A Hold évmilliók óta számtalan kozmikus behatást élt át, felszínét aszteroidák és meteorok által ütött kráterek hálózata borítja, ahogy arról a BBC beszámolt. Az elmúlt időszakban azonban a földi űrügynökségek által indított szondák és leszállóegységek is nyomot hagytak az égitesten. Most egy újabb, ezúttal véletlenszerű ütközés várható: egy irányíthatatlanná vált Falcon 9 rakéta levált felső fokozata tart a Hold felé, körülbelül 2,43 kilométer per másodperces, azaz nagyjából 5400 mérföld per órás sebességgel.
A NASA Földközeli Objektumokat Vizsgáló Központjának (CNEOS) adatai szerint a Falcon 9 felső fokozata augusztus 5-én ütközik a Holddal. Az amerikai űrügynökség független csillagászok megfigyelései alapján erősítette meg, hogy a 2025 januári indításból visszamaradt rakétaegység véletlenül került ütközési pályára. Jimi Russell szóvivő hangsúlyozta, hogy a Földre nézve semmilyen veszélyt nem jelent az esemény, a NASA pedig nyomon követi az objektumot, és tudományos célból megfigyeli a becsapódás helyszínét.
A szóban forgó felső fokozat egy ötemeletes épület méretével vetekszik, tömege a Földön legalább 4000 kilogramm, vagyis körülbelül 8800 font. Bill Gray csillagász, aki elsőként határozta meg a pályáját, blogbejegyzésében azt írta, hogy az objektum várhatóan az Einstein-kráter közelében éri el a Hold felszínét. A terület a Hold Föld felé néző oldalán helyezkedik el. Előrejelzése szerint a becsapódás több mint 17 méter, vagyis körülbelül 56 láb átmérőjű krátert hozhat létre.
A szerdai előzetes számítások szerint az ütközés magyar idő szerint 08:35-kor következhet be. Az esemény a szakemberek és az amatőr csillagászok figyelmét is felkeltette. Dr. Matt Bothwell, a Cambridge-i Egyetem csillagásza szerint bár a becsapódás nem veszélyes, látványos jelenség lehet. A felső fokozat hatalmas porfelhőt verhet fel, amely akár 50 kilométeres magasságba is emelkedhet, majd idővel oldalirányban szétterülhet.
Tudományos lehetőségek a becsapódásban
Mivel a Holdnak nincs légköre, és a gravitációja is jóval gyengébb a földinél, a becsapódás pillanata sokkal látványosabb lehet, mint egy hasonló földi esemény. Semmi sem lassítja le az objektumot, és semmi sem akadályozza meg az egymillió kilogrammra becsült törmelék egy részének világűrbe jutását. Bár a jelenség szabad szemmel valószínűleg nem lesz látható a Földről, a megfelelően érzékeny távcsövekkel rendelkezők megfigyelhetik a Hold felszínéről érkező villanást.
A tudósok számára az esemény legfontosabb része annak oktatási és kutatási lehetősége. A szakértők készen állnak a jelenség szoros megfigyelésére: az amerikai kontinens nagy távcsövei, a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter szondája és a dél-koreai Danuri űrszonda is követni fogja a villanást, illetve a keletkező krátert. A porfelhő viselkedésének elemzésével a csillagászok pontosíthatják a holdi becsapódásokra vonatkozó modelljeiket, és betekintést nyerhetnek a felszín alatti rétegek összetételébe.
A kutatók remélik, hogy a becsapódás során felszínre kerülő, korábban rejtett anyagok vizsgálata új információkkal szolgálhat a Hold geológiai múltjáról. A becsapódás helyszínén létrejövő friss kráter lehetőséget ad arra, hogy a szakemberek közvetlenül tanulmányozzák a holdi talaj szerkezetét, ami a jövőbeli holdbázisok tervezése szempontjából is fontos lehet.
A projektben egy állampolgári tudományos kezdeményezés is részt vesz, amely lelkes amatőröket toboroz a becsapódás rögzítésére. A széles körű összefogás lehetővé teszi, hogy a világ különböző pontjairól érkező megfigyelések révén minél több adatot gyűjtsenek a jelenségről.
Az űrszemét növekvő problémája
Bothwell rámutatott, hogy a baleset figyelmeztetésként is szolgál az ember által létrehozott űrszemét folyamatos felhalmozódásával kapcsolatban. „Úgy gondolom, több embernek kellene aggódnia az űrszemét miatt” – mondta a csillagász. Hozzátette, hogy minden évben egyre több eszközt juttatunk pályára, ami növeli az ütközések kockázatát.
Az Európai Űrügynökség (ESA) adatai szerint körülbelül 54 000 olyan objektum kering az űrben, amely nagyobb 10 centiméternél. Az 1957-ben kezdődött űrkorszak óta az emberiség összesen mintegy 17 000 tonna anyagot juttatott a világűrbe. A szakértők attól tartanak, hogy egy elszabadult láncreakció, az úgynevezett Kessler-szindróma súlyosan veszélyeztetheti a jövőbeli űrmissziókat.
A legutóbbi hasonló eset 2022-ben történt, amikor egy kínai Long March 3C rakéta felső fokozata csapódott a Hold túlsó oldalába. A múltban a NASA szándékosan is irányított objektumokat a Hold felszínére az Apollo-küldetések során végzett adatgyűjtés érdekében. A mostani eset ugyanakkor arra is rávilágít, hogy az irányíthatatlanná vált űreszközök és az űrszemét kezelése egyre sürgetőbb feladat a jövő űrkutatása számára.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
