Az európaiak vágya az egység, de kérdéses a megvalósíthatóság

Az európai polgárok elsöprő többsége vágyik egy erős, egységes és független Európára, ugyanakkor sokan megkérdőjelezik, hogy a kontinens képes-e valaha elérni ezt az állapotot, derül ki a The Guardian által ismertetett legfrissebb tanulmányból. A kutatás szerint egy kontinensre kiterjedő bizalmi válság alakult ki, amely termékeny talajt biztosít a szélsőjobboldali hanyatlásnarratívák számára, miközben a közvélemény egyre inkább elégedetlen az intézményi tehetetlenséggel.

A jelentés 5800 interjú alapján készült Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban, kiegészülve 15 ország politikai és médiaviszonyainak mélyreható elemzésével. Az eredmények egy ambiciózus, ám mélyen csalódott közvélemény képét festik le, amelyben a polgárok a mindennapi életüket érintő változásokat negatív irányúnak érzékelik. A válaszadók 68 százaléka a „normális állapot általános romlásáról vagy elvesztéséről” beszélt, miközben csupán 12 százalékuk látja az európai folyamatokat az „ébredés és megújulás” időszakaként.

A megkérdezettek tisztában vannak a kontinens előtt álló súlyos kihívásokkal: 43 százalékuk a háborút, 33 százalékuk a gazdasági nyomást, 29 százalékuk pedig a nemzetközi autonómia iránti sürgető igényt jelölte meg fő problémaként. Ezzel szemben 74 százalék úgy véli, Európa nem kezeli jól ezeket a nehézségeket, 56 százalék pedig egyenesen úgy látja, hogy a kontinens jövője veszélyben van. A probléma gyökere nem az ambíciók hiánya: a válaszadók 73 százaléka határozottan támogatja az európai egységet, a politikai integrációt, a békét és a biztonságot, vagy éppen a jólétet, miközben mindössze 13 százalék reménykedik a „kevesebb Európában” vagy az unió felbomlásában.

Pawel Zerka, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) vezető munkatársa szerint a gond az, hogy az emberek „már nem hiszik el, hogy a cél elérhető”. Ez egyfajta „elképzelési szakadékot” eredményez, ahol az emberek látják, milyen Európát szeretnének, de nem látják a hiteles utat a jelenből a jövőbe. A szakértő szerint Ursula von der Leyen közelgő „az unió helyzete” beszédében a nagy ígéretek helyett a konkrét cselekvési pályák bemutatására lenne szükség, mivel a polgárok már nem a retorikára, hanem a „pálya bizonyítékaira” vágynak.

A kutatás négy kategóriába sorolja az európai választókat. A „pozitívok” (19%) a válságokat az integráció katalizátoraként látják, míg a „negatívok” (39%) szerint Európa legjobb napjai már elmúltak. Ez utóbbi csoport különösen erős a radikális jobboldali pártok szavazói körében, ahol 83 százalék beszél a kontinens hanyatlásáról. A „kapcsolat nélküliek” (12%) apatikusak, míg a „bizonytalanok” (31%) osztják az európai értékeket, de kételkednek a kontinens cselekvőképességében, biztonságának megőrzésében vagy értékeinek védelmében.

A bizonytalanok csoportja kulcsfontosságú a jövő szempontjából, mivel ők azok, akik érzelmileg még kötődnek az európai projekthez, de elidegeníti őket az intézményi tehetetlenség és a bürokratikus lassúság. A válaszadók közel harmada (32%) említette az „európai lassúságot” mint visszatérő problémát. Egy fiatal lengyel válaszadó találóan megjegyezte: „Az EU alapvetően sokat vitatkozik, de nem tesz semmit.”

A blokk kudarcát, miszerint nem tudja megvédeni álláspontját a hatalmas szereplőkkel szemben, a válaszadók 30 százaléka említette, különösen megalázónak tartva az Európai Unió közelmúltbeli tarifakedvezményeit Donald Trump felé. Zerka hangsúlyozta, hogy a vezetők hajlamosak csak a „pozitívoknak” prédikálni vagy a „negatívoknak” behódolni, miközben a bizonytalanok körében még nyitott kérdés az európai jövőbe vetett hit.

A bizalom visszaszerzése érdekében a politikusoknak be kell bizonyítaniuk, hogy a kollektív európai fellépés képes megoldani az olyan kézzelfogható problémákat, mint az energiaellátás biztonsága, a védelem, a klímaváltozás vagy a megélhetési válság. A tanulmány szerint a választók olyan Európát szeretnének látni 20 év múlva, amely szabad, demokratikus, fenntartható, kevésbé eladósodott és békés, ám jelenleg sokan szkeptikusak afelől, hogy ez a vízió megvalósítható-e a jelenlegi politikai környezetben.