Az I.D.R. beszámolója szerint egy friss tudományos kutatás rávilágított arra, hogy az emberi nevetés olyan vokális mintázatot őrizhet, amely körülbelül 15 millió éve változatlan maradt. Ez a felfedezés váratlan betekintést nyújt a beszéd és a társas kommunikáció evolúciójába, összekötve az embert az emberszabású majmokkal.
A kutatók az orangutánok, gorillák, csimpánzok és bonobók nevetését elemezve egy közös, ritmikus struktúrát azonosítottak, amely meglepően konzisztens a különböző fajoknál. Ez arra utal, hogy a nevetés nem csupán modern emberi sajátosság, hanem egy mélyen gyökerező vokális viselkedés, amelyet egy közös őstől örököltünk. A tanulmány szerint a ritmikus szabályosság, különösen az egyenletesen elosztott hangkitörések, olyan konzervált jellemző, amely az evolúció milliói során is fennmaradt.
Chiara De Gregorio, a University of Warwick tiszteletbeli kutatója szerint a beszéd eredete rejtélyes, mivel a hangképzés nem hagy hátra fosszíliákat. „De találtunk egy 15 millió éves nyomot egy váratlan helyen: a nevetésünkben” – fogalmazott a szakértő. A kutatás szerint a nevetés egyfajta biológiai híd, amely lehetővé teszi a kihalt homininák kommunikációs rendszereinek rekonstruálását is, mivel a nevetés ritmusa az ember és a csimpánz között helyezkedhetett el.
Adriano Lameira, szintén a University of Warwick kutatója hangsúlyozta, hogy a nevetés evolúciója cáfolja azt a klasszikus elképzelést, miszerint az első emberek hirtelen tettek szert a beszéd képességére. Ehelyett a nevetés egy folyamatos fejlődési ív részét képezi, amely a vokális kontroll fokozatos finomodását mutatja. A nevetés tehát nem elszigetelt kulturális jelenség, hanem egy sokkal ősibb biológiai rendszer része, amely a mai napig meghatározza társas érintkezéseinket, ahogy azt az I.D.R. részletesen kifejti.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
