A magyar villamosenergia-rendszer tartós ár- és biztonsági problémáinak kezeléséhez a megújuló energiaforrások mellett tárolókapacitásra, kockázatmegosztásra és az atomenergia-kapacitás megőrzésére is szükség van – állapította meg a GKI Gazdaságkutató Zrt. legújabb elemzésében.
A kutatóintézet vizsgálata szerint a magyarországi áramfogyasztás tavalyi évi mennyiségének több mint harmada, 37 százaléka importból származott, ráadásul jellemzően akkor, amikor a piaci árak a legmagasabbak voltak. Az elemzés hangsúlyozza, hogy ez nem csupán átmeneti állapot, mivel a hazai termelési szerkezet és a hálózati adottságok tartós versenyhátrányt jelentenek.
A termelési szerkezet átalakulása
A 2025-ös adatok alapján a magyar áramtermelés 40 százalékát az atomenergia biztosította, 20 százalékát a földgáz, míg a leggyorsabban bővülő napenergia a termelés negyedét tette ki. A szén és az egyéb, nem gáz alapú fosszilis források súlya folyamatosan csökken. A napenergia éves termelése öt év alatt több mint a négyszeresére nőtt, ezzel szemben a szélenergia részaránya csupán 1,5 százalék, mivel a beépített kapacitás 2016 óta érdemben nem változott.
A kormány programja legalább 4000 megawatt (MW) új szélerőművi kapacitás kiosztását ígéri, de az első, 700 MW-os kör ütemezése alapján a szél érdemi szerepe inkább csak az évtized végétől várható.
Árazási kihívások és energiabiztonság
Az áramimport a legmagasabb árú időszakokra koncentrálódik, míg az export a naperőművek megugró termelése miatt az alacsony árú órákra esik. Az esti és reggeli árcsúcsokat a földgáz határozza meg, ahol a drágább gázerőművek szabják meg az árat.
A GKI kitért arra is, hogy az európai ipar több mint kétszer annyit fizet az áramért, mint az amerikai, és csaknem 50 százalékkal többet, mint a kínai versenytársak, a magyar rendszer pedig a hálózati felár és a rezsicsökkentett lakossági árak keresztfinanszírozása miatt még az európai átlagnál is drágább.
A gazdaságkutató szerint a legnagyobb kockázatot az atomenergia jelenti. Paks I. reaktorai 44 éve üzemelnek, engedélyeik 2032 és 2037 között járnak le. A 70 éves össz-üzemidő eléréséhez jelentős műszaki beavatkozások szükségesek, és mivel Paks II. megépítése bizonytalan, az üzemidő-hosszabbítás esetleges csúszása komoly energiabiztonsági kockázatot hordoz.
A szakértők szerint a napenergia túlsúlya növeli a termelés ingadozását, ezért a 4000 MW-os szélprogram mellett elengedhetetlen a tárolókapacitások kiépítése. Az elektrifikáció előrehaladtával növekvő fogyasztás mellett a hosszú távú önellátáshoz a megújulók mellett az atom- és a gázerőművek szerepe is meghatározó marad.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
