Klímaváltozás okozhatta a pusztító nepáli-tibeti földcsuszamlást

A BBC beszámolója szerint egy friss tudományos vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a klímaváltozás nagy valószínűséggel hozzájárult ahhoz a hatalmas szikla- és jégomláshoz, amely pusztító áradásokat indított el a nepáli-tibeti határon. Dr. Friederike Otto, az Imperial College London klimatológusa, a tanulmány társszerzője kijelentette: „abszolút semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az ember okozta klímaváltozás szerepet játszott a katasztrófa előkészítésében”. A World Weather Attribution kutatása szerint a tragédia egy összetett esemény eredménye, amelyet a növekvő hőmérséklet, a vékonyodó gleccserek, az olvadó permafroszt és a már meglévő geológiai gyengeségek együttesen idéztek elő.

A legfrissebb adatok szerint a nepáli hatóságok jelentősen módosították az eltűntek számát: a korábbi 5179-ről 6150-re emelték a keresett személyek listáját, míg a halálos áldozatok száma szerdai közlés szerint továbbra is 1400 körül mozog. A hatalmas áradások és földcsuszamlások végigsöpörtek a határ menti településeken, házak ezreit rombolták le és tönkretették az energetikai infrastruktúrát. A tudósok megállapították, hogy az áradásokat a Langtang Lirung hegycsúcs közelében bekövetkezett sziklafal- és gleccserjég-omlás okozta. A lezúduló törmelék akkora erővel csapódott a völgy aljába, hogy az az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának (USGS) adatai szerint 5,2-es erősségű földrengésként regisztrálták.

A tanulmány rámutat, hogy a júliusi és augusztusi hőmérséklet a térségben körülbelül 1,5C fokkal volt melegebb az emberi tevékenység klímára gyakorolt hatása miatt. Ezzel párhuzamosan a régió gleccserei évente mintegy fél métert vékonyodtak, ami tovább gyengíthette a meglévő repedéseket és növelte az instabilitást. A tavaly októberi és novemberi heves havazás szintén hozzájárult a nagy mennyiségű olvadékvíz kialakulásához az idei év elején. A kutatók szerint ezek a tényezők együttesen erősíthették fel a katasztrófához vezető folyamatokat.

Geológiai sebezhetőség és a múltbeli hatások

A szakértők szerint a 2015-ben a területet sújtó 7,8-as erősségű földrengés is gyengíthette a kőzetrétegeket, bár a hatóságok az akkori esemény pontos hatását a mostani katasztrófára nem tudták teljes bizonyossággal megerősíteni. Dr. Walter Immerzeel, az Utrechti Egyetem hegyi hidrológusa szerint a terület egy geológiailag sebezhető lejtő, amelyet a korábbi földmozgások mellett a gleccserek és a permafroszt visszahúzódása is tovább destabilizált.

Bár a tanulmány még nem jelent meg lektorált folyóiratban, a World Weather Attribution módszertana a szélsőséges időjárási események elemzésében már bizonyított. A tudományos közösség más szakértői is hasonló következtetésekre jutottak: a magashegyi környezet melegedése alapvetően destabilizálja ezeket a törékeny ökoszisztémákat. Dr. Simon Cook, a Dundee-i Egyetem gleccserszakértője korábban rámutatott, hogy bár nehéz egyetlen eseményt közvetlenül a klímaváltozáshoz kötni, a melegedés hosszú távon mindenképpen destabilizálja a magashegyi környezetet.

A jövőbeli kockázatok és a globális felelősség

Cook szerint a mostani jelentés egy rendkívül értékes tanulmány, amely erős bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy a klímaváltozás kulcsfontosságú tényező volt, ugyanakkor még sok a tanulnivaló a folyamatokról, és elengedhetetlen a magashegyi régiók monitorozása a korai előrejelző rendszerek kiépítése érdekében. A katasztrófát követően a nepáli hatóságok globális összefogást sürgettek a klímaváltozás elleni küzdelemben, kiemelve, hogy országuk az egyik legkisebb üvegházhatású gázkibocsátó, mégis az egyik leginkább kitett terület a globális felmelegedés hatásainak.

Balendra Shah nepáli miniszterelnök első külföldi útja során a jövő héten New Yorkban, az ENSZ közgyűlésén fog felszólalni, ahol a katasztrófa részletei mellett a klímaigazságosság kérdését is napirendre tűzi, hangsúlyozva a nemzetközi közösség felelősségét a hasonló tragédiák megelőzésében.