A BBC beszámolója szerint Az Egyesült Államok 250. születésnapjának közeledtével a figyelem Philadelphia felé fordul, ahol a Függetlenségi Nyilatkozatot aláírták. Ám a város magaslatairól kitekintve kevesen sejtik, hogy a lábaik alatt elterülő vidék egykor egy titkos svéd kolónia része volt. Nya Sverige, vagyis Új-Svédország története a legkisebb, legkevésbé népes és legrövidebb életű európai gyarmatként vonult be a történelembe, mégis alapjaiban formálta a későbbi nemzet identitását.
A 17. században az európai hatalmak versengtek az amerikai partokért. Peter Minuit, az Új-Hollandia korábbi kormányzója, miután 1632-ben távozott posztjáról, bosszúból a svéd koronához fordult. Azt javasolta, hogy alapítsanak egy kolóniát a Delaware-folyó mentén, ahol a hollandok befolyása gyenge volt. 1637 decemberében két hajó indult el Göteborgból, hogy titokban megalapítsák a telepet, elkerülve a hollandok figyelmét.
1638 márciusában a telepesek megérkeztek a Delaware-folyóhoz, és megalapították Fort Christina erődjét, amelyet a 12 éves svéd királynőről neveztek el. Ez volt az első állandó európai település a Delaware-völgyben. Bár a hollandok hamar tudomást szereztek a jelenlétükről, Minuit tudta, hogy a hollandoknak nincs elég emberük a kiűzésükhöz, így a svédek maradtak.
A kolónia fennmaradása nagyrészt az őslakosokkal kialakított békés kapcsolatokon múlt. A telepesek mintegy 80 százaléka finn származású volt, akik kiválóan értettek a természethez. A svéd és finn telepeseknek köszönhetjük a híres amerikai rönkházak elterjedését, valamint a lutheránus kereszténység megjelenését a régióban. Deborah-Jean Hoffman, a New Sweden Centre munkatársa szerint a svédek nem úgy viselkedtek, mint a többi gyarmatosító: nem zászlókat tűztek ki, hanem igyekeztek észrevétlenek maradni, és tisztelték a helyi törzseket.
A kolónia 1643-ban kapott új lendületet, amikor a hatalmas termetű Johan Printz lett a kormányzó. Printz, akit a Lenape törzs „Big Belly”-nek becézett, két további erődöt épített és kiterjesztette a kolónia határait. Bár a kolónia sosem vált igazán nyereségessé a svéd korona számára, Printz szigorú rendet tartott. A népesség sosem haladta meg a 400 főt, és a svéd kormány gyakran elhanyagolta az utánpótlást.
1653-ban egy politikai tiltakozás is lezajlott, amikor a telepesek egy csoportja fellázadt Printz ellen, ami az egyik legkorábbi ilyen esemény volt az amerikai gyarmatok történetében. Végül 1655-ben a holland Peter Stuyvesant hét hajóval érkezett, és harc nélkül vette át az irányítást. Bár a svéd szuverenitás véget ért, a telepesek megtarthatták földjeiket és saját kormányzatukat, így a svéd kultúra tovább élt a régióban.
Amikor William Penn 1682-ben megérkezett, még mindig találkozott svéd és finn gazdákkal, akik békében éltek az őslakosokkal. Ma Wilmingtonban a Kalmar Nyckel hajó másolata emlékeztet a korra. A hajó, amelyet gyakran a „svéd Mayflowernek” neveznek, valójában sokkal többször tette meg az utat az óceánon keresztül, mint híresebb társa. A helyi történelem iránt érdeklődők ma is felfedezhetik a régióban azokat a nyomokat, amelyek a svéd jelenlétre utalnak, beleértve a legrégebbi rönkházat is, amely még mindig áll New Jersey-ben.
Történelmi érdekesség, hogy a Philadelphiai Városháza tetején, William Penn szobra alatt négy szobor található: kettő az őslakos Lenape törzset, kettő pedig a svéd telepeseket ábrázolja, ezzel is tisztelegve a terület sokszínű gyökerei előtt. Ahogy a BBC cikke is rávilágít, a békés együttélés leckéje, amelyet ezek a korai telepesek hagytak ránk, ma is aktuális üzenetet hordoz a modern társadalom számára. A részletekről a BBC írt.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
