Veszélyes fordulópontnál a Himalája: olvadó gleccserek és gazdasági kockázatok

A Himalája térsége egy rendkívül veszélyes fordulópont felé közeledik, mivel a gleccserek a korábbinál 65%-kal gyorsabban veszítenek tömegükből, miközben a gleccsertavak egyre instabilabbá válnak. A Nepálban és Tibetben bekövetkezett pusztító áradások, amelyek több mint 1300 emberéletet követeltek, drámai módon ráirányították a figyelmet a gyorsan változó hegyvidéki környezetből fakadó növekvő kockázatokra. A globális tanácsadó cég, a Systemiq által az Integrated Mountain Initiative közreműködésével, valamint az International Centre for Integrated Mountain Development (ICIMOD) és a GB Pant National Institute of Himalayan Environment technikai támogatásával készült friss kutatás szerint a térségben tapasztalható monitoring-hiány tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen a mintegy 40 000 gleccser közül mindössze 21 áll folyamatos és részletes megfigyelés alatt.

A fizikai környezet gyors átalakulása komoly aggodalomra ad okot. A gleccserek visszahúzódása során visszamaradó, instabil kőzet- és jégtömegekkel határolt tavak folyamatosan bővülnek, ami közvetlen veszélyforrást jelent az alacsonyabban fekvő területekre. A globális felmelegedés emellett destabilizálja az örökfagyott talajt, azaz a permafrosztot, valamint a magas hegyi lejtőket, ami jelentősen növeli a láncreakciószerű, úgynevezett kaszkádhatású természeti katasztrófák valószínűségét.

India már korábban is szembesült a kockázatok mértékével: bár az ország területének mindössze 18%-a himalájai régió, a természeti katasztrófák mintegy 35%-a innen származik. A kormányzati adatok szerint 2025-ben 189 nagy kockázatú tavat vizsgáltak meg, amelyek közül 56-ot minősítettek „nagyon magas kockázatúnak”. A Központi Vízügyi Bizottság jelenleg 2485 olyan gleccsertavat figyel, amelyek nagyobbak 10 hektárnál, és az indiai himalájai folyómedrekben helyezkednek el.

A múltbéli események jól mutatják a természetes gátak átszakadásának pusztító erejét. 2023-ban egy gleccsertó-kitörés okozta áradás Szikkim államban legalább 70 ember halálát okozta, emellett súlyos károkat mért az utakra, hidakra és a vízenergia-projektekre. 2021-ben egy hasonló katasztrófa Uttarakhandban több mint 200 ember életét követelte, miután egy hatalmas árhullám söpört végig a Rishiganga és Dhauliganga völgyeken.

A veszély azonban nem korlátozódik a látványos áradásokra. A Himalája egy hatalmas, természetes vízellátó rendszer, amely Dél-Ázsia több százmillió lakójának megélhetését biztosítja. Az ICIMOD előrejelzése szerint a legtöbb Hindu Kush-Himalája folyómederben az évszázad közepére várható a „csúcsvíz” elérése, azaz az a pont, amikor a gleccserek olvadékvize eléri a maximumot, mielőtt a tömegvesztés miatt csökkenni kezdene.

Az új kutatás számszerűsíti ezt a gazdasági függőséget: a himalájai vízforrások India GDP-jének körülbelül 20%-át alapozzák meg, támogatva a búza-, rizs- és teatermelést, valamint a vízenergia-szektort és a vallási turizmust. Ugyanakkor a hegyvidéki államok ennek az értéknek mindössze 5%-át tudják megtartani.

Lord Nicholas Stern, a London School of Economics Grantham Kutatóintézetének elnöke szerint a Himalája a „Harmadik Pólus”. „Az Északi- vagy Déli-sarkkal ellentétben ezen a póluson több százmillió ember él.” Kiemelte, hogy az indiai himalájai régió évente körülbelül 400 millió látogatót fogad, ami nemzeti és nemzetközi infrastruktúrát igényel, miközben az azt alátámasztó ökológiai rendszer egy „fordulópont felé közeledik”.

A gleccserolvadás egyik jelentős, de közvetlenül befolyásolható tényezője a fekete szén, azaz a korom lerakódása, amely a hó és jég felületén elnyeli a napfényt, ezzel gyorsítva az olvadást. A kutatások szerint a Himalája olvadásának mintegy harmada erre vezethető vissza, amelynek forrása nagyrészt az alföldi téglagyárakból származik. A szakértők szerint a kibocsátás csökkentése olyan beavatkozási lehetőség, amelyen India és szomszédai közvetlenül tudnak változtatni.

Arushi Chopra, a Systemiq vezető igazgatója és a jelentés vezető szerzője hangsúlyozta: „A Himalája egy fordulópont felé közeledik, ahol életek és megélhetések milliói forognak kockán.” A jelentés 10 prioritást határoz meg, a fekete szén kibocsátásának csökkentésétől a gleccserek monitorozásának bővítésén át a katasztrófa-előrejelző rendszerek fejlesztéséig.

A BBC beszámolója szerint a javaslatok között szerepel a turizmus újragondolása is. A kutatók szerint a célkitűzéseket a látogatószám maximalizálása helyett a helyi értékteremtésre kellene helyezni. Pema Gyamtsho, az ICIMOD főigazgatója szerint a kockázatok egyre komplexebbek: „A gleccserek visszahúzódnak, az örökfagy és a magas hegyi lejtők egyre instabilabbá válnak, a lejjebb fekvő közösségek és az infrastruktúra pedig a komplex és kaszkádhatású veszélyek növekvő kockázatával néz szembe.”

Gyamtsho hangsúlyozta, hogy a veszélyek nem ismernek országhatárokat, és „nem tisztelik az országhatárokat, és egyetlen ország sem képes egyedül kezelni őket”. Ez teszi a határokon átnyúló monitoringot, a kockázati információk megosztását és a közös beruházásokat elengedhetetlenné a lakosság védelme érdekében.