25 évvel a 9/11 után: az al-Kaida meggyengült, de nem tűnt el

Abdullah al-Muhaysini szélsőséges prédikátornak már nem kell aggódnia az amerikai szankciók miatt. 2026 augusztusának végén az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma levette a korábbi dzsihadistát a különlegesen kijelölt állampolgárok és letiltott személyek listájáról, az úgynevezett SDN-listáról. Ez a jegyzék azokat az egyéneket és szervezeteket tartalmazza, amelyeknek az amerikai vagyonát befagyasztották, és akikkel az amerikai állampolgárok általában nem üzletelhetnek. A szíriai polgárháború 2011-es kitörése után al-Muhaysini harcosokat toborzott, és segített létrehozni egy olyan kormányzati struktúrát, amelyet az al-Kaidából kinőtt Nuszra Front formált. A listáról való törlése összefügg az új amerikai szíriai kormányzati politikával: Washington ugyanis levette a Nuszra Frontot és a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) szervezetet is az SDN-listáról. A szeptember 11-i támadások után 25 évvel ez egy figyelemre méltó pillanatkép.

Az al-Kaida átalakulása és a stratégiai kudarc

Az al-Kaida – amely arabul „az alapot” jelenti – sem nem tűnt el, sem nem maradt ugyanaz a szervezet: a magja meggyengült, de regionális fiókjai erősek maradtak Afrika és Ázsia egyes részein, értenek egyet a megfigyelők. A terrorizmus elleni háború eredményeit vizsgálva Lars Berger, a Német Szövetségi Közigazgatási Tudományi Egyetem terrorizmuskutató professzora rámutatott: a csoport egyre kevésbé működik saját neve alatt. „Ez nagyrészt a 2001 utáni sikeres terrorellenes erőfeszítéseknek köszönhető” – mondta a szakértő. Az afganisztáni katonai kampány, valamint a hírszerző ügynökségek és a rendőrség közötti együttműködés jelentősen meggyengítette a csoportot. „Ebből a szempontból a szeptember 11-i támadások stratégiai kudarcnak bizonyultak az al-Kaida számára” – tette hozzá Berger, utalva arra, hogy az arab világ remélt radikalizálódása és a rezsimek megdöntése elmaradt.

Regionális fiókszervezetek és az erőszak gazdaságtana

Oszama bin Laden 2011-es halála után a szervezet átszervezte magát. A milícia olyan területeket keresett, ahol állandó bázist hozhat létre, például Afrika egyes részein vagy Jemenben. Rüdiger Lohlker, a Bécsi Egyetem iszlám tanulmányok emeritus professzora szerint a gyenge állami struktúrákkal, túlterhelt biztonsági erőkkel és megoldatlan helyi konfliktusokkal rendelkező országok különösen kedvezőek a csoport számára. A Száhel-övezetben a Jama’at Nusrat al-Islam wal-Muslimin (JNIM) vált hatalmas al-Kaida-fiókszervezetté. A Critical Threats Project elemzése szerint Nigerben a JNIM és az Iszlám Állam Száhel-tartománya (ISSP) verseng a területért, a harcosokért és az erőforrásokért. 2026 júniusában a JNIM vállalta a felelősséget a nigeri főváros, Niamey nemzetközi repülőtere elleni támadásért. Szomáliában az al-Shabab, Jemenben pedig az Arab-félszigeti al-Kaida (AQAP) továbbra is jelen van, Afganisztán pedig biztonságos menedék maradt a terrorszervezetnek.

Lohlker hangsúlyozta, hogy a fiókszervezetek sikere nem magyarázható kizárólag dzsihadista ideológiával. Gyakran egyfajta „erőszak-gazdaságtan” érvényesül, ahol az emberrablások, a csempészet és a fosztogatás régóta gazdasági tényezőnek számítanak a terrorizmusban. „Valóságos erőszakpiacok léteznek: ahol erőszakkal pénzt lehet keresni, ott a dzsihadista szervezetek is toborozhatnak és megtarthatják követőiket” – magyarázta a professzor. Szerinte alapvetően el kell szakadni az eurocentrikus szemlélettől, mivel az al-Kaida és más csoportok mindig is sokkal jelenvalóbbak voltak Európán és az Egyesült Államokon kívül, mint ahogy az nyugati perspektívából látszott.

Stratégiai váltás és a helyi beágyazottság

A Deutsche Welle beszámolója szerint az évek során a fiókszervezetek stratégiája megváltozott. Lars Berger szerint „stratégiai váltás” történt a „távoli ellenség” elleni közvetlen támadásoktól a helyi struktúrák kiépítése felé. „Most egy alternatív és fokozatos megközelítést látunk: a legfelsőbb szintekről elrendelt látványos erőszakos cselekmények helyett kisebb léptékű, alulról építkező akciók zajlanak” – mondta. A Száhel-övezetben ez helyi szövetségek kötését, a közösségek befolyásolását és területek ellenőrzését jelenti. A Critical Threats Project ezt a folyamatot „lokalizációnak” nevezi. Az al-Kaida így a differenciálódás révén éli túl a megváltozott körülményeket, kihasználva az etnikai és társadalmi konfliktusokat.

Versengés az Iszlám Állammal és a jövőbeli kilátások

A nyilvánosság figyelméért folytatott versenyben az al-Kaida egy erősebb riválissal, az úgynevezett „Iszlám Állammal” (IS) néz szembe. Behnam Heidenreuter-Said, a Hamburgi Rendőrakadémia Stratégiai Rendőrkutatási Központjának vezetője szerint a fiatalabb dzsihadistákat inkább vonzza az IS, amely látványosabb és médiaképesebb támadásokat hajtott végre. Az al-Kaida ezzel szemben hosszabb távú megközelítést alkalmazott. Bár az IS terjeszkedését összeomlás követte, az al-Kaida továbbra is létezik, bár márkaként láthatóan halványul. Európában a militáns dzsihadizmus kevésbé vonzó, az al-Kaida pedig elvesztette korábbi képességét a fiatalok tömeges mozgósítására. A szakértők szerint jelenleg kevés információ áll rendelkezésre a szervezet pontos tevékenységéről, és a 2023. október 7-i Hamász-támadások óta az al-Kaida láthatósága is jelentősen csökkent a regionális konfliktusokban, ahol a figyelem a Hamászra, a Hezbollahra, a húszikra és Iránra terelődött.