Himalájai éghajlati együttműködést sürget Nepál India és Kína között

A BBC beszámolója szerint Nepál miniszterelnöke az ENSZ Közgyűlésén tartott beszédében nyomatékosan figyelmeztetett a Himalája térségét érintő éghajlati katasztrófák növekvő veszélyére. A kormányfő felidézte az augusztusban országát sújtó pusztító áradásokat, és ambiciózus javaslatot tett a regionális riválisok, India és Kína bevonására egy közös éghajlati ellenállóképességi mechanizmus létrehozása érdekében. A cél a határokon átnyúló katasztrófavédelem erősítése, valamint a tudományos adatok és szakértelem megosztása a világ egyik legérzékenyebb környezeti és geopolitikai régiójában. A miniszterelnök úgy fogalmazott: „Legyen a Himalája a nemzetközi együttműködés laboratóriuma, ne pedig a töredezett információk határvidéke”.

A nepáli külügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője, aki névtelenséget kért, elmondta, hogy a javaslat még korai szakaszban van. A miniszterelnök már kijelölte a politikai irányt, és a tárca más érintett szervekkel együtt dolgozik egy előzetes keretrendszer kidolgozásán, amely alapul szolgálhat a közös megértés kialakításához. India és Kína egyelőre nem reagált hivatalosan a felvetésre, és a külügyminisztériumaik sem adtak tájékoztatást az ügyben.

A két regionális óriás között mintegy 3500 km (kb. 2175 mérföld) hosszú, vitatott határszakasz húzódik, amelyen keresztül a Himalája nagy része is elnyúlik. A területi követelések miatt a két ország között korábban háború, halálos összecsapások és ismétlődő katonai patthelyzetek alakultak ki a tényleges ellenőrzés vonala mentén. A hegyvidék azonban sürgető éghajlati fenyegetésekkel néz szembe: a hőmérséklet gyorsabban emelkedik, mint a globális átlag, ami felgyorsítja a gleccserek olvadását és az örökfagy felolvadását, ezzel növelve a földcsuszamlások, kőomlások, lavinák és gleccsertavi áradások kockázatát.

A Nemzetközi Integrált Hegyi Fejlesztési Központ márciusi jelentése szerint a Hindu Kush-Himalája régióban a jégveszteség mértéke a 2000-es évek óta megduplázódott az 1974-1999 közötti időszakhoz képest. A Csinghaj-Tibeti-fennsíkon a gleccserek területe 24%-kal csökkent az elmúlt hat évtizedben, amint azt Kang Shichang, a Kínai Tudományos Akadémia Hegyi Veszélyek és Környezetvédelmi Intézetének igazgatója a People’s Daily Online-nak nyilatkozta.

A gleccserek visszahúzódása miatt a tavak terjeszkednek, ami hirtelen és pusztító áradásokat okozhat, amelyek átlépik az országhatárokat, veszélyeztetve Nepált, Indiát és Bhutánt. A tibeti fennsíkon jelenleg több mint 14 000 gleccsertó található, amelyek több mint 1100 négyzetkilométert fednek le. A veszélyek azonban túlmutatnak az áradásokon; egy 2024-es tanulmány szerint a jövőben jelentősen nőhet a földcsuszamlások veszélye a heves esőzések miatt, különösen a tibeti fennsíkon és India egyes régióiban, mint például Garhwal és Kumaon.

Bár India és Kína az ENSZ klímatárgyalásain gyakran képvisel közös álláspontot a nyugati kibocsátáscsökkentési követelésekkel szemben, a himalájai környezeti kérdésekben nincs dedikált megállapodásuk. 2009-ben ugyan megállapodtak közös kutatásokról a globális felmelegedés gleccserekre gyakorolt hatásáról, de a kezdeményezés elhalt. Dr. DP Dobhal, a Wadia Himalája-geológiai Intézet nyugalmazott glaciológusa szerint egyetlen találkozó után semmi érdemi eredmény nem született a projektekből.

A korábbi, vízrajzi adatok megosztására vonatkozó megállapodások is lejártak vagy megszakadtak. Kína 2023 júniusa óta nem oszt meg adatokat a Brahmaputra folyóról, India pedig 2022 óta nem kap információkat a Sutlej folyóról. Bár Kína nem adott nyilvános magyarázatot a legutóbbi megszakításra, korábban, 2017-ben a technikai problémákra hivatkozott a tibeti állomásokon, amikor hasonló információkat tartott vissza egy katonai patthelyzet idején.

Egyes elemzők szerint a két ország közötti politikai enyhülés lehetőséget adhat a klímaügyi együttműködésre, de a határviták és a nemzetbiztonsági aggályok továbbra is komoly akadályt jelentenek. William Yang, az International Crisis Group északkelet-ázsiai vezető elemzője szerint Peking valószínűleg óvatos marad, mivel a határkérdések megoldatlanok.

A katasztrófavédelmi adatok ugyanis katonai szempontból is értékesek lehetnek. Walter Ladwig, a Royal United Services Institute (RUSI) munkatársa szerint amit a klímakutatók alapvető kutatási adatnak látnak, azt a nemzetbiztonsági szervek stratégiai hírszerzésként kezelhetik egy olyan környezetben, ahol két hadsereg néz farkasszemet egymással.

A katmandui székhelyű Nemzetközi Integrált Hegyi Fejlesztési Központ több mint három évtizede dolgozik a regionális együttműködés előmozdításán, de a folyamat lassú. Arun Bhakta Shrestha, a központ korábbi vezető szakértője szerint a folyók vízhozamára vonatkozó átfogó adatok megosztása rendkívül érzékeny kérdés, ezért a feleknek inkább a kevésbé kényes katasztrófakockázatokra kellene összpontosítaniuk.

Dr. Uday Kala, az indiai IIT Mandi Klímaváltozási és Katasztrófavédelmi Központjának vezetője gyakorlati lépéseket javasol: a magas kockázatú gleccsertavak közös azonosítását, az adatmegosztási protokollok elfogadását és a kritikus figyelmeztetések késedelem nélküli cseréjét. Szerinte a klímaváltozás folyamatosan változtatja az alaphelyzetet, így a korábbi katasztrófákhoz való igazodás már nem elegendő, előre kell tekinteni.

A nepáli kormány számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy meggyőzze két hatalmas szomszédját: tegyék félre nézeteltéréseiket a közös éghajlati fenyegetés elhárítása érdekében. A jövőbeli együttműködés sikere nagyban függ attól, hogy a felek képesek-e a tudományos és humanitárius érdekeket a geopolitikai feszültségek fölé helyezni.