Az I.D.R. beszámolója szerint a hatalmas titanoszauruszok fosszilizálódott maradványain talált apró rovarnyomok alapjaiban változtatják meg a tudósok elképzeléseit Európa egyik leggazdagabb dinoszaurusz-lelőhelyéről. A legújabb, az Earth-Science Reviews szaklapban publikált kutatás arra világít rá, hogy ezek az óriási állatok nem tűntek el hirtelen az üledék alatt közvetlenül a haláluk után, ahogy azt korábban a szakértők feltételezték. Ehelyett a tetemek elég hosszú ideig maradtak a felszínen ahhoz, hogy speciális dögevő rovarok kolonizálják és befúrják magukat a csontokba, ami teljesen új megvilágításba helyezi a spanyolországi Lo Hueco lelőhely késő kréta kori ökoszisztémáját.
Hosszabb út a haláltól a fosszilizálódásig
Éveken keresztül a paleontológusok a közép-spanyolországi Lo Hueco lelőhely figyelemre méltó megőrzöttségét annak bizonyítékaként értelmezték, hogy a titanoszauruszok viszonylag gyorsan eltemetődtek. Az új kutatási eredmények azonban egészen más képet festenek. A tudósok számos bioeróziós struktúrát, azaz az állat halála után élő szervezetek által létrehozott apró furatokat azonosítottak nemcsak a fosszilizálódott csontokon, hanem – első ízben – a titanoszauruszok bőrébe ágyazott csontos páncéllemezeken, az úgynevezett oszteodermákon is.
Ezek a nyomok a Cubiculum ichnogenuszhoz tartoznak, amely egy jellegzetes fosszilis furattípus. Ezek a tasak alakú vagy félgömb alakú üregek kísértetiesen hasonlítanak a mai dermesztid bogarak által okozott károsodásokhoz. A kutatók szerint a furatok puszta mennyisége azt jelzi, hogy a tetemek hosszú ideig maradtak fedetlenül a temetkezés előtt, lehetővé téve a nekrofág és szaprofág rovarok számára, hogy életciklusuk egy részét a bomló maradványokon töltsék. Ez a felfedezés jelentősen módosítja a lelőhely kialakulásáról alkotott korábbi értelmezéseket, és arra utal, hogy a Lo Hueco környezeti viszonyai sokkal dinamikusabbak voltak, mint azt a korábbi rekonstrukciók mutatták.
Ritka ablak egy elveszett ökoszisztémára
A felfedezés messze túlmutat az ősi rovaraktivitás puszta azonosításán. Minden apró furat egyfajta biológiai időbélyegként szolgál, amely segít rekonstruálni az óriási dinoszauruszok halálát követő események sorrendjét. Zain Belaústegui, a Barcelonai Egyetem Föld- és Óceánkutatási Tanszékének munkatársa szerint a rovarok által okozott bioerózió fosszilis rekordjának tanulmányozása különböző csontszöveteken rendkívül hasznos betekintést nyújt a csontvázmaradványok tafonómiai folyamataiba, függetlenül attól, hogy azok izoláltak vagy összefüggő csontvázak részei.
A rovarfuratok jelenléte több csontváz elemen is azt bizonyítja, hogy a bomlás jelentős idő alatt zajlott le, ahelyett, hogy az üledékképződés hirtelen megszakította volna azt. Ez a bizonyíték lehetővé teszi a kutatók számára az olyan ökológiai kölcsönhatások rekonstruálását, amelyek ritkán maradnak fenn a fosszilis rekordban, feltárva nemcsak a titanoszauruszok sorsát, hanem azoknak a rovaroknak az aktivitását is, amelyek a maradványaikból táplálkoztak. Ezek a finom nyomok erőteljes mutatóivá válnak annak, hogyan léptek kapcsolatba a dögevők a nagy gerincesek tetemeivel a késő kréta kor utolsó szakaszaiban.
Egy dinoszaurusztetem mint ökoszisztéma
A megállapítások izgalmas ökológiai kérdéseket vetnek fel a hatalmas dinoszaurusztetemek szerepéről az őskori tájakon. Egyetlen titanoszaurusz hatalmas és hosszan tartó táplálékforrást jelenthetett, amely képes volt rovarok és más dögevők változatos közösségeit fenntartani hosszú időn keresztül. A modern törvényszéki entomológia fontos összehasonlítási alapot nyújt: a Dermestes frischii lárváival végzett kísérletek azt mutatják, hogy a Cubiculumhoz hasonló struktúrák már legalább 240 órányi kitettség után kialakulhatnak, és természetes körülmények között még sokkal tovább fejlődhetnek.
Ez az időkeret erősen alátámasztja azt a következtetést, hogy a Lo Hueco titanoszauruszai jóval tovább maradtak elérhetőek a rovarok számára, mint azt a korábbi temetkezési modellek javasolták. A kutatás így a parányi rovarnyomokat a környezeti stabilitás, a tetemek kitettsége és a bomlási sebesség megbízható mutatóivá alakítja az ősi ökoszisztémákban. A tudományos közösség számára ez a felismerés új távlatokat nyit a tafonómiai vizsgálatokban, hiszen a csontokon hagyott apró nyomok segítségével pontosabb képet kaphatunk a 70 millió évvel ezelőtti környezeti viszonyokról.
Újraértékelik Európa egyik legfontosabb lelőhelyét
Lo Hueco régóta Európa egyik leggazdagabb késő kréta kori fosszilis lelőhelyeként ismert, ahol izolált csontok mellett figyelemre méltóan teljes titanoszaurusz-csontvázak is előkerültek. Az új bizonyítékok arra kényszerítik a tudósokat, hogy felülvizsgálják azokat az évtizedes értelmezéseket, amelyek a fosszíliák felhalmozódásának módjáról szóltak. A kutatócsoport érvelése szerint a két fő fosszilis horizont, a G1 és G2, valószínűleg hosszabb idő alatt alakult ki, mint azt korábban gondolták.
Munkájuk során több mint 140 publikált tanulmányt tekintettek át, amelyek a középső triásztól a holocénig dokumentálták a rovarok által okozott bioeróziót a fosszilis csontokon. Megdöbbentő módon az Ibériai-félszigetről eddig csak egyetlen korábbi tanulmány származott, ami hangsúlyozza, mennyire szokatlan és tudományosan értékes a Lo Hueco lelőhelyen talált bizonyíték. Ahogy a kutatók tovább vizsgálják ezeket a finom nyomokat, az ősi rovarok által hagyott legkisebb jelek is képesek átírni a mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt óriási dinoszauruszok történetét, ahogy arról az I.D.R. beszámolt.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
