A Deutsche Welle beszámolója szerint jelentős és látványos változások figyelhetők meg Latin-Amerika külpolitikájában, ahol több ország is újraértékeli viszonyát Izraellel, szakítva a korábbi elszigetelődési tendenciákkal. A 2009-es gázai katonai offenzíva után, amely több mint 1400 halálos áldozatot követelt – köztük becslések szerint 1100 civilt –, Hugo Chávez akkori venezuelai elnök megszakította a diplomáciai kapcsolatokat és kiutasította az izraeli nagykövetet. Tizenhét év elteltével azonban Venezuela és Izrael megállapodott a konzuli szolgáltatások újraindításáról, ami bár korlátozott lépés, a közelmúltig elképzelhetetlennek tűnt.
Látványos diplomáciai fordulat több latin-amerikai országban
Kolumbiában az új, nacionalista kormányzat élén Abelardo de la Espriella elnökkel nemrégiben visszavonta elődje, Gustavo Petro döntését, aki a gázai háború miatt szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat. A konfliktusban eddig több mint 70 000 ember vesztette életét, akiknek közel egyharmada gyermek. De la Espriella nemcsak a kapcsolatok helyreállítását jelentette be, hanem azt is, hogy Kolumbia Jeruzsálembe helyezi át nagykövetségét. Ezen felül a kormány deklarálta, hogy Kolumbia az Egyesült Államok mellett az egyetlen országként elismeri az izraeli szuverenitást a Golán-fennsík felett, amely nemzetközi jogilag szíriai terület, de 1967 óta izraeli megszállás alatt áll. A nemzetközi közösség túlnyomó többsége, beleértve Németországot és az ENSZ-t is, továbbra sem ismeri el a terület annektálását.
Isaac Caro, a chilei Alberto Hurtado Egyetem professzora szerint a régióban tapasztalható közeledés egyértelműen a radikális jobboldal térnyerésének következménye. A szakértő úgy látja, hogy a latin-amerikai autoriter vezetők az Izraellel való kapcsolatokat az Egyesült Államok külpolitikájával való aktív összehangolás eszközeként használják. Ez a folyamat a régió helyét a zsidó-keresztény nyugati civilizációban újraértelmező diskurzus részévé vált. Argentínában például Javier Milei ultrakonzervatív elnök külpolitikájának és saját politikai identitásának is meghatározó eleme az Izraellel ápolt szoros viszony.
Trump külpolitikai irányvonala is erősíti az Izraelhez való közeledést
Daniel Wajner, a jeruzsálemi Héber Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakértője szerint a diplomáciai kapcsolatok fellendülése mögött ideológiai, vallási és stratégiai tényezők húzódnak meg. Wajner rámutatott, hogy Jair Bolsonaro, Brazília neoliberális volt elnöke, valamint Nayib Bukele salvadori elnök – aki magát a „világ legmenőbb diktátoraként” írja le – korai úttörői voltak a melegebb kapcsolatoknak, akiket Milei és mások követtek. A szakértő szerint a latin-amerikai autoriter vezetők aktívan keresik a Benjamin Netanjahu miniszterelnök vezette nemzeti-konzervatív kormány támogatását, miközben a hasonló gondolkodású nemzetközi orientációt kívánják jelezni az Egyesült Államok felé.
Gilberto Aranda, a Chilei Egyetem politológusa szerint a Donald Trump-féle amerikai irányvonalhoz való igazodás szinte automatikusan magával hozta az Izraellel való közeledést is. Kolumbiában az augusztus 7-i hatalomátvétel óta Caro szerint „alapvető változás” állt be a külpolitikában. Venezuela esetében, ahol a jelenlegi kormányzat azután került hatalomra, hogy az amerikai erők január elején elhurcolták a hivatalban lévő elnököt, a politika továbbra is a chavizmus szocialista populizmusában gyökerezik, ám a konzuli szolgáltatások újraindítása szimbolikus diplomáciai sikert jelent Izrael számára.
Bolíviában a szocialista kormány a 2023-as, gázai kitelepítettek tábora elleni bombázás után szakította meg a kapcsolatokat Izraellel. Amikor azonban 2025-ben a konzervatív Rodrigo Paz hivatalba lépett, gyorsan helyreállította a diplomáciai kötelékeket. Chilében a demokratikus szocialista volt elnök, Gabriel Boric élesen bírálta Netanjahut és kormányát, utódja, a nemzeti konzervatív Jose Antonio Kast viszont többek között a védelmi együttműködés felélesztésére törekszik Izraellel.
Brazília és Mexikó továbbra is eltérő utat jár
Ezzel szemben Brazília és Mexikó továbbra is kritikus álláspontot képvisel. Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök szociáldemokrata kormánya a legbefolyásosabb ellensúly a régióban, amely nyíltan bírálja az izraeli lépéseket Gázában és a megszállt Ciszjordániában. Aranda szerint Brazília demográfiai, gazdasági és politikai súlya jelentős ellensúlyt képez a többi latin-amerikai kormány Izrael felé történő elmozdulásával szemben.
Mexikó, a másik latin-amerikai óriás, szintén eltérő utat jár be. Claudia Sheinbaum elnök vezetése alatt az ország igyekszik megőrizni a diplomáciai egyensúlyt és a semlegességet. Bár Sheinbaum bírálta az izraeli akciókat Gázában, a diplomáciai kapcsolatokat továbbra is fenntartja. Ez a példa is mutatja, hogy a Netanjahu-kormányzat kritikája nem feltétlenül jelenti a kétoldalú kapcsolatok teljes megszakítását.
Izrael számára stratégiai jelentőségű Latin-Amerika támogatása
A gázai tömeges mészárlások fényében a latin-amerikai kormányok Izraelhez fűződő viszonyának változása jelentős geopolitikai súllyal bír. Izrael számára nem csupán a baráti kormányok megnyerése a cél; ezek a kétoldalú kapcsolatok az 1948-as államalapításig nyúlnak vissza, és kiterjednek a migrációra, a kereskedelemre és a biztonságpolitikára is.
Latin-Amerika támogatása az olyan multilaterális szervezetekben, mint az ENSZ, mindig is kulcsfontosságú volt Izrael nemzetközi elszigeteltségének ellensúlyozásában. Wajner szerint a latin-amerikai kormányok döntése a kapcsolatok javításáról mindkét fél számára „legitimációt, együttműködést és befolyást” kínál. Izraelnek szüksége van nemzetközi partnerekre, míg a latin-amerikai kormányok számára az együttműködés lehetőséget biztosít a gazdasági, technológiai és katonai fejlesztésekre.
Latin-Amerika számára Izrael erős partnerként jelenik meg olyan stratégiai területeken, mint a kiberbiztonság, a mesterséges intelligencia és a védelmi ipar. Bár Izraelnek sikerült új szövetségeket kovácsolnia a régióban, a hosszú távú kapcsolatok stabilitása továbbra is nagymértékben függ attól, hogy ki van hatalmon, hol és mikor.
A politikai ingadozások ellenére a technológiai és védelmi együttműködés olyan közös érdekeket teremt, amelyek túlmutathatnak a pillanatnyi politikai kurzusokon, bár a régióban tapasztalható polarizáció továbbra is meghatározó tényező marad a jövőbeli diplomáciai irányvonalak alakításában.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
