Történelmi mélypont közelében a nyugdíjpénztári költségek

Történelmi mélypont közelébe csökkentek a nyugdíjpénztári költségek tavaly, a pénztári szektor 1 százalék alatti költségmutatóival változatlanul a legkedvezőbb nyugdíj-előtakarékossági formát kínálja a tagoknak.

A jegybank szakmai összefoglalója szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelési mutatója 0,66 százalékra csökkent 2025-ben, ami két bázispontos esést jelent az egy évvel korábbihoz képest. A korrigált díjterhelési mutató 0,70 százalék lett, három bázisponttal mérséklődött. Mindkét költségmutató megközelítette a szektor működése alatt feljegyzett történelmi minimumot, a 2020. évi értékeket.

A sikerdíjak csökkenése hozta a javulást

A mérséklődés oka, hogy visszaestek a díjterhelési mutatók egyik összetevőjét adó befektetési, vagyonkezelési költségek, a pénztárak 2025-ben ugyanis kevesebb sikerdíjat fizettek ki vagyonkezelőiknek, mint az előző évben.

A szektor 9 százalék feletti, az inflációt is legyőző nettó átlagos hozama ellenére több esetben előfordult, hogy egyes portfóliók hozamai elmaradtak a referencia-indexektől, ezért a pénztárak nem fizettek sikerdíjat a vagyonkezelőknek. Ezzel szemben a működési költségek az ingatlancélú kifizetések adminisztrációs és fejlesztési kiadásai miatt kis mértékben, 1-2 bázisponttal emelkedtek.

Hosszú távú mutatók

Tavaly a 30 éves pénztári teljes költségmutató (TKMNYP) középértéke 0,96 százalék lett, ami három bázispontos növekedést jelent egy év alatt. A TKMNYP a díjterhelési mutatókkal ellentétben előretekintve modellezi a pénztártagok hosszú távú, a teljes várható előtakarékoskodás időszakára eső terheit.

A TKM-értékek – 10 vagy 20 éves periódusra is – összehasonlíthatók az élet- és nyugdíjbiztosítási mutatókkal, így a fogyasztók a hozamok mellett a költségek alapján is megalapozott döntést hozhatnak.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak valamennyi költségmutatójának átlaga hosszú távon is 1 százalék alatt marad, így a szektor továbbra is versenyképes az egyéb nyugdíjcélú öngondoskodási termékek között.