A legújabb természettudományos vizsgálatok szerint nagy valószínűséggel I. László király földi maradványaihoz tartozik az a lábszárcsonttöredék, amely két évvel ezelőtt a mezőkövesdi plébánián került elő. A kutatás eredményeit a budapesti ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjában rendezett kerekasztal-beszélgetésen mutatták be.
A Nem csak por és hamu címmel megrendezett eseményen a szakértők áttekintették az ismert Szent László-ereklyékhez kapcsolódó történeti kérdéseket, a király szentté avatásától kezdve a sír feldúlásán át a maradványok kalandos sorsáig. Dinyési János helytörténész felidézte, hogy két éve november elején keresték meg a mezőkövesdi plébániáról, ahol megmutatták neki az ereklyét tartalmazó fémdobozt.

Történeti és tudományos háttér
A helytörténész saját hatáskörben szénizotópos kormeghatározást végeztetett. Elmondta, hogy sikerült az ereklye útját is feltárni, így végül úgy tudták átadni vizsgálatra, hogy volt egy kormeghatározásuk, és volt egy viszonylag koherens történelmi hátterük is.
Solymosi László történész, az MTA rendes tagja I. László szentté avatására hívta fel a figyelmet. Kiemelte: a szentté avatás része az, hogy az eredeti sírból kiveszik a maradványokat, majd újra eltemetik egy díszesebb helyen. Az exhumálás tehát alkalmat adott arra, hogy ereklyéket vegyenek el az adott személytől.

Szent László 1095-ben halt meg, majd 1192-ben volt a szentté avatása. A történész kitért arra is, hogy 120 fölött van azoknak a helységeknek a száma, amelyek Szent Lászlóhoz kötődnek, tehát az országon belül is legalább 120 helyre elkerült annak idején az ereklye.
A beszélgetés résztvevője volt Hegedüs András levéltáros az Esztergomi Prímási Levéltárból és Molnár Antal történész az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézetéből is.
Genetikai vizsgálatok
A csont genetikai vizsgálatának menetéről és az eredmények értelmezéséről Borbély Noémi, az intézet munkatársa tartott előadást.
A genetikai vizsgálatokat megelőzően szénizotópos kormeghatározást végeztek, amelynek eredménye megerősítette, hogy a csont kora 995 és 1149 közé tehető, amibe beleesik Szent László király 1095-ös halálozási dátuma.
– fogalmazott Borbély Noémi.
Így tudományosan is indokolttá vált a genetikai vizsgálatok megkezdése. A vizsgálatokat az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetben végezték el, a győri Szent László-fejereklye genetikai mintázatát alapul véve.
Az eredmények szerint a csontból kinyert, gyenge megtartású és feltehetőleg szennyezett DNS-állomány a Szent László hermájában őrzött koponya örökítőanyagával azonos, vagy annak férfitestvére.
A lelet előkerülése
A csontmaradványt 2024-ben, a plébánián történt átadás-átvételt követően találták meg egy fémdobozban, Crus Sancti Ladislai Regis Hungariae, azaz Szent László, Magyarország királyának lábszárcsontja felirattal. A visszaemlékezések szerint az ereklye az 1950-es évek elején került a gyöngyösi ferencesektől Mezőkövesdre, majd szinte teljesen feledésbe merült.
A plébánia a mezőkövesdi polgármesteri hivatallal közösen úgy döntött, hogy természettudományos módszerek segítségével is érdemes megvizsgálni a lábszárcsonttöredéket. Az antropológiai vizsgálat alapján a csontmaradvány egy erőteljes csontozatú, középkorú férfitól származik.

A feltárt történeti előzmények és a természettudományos eredmények figyelembevételével nagy valószínűséggel kijelenthető tehát, hogy a Mezőkövesdről előkerült lábszárcsont a Váradon 1095-ben eltemetett Szent László király földi maradványaihoz tartozik.
A beszélgetést Mende Balázs Gusztáv, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet paleoantropológusa vezette. Elmondta, hogy a mezőkövesdi csontmaradvány történetét egy fikciós dokumentumfilmben tervezik bemutatni, amely során felkeresik azokat a városokat, gyűjteményeket és templomokat, ahol Szent László ereklyéit őrzik.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.