25 évvel 9/11 után: Trump átalakítja az amerikai terrorelhárítást

2001. szeptember 11. óta nem történt nagyszabású terrortámadás az Egyesült Államok területén, ám a negyedszázados évforduló közeledtével a szakértők komoly aggodalmuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy az ország vajon továbbra is képes-e fenntartani a szükséges éberséget, különösen azután, hogy Donald Trump elnök jelentős változtatásokat eszközölt a terrorelhárítási struktúrákban.

Michael Duffin, egy korábbi terrorelhárítási szakember, akit tavaly bocsátottak el, a helyzetet „sokkolónak és frusztrálónak” nevezte. Szerinte a jelenlegi intézkedések közvetlenül csökkentik az ország biztonságát. Duffin pályafutása a 2001-es események hatására indult el, amikor a Twin Towers és a Pentagon elleni támadásokat látva elhatározta, hogy szakmai tudásával szeretne hozzájárulni egy hasonló tragédia megelőzéséhez, ezért csatlakozott a terrorelhárítási hivatalhoz.

A terrorelhárítási apparátus alapjai még az 1970-es években, a müncheni olimpiai játékok elleni támadást követően rakódtak le, de a 2001-es események után drasztikus bővítésen ment keresztül. Létrejött a Belbiztonsági Minisztérium, megerősítették az hírszerzési igazgatói pozíciót és megalapították a Nemzeti Terrorelhárítási Központot. Ezek a lépések hatékonynak bizonyultak, hiszen azóta nem történt hasonló méretű támadás az Egyesült Államokban.

Caroline Rose, a New York-i Soufan Center szakértője szerint a biztonság fenntartása két pilléren nyugszik: a látható intézkedéseken, mint a repülőtéri szkennerek, és a láthatatlanokon, mint az információk megosztása. Utóbbi azonban most komoly nyomás alatt áll. Bruce Hoffman terrorizmuskutató nemrégiben az amerikai kongresszus előtt arról beszélt, hogy a biztonsági architektúrát módszeresen bontják le, amivel az ország elveszíti a felhalmozott szakértelmet és intézményi emlékezetet.

A leépítések látványosak: az Igazságügyi Minisztérium nemzetbiztonsági részlegének szakértői állománya egyharmadával csökkent, és az FBI belföldi terrorelhárítási osztályán is jelentős elbocsátások, illetve áthelyezések történtek. Trump elnök prioritásai egyértelműen eltolódtak: a költségvetési források jelentős részét a migrációs hatóság, az ICE kapja a tömeges deportálások végrehajtására, valamint a határfal építésére és a drogkartellek elleni küzdelemre.

Bár a kartellek és a terrorszervezetek közötti együttműködés valóban létező probléma, a szakértők szerint a kettő közötti éles határvonalat továbbra is fenn kellene tartani. Ezzel szemben a hatóságok kommunikációja ma már elsősorban a „transznacionális szélsőbaloldali terrorizmusra” fókuszál. Duffin szerint bár a radikalizálódás minden formája aggasztó, a jelenlegi kormányzat politizálja a terrorelhárítást, ami elvonja a figyelmet a valódi, például az iszlamista terrorizmusból fakadó fenyegetésekről.

A NOS beszámolója szerint a nemzetközi bizalom is megrendült. A szövetségesek, különösen az Európai Unió tagállamai, óvatosabbá váltak az amerikai hírszerzéssel való információmegosztás terén. A holland AIVD és MIVD már korábban jelezte, hogy kevesebb adatot oszt meg az Egyesült Államokkal, mivel attól tartanak, hogy a bizalmas információk illetéktelen kezekbe, akár Oroszországba is eljuthatnak. A hírszerzési apparátusban dolgozó szakemberek is érzik a politikai nyomást, ami miatt sokan tartanak attól, hogy a szakmai véleményüket elnyomják, ha az nem egyezik az elnök elvárásaival.

Duffin szerint a legnagyobb kockázatot a „képzelőerő hiánya” jelenti. A radikalizációs folyamatok és a toborzási hálózatok mélyreható ismerete nélkül nehéz előre látni, honnan érkezhet a következő fenyegetés. Bár a kiépített biztonsági rendszer nem bontható le egyik napról a másikra, a szakértők egyetértenek abban, hogy a források megvonása és a szakembergárda leépítése hosszú távon veszélyes biztonsági réseket nyithat, különösen akkor, ha a világ más pontjain, például Afrikában vagy Afganisztánban a terrorszervezetek újra megerősödnek.

A szakértői elemzések szerint a biztonsági intézmények leépítése nem csupán technikai kérdés, hanem stratégiai hiba is. A korábbi évtizedekben felhalmozott tudásbázis, amely a radikális csoportok működési mechanizmusait vizsgálta, mostanra jelentősen meggyengült. Ez a folyamat a szakértők szerint kiszolgáltatottabbá teszi az Egyesült Államokat a váratlan, új típusú fenyegetésekkel szemben.

A politikai prioritások változása miatt a hírszerzési közösség belső dinamikája is átalakult. A szakemberek gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ahol a szakmai integritásuk és az elnöki elvárások közötti egyensúlyozás komoly morális dilemmát okoz. Ez a belső feszültség tovább gyengíti az intézményi hatékonyságot, ami hosszú távon a nemzetbiztonsági kockázatok növekedéséhez vezethet.

A nemzetközi partnerekkel való együttműködés terén tapasztalható bizalmi válság különösen aggasztó. A hírszerzési adatok cseréje évtizedek óta a globális terrorelhárítás egyik legfontosabb eszköze volt. Ha ez a csatorna elsorvad, az nemcsak az Egyesült Államok, hanem a szövetséges országok biztonságát is közvetlenül veszélyezteti.

A jövőbeli fenyegetésekkel kapcsolatban a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a terrorizmus természete folyamatosan változik. A technológiai fejlődés és a geopolitikai változások új lehetőségeket teremtenek a szélsőséges csoportok számára, amelyekre a jelenlegi, meggyengült terrorelhárítási struktúrák talán már nem tudnak megfelelő választ adni.

Összességében a 9/11 utáni biztonsági architektúra lebontása egy olyan folyamat, amelynek következményeit még nem látni teljes mélységében. A szakértők szerint a biztonság fenntartása folyamatos éberséget és szakértelmet igényel, amit a jelenlegi politikai irányvonalak láthatóan háttérbe szorítanak.

A vita tehát nem csupán a költségvetési források elosztásáról szól, hanem arról az alapvető biztonsági filozófiáról, amely az Egyesült Államokat az elmúlt 25 évben megvédte a nagyszabású támadásoktól. A szakértők szerint a múlt tanulságait nem szabad figyelmen kívül hagyni, különösen akkor, amikor a globális biztonsági környezet egyre kiszámíthatatlanabbá válik.