Elkerülhetetlenné vált a 1,5 fokos globális felmelegedési küszöb átlépése

Az RTÉ beszámolója szerint a világ elvesztette a lehetőséget arra, hogy megakadályozza a globális felmelegedés mértékének jelentős túllépését a kritikus, iparosodás előtti szinthez képest mért 1,5 Celsius-fokos küszöbön. Az elmúlt évtizedek elégtelen intézkedései az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén oda vezettek, hogy a hőmérsékleti limit jelentős túllépése immár elkerülhetetlen valósággá vált. A nemzetközi közösség előtt most az a jóval nagyobb kihívás áll, hogy korlátozza a további melegedés mértékét és időtartamát, majd hosszú távon visszaszorítsa a globális hőmérsékletet.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) rámutatott, hogy a globális kibocsátást 2030-ig 18 százalékkal, 2035-ig 45 százalékkal, 2040-ig pedig 69 százalékkal kellene csökkenteni a 2025-ös szintekhez képest ahhoz, hogy a felmelegedést a 1,5 fokos túllépés legkisebb elérhető mértékén tartsák. Ezzel szemben, még ha a kormányok maradéktalanul végre is hajtják jelenlegi nemzeti klímavállalásaikat, a kibocsátás várhatóan mindössze 11-15 százalékkal csökken 2035-ig.

Ezek az adatok az UNEP éves, „A visszatérés pontja” című 2026-os kibocsátási jelentésében szerepelnek, amelyet a jövő hónapban megrendezésre kerülő, törökországi Antalya városában zajló COP31 klímacsúcs előtt tettek közzé. A dokumentum arra a következtetésre jut, hogy a legoptimistább forgatókönyv szerint is a globális hőmérséklet a század közepére 1,7 és 1,8 Celsius-fok közé emelkedik a küszöbérték felett.

António Guterres ENSZ-főtitkár hangsúlyozta, hogy bár a 1,5 fokos túllépés már nem kerülhető el, ez nem jelenti a Párizsi Megállapodás ambícióinak feladását. „A túllépés nem megadást jelent. Még mindig a lehető legkisebbre és legrövidebbre korlátozhatjuk, és a század vége előtt visszahozhatjuk a hőmérsékletet az 1,5 fokos szint alá” – fogalmazott. A főtitkár szerint a szükséges kibocsátáscsökkentés évi közel 6 százalékot tenne ki 2035-ig, hozzátéve, hogy a kibocsátási szakadék valójában egy vezetői szakadék, a világnak pedig fogynak a kifogásai.

Az UNEP becslései szerint a jelenlegi klímapolitikák folytatása esetén a globális felmelegedés elérheti a 2,8 fokot ebben a században. Még a nemzeti vállalások teljesítése esetén is 2,6 fokos melegedés várható. A helyzet romlását részben az Egyesült Államok kilépése a Párizsi Megállapodásból, valamint a korábbi kibocsátási becslések felülvizsgálata okozza. A legoptimistább forgatókönyv mellett is 2,1 fokos melegedés valószínűsíthető.

Inger Andersen, az UNEP ügyvezető igazgatója figyelmeztetett, hogy minden további tizedfoknyi melegedés növeli a súlyos éghajlati hatások kockázatát. A jelentés szerint minden öt év, amíg a szén-dioxid-kibocsátás a jelenlegi szinten marad, további 0,1 fokkal növeli a csúcshőmérsékletet. A 1,5 fokos célhoz való visszatéréshez a század folyamán mintegy 320 milliárd tonna szén-dioxid légkörből történő eltávolítása és tartós tárolása lenne szükséges, ami a 2024-es globális kibocsátás nyolcéves mennyiségével egyenlő.

A borús kilátások ellenére a jelentés pozitívumként emeli ki, hogy a tiszta energiára való átállás gyorsul. A megújuló energiaforrások kapacitása háromszor gyorsabban bővült a vártnál, a napenergia-hasznosítás pedig hétszer gyorsabban nőtt. 2025-ben a megújuló forrásokból származó villamosenergia-termelés globálisan először előzte meg a szén alapú termelést.

Ugyanakkor a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának, a metánkibocsátásnak és az erdőirtásnak a csökkentése továbbra is elégtelen, ami komoly feladat elé állítja a COP31 résztvevőit. A jelentés szerint a szén alapú villamosenergia-termelést legalább 75 százalékkal kellene csökkenteni 2035-ig, és 2040-re globálisan ki kellene vezetni a rendszerből ahhoz, hogy a 1,5 fokos túllépési forgatókönyv tartható maradjon.

António Guterres felszólította a G20 országait, hogy vállaljanak vezető szerepet, miközben sürgette a fejlett nemzeteket, hogy biztosítsanak megfizethető finanszírozást a fejlődő gazdaságok számára az energiaátállás felgyorsításához. Emellett hiteles ütemterveket követelt a fosszilis tüzelőanyagoktól való elszakadáshoz, világos határidőkkel és az érintett munkavállalók, valamint közösségek védelmével.

Inger Andersen rámutatott, hogy már most is jelentős bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a hatékony klímapolitikák gyors eredményeket hozhatnak. „Számos sikertörténetünk van, amelyek azt mutatják, hogy a kibocsátás gyorsan csökkenthető. Most a nemzeteken múlik, hogy sürgősen olyan politikákat vezessenek be, amelyek gyors, mély és tartós kibocsátáscsökkentést eredményeznek” – tette hozzá.

A szakértők szerint a következő évek döntőek lesznek abban, hogy a világ képes-e elkerülni a legrosszabb éghajlati forgatókönyveket. A jelentés egyértelmű üzenete, hogy bár a 1,5 fokos küszöb átlépése már elkerülhetetlen, a cselekvés intenzitása továbbra is meghatározza, milyen mértékű és időtartamú lesz ez a túllépés, ami közvetlen hatással van a jövő generációinak életminőségére.