Sári Zsolt: a tájházak nem a múlt időkapszulái, hanem a jelen és a jövő közösségi terei

A tájházak és skanzenek nem kimerevített fotók, nem a múlt időkapszulái, hanem a jelennek szóló és a jövő generációit szolgáló közösségi terek – hangoztatta a közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkár a baranyai Orfűn pénteken.

Sári Zsolt a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége XXIII. Országos Szakmai Konferenciájának megnyitóján kijelentette: a ma működő tájházak szerepe összetett, hiszen egyszerre szolgálják a helyieket, a turistákat, a régiek élete iránt érdeklődő, tanulni vágyó fiatalokat és a nosztalgiára éhes embereket.

Modern örökség és közösségi szerep

A ma üzemelő tájházak között jó példa a Tiszazugi Földrajzi Múzeum tiszaföldvári tájháza, amely megmutatja: egy tájház lehet minden örökségével együtt modern, a 21. századi emberek számára értelmezhető is – mondta Sári Zsolt, aki kinevezéséig maga is a szakmában, mintegy negyed évszázadon keresztül a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) munkatársaként dolgozott.

A tájházakban – legyenek azok helyi, regionális vagy országos hatókörűek – maga az ember a közös, aki gondozza, élettel és lélekkel tölti meg azokat. Megjegyezte, ma már egy gondozott, magántulajdonú, lakott tájház is több mint egy család lakóhelye.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a tájház a helyi közösség részévé válik, identitásőrző és identitásformáló szerepet tölt be, ennek mélysége pedig azokon az embereken múlik, akik törődnek az építményekkel, élettel töltik meg azokat.

Történeti áttekintés és jövőbeli feladatok

A Tájházak és skanzenek a 21. században című előadásában Sári Zsolt felidézte, hogy a Svédországban a 19. század végén megálmodott szabadtéri múzeumok megreformálták az addigi kiállítási rendszert, mivel a nemesek helyett a közemberek tárgyi, építészeti örökségét tették bemutathatóvá. Magyarországon az 1960-as években hoztak létre egyre több skanzent azért, hogy konzerválják, megvédjék az iparosodás, városiasodás idején eltűnő tárgyi és épített örökséget.

Veszélyeket rejt ugyanakkor, ha a muzeológia csak régi dolgok megőrzésére törekszik, azokat ugyanis élő örökségként kell kezelni – vélekedett. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a tájházak fontos feladata a nosztalgiakeltés, hiszen az épületek és a tárgyak történeteket mesélnek, amelyek az identitás megőrzését szolgálják.

Sári Zsolt szerint szükség van e „borzongás” előhozására, kiterjesztésére, valamint úgy vélte, hogy a mai középkorúak számára a szocializmus utolsó évtizedeinek épületei, tárgyai is a személyes történeteik részeként értelmezhetők, így a jövőben ezeket is be kell mutatni. Rámutatott: a 21. század komoly lehetőséget kínál arra is, hogy a fiatalokat megismertessék a vidéki életforma, a gazdálkodás és az állattenyésztés világával.

Helyi összefogás és szakmai elismerés

Kovács Áron (Tisza Párt), a térség országgyűlési képviselője úgy vélekedett: a tájházak összekötik a múltat a jelennel és a jövővel, a régieket a maiakkal. Méltatta azokat a tájház-üzemeltetőket, akik lélekkel töltik meg, gondozzák a fennmaradt tárgyi örökséget. Füziné Kajdi Zita, Orfű polgármestere szintén a tájházak üzemeltetőit méltatta, kiemelve, hogy közülük sokan generációkon keresztül végzik tevékenységüket, példaként említve az orfűi tájházakat, amelyeket helyi családok tartanak fent nagy gondossággal.

Az eseményen kihirdették, hogy idén a Partium részét képező Érmellék térségében álló épületeket magában foglaló Dr. Kéri Muzeális Gyűjtemény kapta az Év Tájháza díjat. Az elismerést 2004 óta annak a kárpát-medencei tájháznak a fenntartói vehetik át, akik példaértékű tevékenysége hozzájárul a népi építészeti értékek és a hozzájuk kapcsolódó hagyományok megőrzéséhez, széles körű megismertetéséhez, újra megéléséhez.

Az október 1. és 3. között zajló konferencia célja, hogy a szakemberek megosszák egymással tapasztalataikat és jó gyakorlataikat. A pénteki szakmai napon a fenntartható működés, a közösségi tanulás, valamint az örökség-, mesterség- és tudásátadás témái kerültek terítékre, szombaton pedig az Ormánság és Dráva mente kiemelkedő örökségi helyszíneit keresik fel a résztvevők.