Egy 20-as éveiben járó fiatal édesanyja osztotta meg aggodalmait a Svenska Dagbladet hasábjain, miután fia hosszú ideje munka nélkül maradt, otthon él, és láthatóan elveszítette korábbi motivációját. A szülői tehetetlenség érzése gyakori, amikor a gyermek napjait kizárólag a számítógépes játékok töltik ki, a jövőbeli kilátások pedig elhalványulnak. A szülői aggodalom természetes, ugyanakkor felmerül a kérdés: hogyan nyújthatunk valódi támogatást anélkül, hogy túlzottan kontrollálóvá válnánk, vagy akaratlanul is elősegítenénk a gyermek passzivitását?
Nathalie Siljerud Joo kognitív viselkedésterapeuta szerint a legfontosabb lépés a nyílt és őszinte kommunikáció. A szülőnek világosan meg kell fogalmaznia, hogy látja a motiváció csökkenését, és aggódik a jövője miatt. A beszélgetés során érdemes rákérdezni a fiatal terveire, és arra, hogyan képzeli el az életét a következő hat hónapban. A cél az, hogy a szülő segítő partnerként lépjen fel, például az álláskeresési folyamatban való gyakorlati támogatással.
Amennyiben a beszélgetések nem vezetnek változáshoz, a szakértő szerint eljön az ideje a konkrét elvárások támasztásának. Ez magában foglalhatja annak a határidőnek a kijelölését, amikortól a fiatalnak anyagilag is hozzá kell járulnia a háztartás költségeihez. Bár ez kemény döntésnek tűnhet, valójában egyfajta kényszerítő erő, amely kimozdíthatja a fiatalt a holtpontról, és arra ösztönözheti, hogy munkát keressen.
Fontos szempont, hogy a tartós passzivitás hátterében akár depresszió is állhat. A fiatal felnőttek körében gyakori, hogy a világos célok hiánya miatt lehangolttá válnak, ami tovább rontja a cselekvőképességüket. Ilyen esetben a szakember szerint indokolt lehet a kezelés keresése, ugyanakkor a depresszió vagy a szorongás nem tekinthető felmentésnek az álláskeresés alól. Sőt, a munkavállalás és a napi rutin kialakítása sok esetben éppen a gyógyulási folyamat elengedhetetlen része lehet.
A fiatalnak meg kell értenie, hogy nem szükséges azonnal végleges döntést hoznia az egész életéről, karrierjéről vagy hosszú távú életmódjáról. A legfontosabb a rövid távú célok kitűzése és a mozgás megindítása. A szobába zárkózás és a számítógép előtti ülés nem segíti a jövőbeli tervek érlelődését. A szülői elvárások támasztása ebben a kontextusban nem a kontrollálás eszköze, hanem egyfajta szerető gondoskodás, amely segít a fiatalnak visszatalálni a helyes útra.
A szakértői vélemények alapján a szülői támogatás akkor a leghatékonyabb, ha egyensúlyt teremt az érzelmi odafordulás és a következetes elvárások között. A folyamat során a türelem mellett a határozottság is kulcsfontosságú, hiszen a cél a fiatal önállóságának visszanyerése és a társadalomba való sikeres integrációja. A szülői szerep átalakítása a felnőtté válás folyamatában elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatal újra felelősséget vállaljon saját életéért.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
