottak túlélési stratégiákat tanulnak egymástól, ami a szabadulás után még veszélyesebb bűnözői hálózatok kialakulásához vezethet.
A szakértők szerint egyelőre korai lenne kijelenteni, hogy a salvadori modell hosszú távon működőképes-e, mivel a létesítmények gyakorlatilag el vannak zárva a külvilágtól. Lessing ugyanakkor nem zárja ki, hogy Bukele módszerei rövid távon megtörhették a bandák hatalmát. A politikai támogatottság azonban még akkor is fennmaradhat, ha az emberi jogok csorbulnak és a demokrácia gyengül. Costa Rica esetében a jövő fogja megmutatni, hogy ez a modell mennyire illeszthető be az ország saját igazságszolgáltatási rendszerébe.
Weegels hangsúlyozza, hogy a börtönök nem jelenthetnek végleges megoldást, hiszen a fogvatartottak többsége előbb-utóbb visszakerül a társadalomba. A rehabilitáció hiánya és a börtönökben uralkodó embertelen körülmények olyan társadalmi feszültségeket generálhatnak, amelyek a jövőben újabb biztonsági kockázatokat szülhetnek. A börtönépítési láz tehát nemcsak jogi és etikai kérdéseket vet fel, hanem alapvető társadalompolitikai dilemmákat is, amelyekre a régió kormányainak még nem sikerült megnyugtató választ találniuk.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
