Nepál az elmúlt években szinte minden lapot a vízenergiára tett fel, ám a legutóbbi, katasztrofális áradások világossá tették, hogy ez a stratégia súlyos kockázatokat rejt magában. Az ország villamosenergia-termelésének csaknem 100%-a vízerőművekből származik, ami évente közel 200 millió dollár (kb. 78 milliárd forint) bevételt jelent az Indiába és Bangladesbe irányuló export révén. Azonban azok a gleccserek és hegyvidéki területek, amelyek ezt a természeti előnyt biztosítják, a globális felmelegedés miatt egyre sérülékenyebbek.
A múlt szerdai áradások során több mint 1300 ember vesztette életét, és ezrek tűntek el. A természeti katasztrófa, amely a nepáli-tibeti határ közelében egész falvakat pusztított el, 12 vízerőművet rongált meg súlyosan a Trishuli folyó medencéjében. Ezzel az ország teljes energiatermelő kapacitásának több mint 10%-a kiesett. Az üzemeltetők egyelőre nem tudják, hogy ezek a létesítmények újra működőképesek lesznek-e a jövőben.
A BBC beszámolója szerint az állami tulajdonú Nepal Electricity Authority, amely a megrongálódott létesítmények közül hatot birtokol, biztosította a lakosságot az ellátás biztonságáról. Rajan Dhakal szóvivő ugyanakkor elismerte, hogy a klímaváltozással összefüggő katasztrófák gyakoribbá válása miatt eljött az idő a vízerőmű-politika alapos újragondolására. A szakemberek szerint a jövőben a tározóalapú erőművek építése jelenthetne megoldást, amelyek nem feltétlenül a hegyekben helyezkednének el, így a víz tárolható és szükség szerint leengedhető lenne, bár ez jelentős gazdasági és környezeti költségekkel járna.
2010-ben a nepáliaknak még csak kétharmada fért hozzá az elektromos hálózathoz, és a csatlakoztatott háztartások is napi 16 órás áramszünetekkel küzdöttek. A vízerőművek fejlesztése, a korrupció elleni küzdelem és az indiai import növelése révén 2018-ra az ország nagy részén elérhetővé vált a folyamatos, 24 órás áramellátás. Jelenleg 225 vízerőmű működik Nepálban, több mint 3900 MW beépített kapacitással, ami mintegy hárommillió háztartás ellátására elegendő.
A legtöbb erőművet magasan a hegyekben építették, hogy kihasználják a gyors sodrású folyók energiáját. Ezek a projektek minimális tárolókapacitást igényelnek, ugyanakkor a Himalája magashegyi régiói 50%-kal gyorsabban melegednek, mint a globális átlag, ami fokozott környezeti kockázatot jelent. Az előzetes vizsgálatok szerint a múlt heti villámárvizeket egy összeomlott gleccser és annak alapkőzete okozhatta.
Bár a tudósok szerint korai lenne közvetlen összefüggést keresni minden egyes esemény és a klímaváltozás között, a nepáli katasztrófavédelmi hatóság adatai szerint a 2018 és 2024 között regisztrált katasztrófák több mint 90%-a összefüggésbe hozható az éghajlattal. Kulman Ghising volt energiaügyi miniszter szerint a katasztrófa „évszázados” esemény, amelyből le kell vonni a tanulságokat az erőművek tervezése és a helyszínek kiválasztása során.
„Olyan erőműveket kell terveznünk, amelyek ellenállóbbak az áradásokkal szemben, és ami a legfontosabb, korai előrejelző rendszereket, valamint hatékony vészhelyzeti evakuációs intézkedéseket kell bevezetnünk” – nyilatkozta a volt miniszter a Mongabay környezetvédelmi hírportálnak.
A szakértők szerint a vízerőművek mellett a nap- és szélenergia hasznosítása is elengedhetetlen lenne. Kushal Gurung, a WindPower Nepal alapítója szerint nem szabad minden tojást egy kosárba tenni, különösen ilyen veszélyes időkben. „Komolyan el kell fogadnunk más alternatívákat is, mint a nap- és szélenergia. Ehhez pedig felül kell vizsgálnunk az energiapolitikánkat, amely jelenleg túlságosan a vízenergia-párti” – tette hozzá a szakértő.
Ezt az álláspontot osztja Vivek Shastry, a Columbia Egyetem kutatója is, aki szerint a megújuló energiaforrások diverzifikálása növelheti az ország energiabiztonságát. Egy német segélyszervezet jelentése szerint a napenergia technikai potenciálja Nepálban mintegy tízszerese a vízenergiáénak. Puspa Sharma, a Szingapúri Nemzeti Egyetem kutatója ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a diverzifikáció csak korlátozott mértékben lehetséges, mivel a vízenergia adja Nepál versenyelőnyét a dél-ázsiai régióban.
A vízerőművekbe irányuló nagyarányú beruházások mögött gyakran nemzetközi pénzintézetek állnak. Az Upper Trishuli-1 projekt, amely szinte teljesen megsemmisült, az egyik legnagyobb külföldi közvetlen befektetés volt, mintegy 647 millió dollár (kb. 253 milliárd forint) értékben. A támogatók között szerepel az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) és a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC). Az Upper Trishuli 3A projektet pedig a kínai Export-Import Bank finanszírozta.
Himanshu Thakkar, a South Asia Network on Dams, Rivers & People koordinátora szerint a nemzetközi hitelezők tisztában voltak a kockázatokkal, mégsem tettek meg minden szükséges óvintézkedést. Az ADB és az IFC közleményükben hangsúlyozták, hogy a projekttervezés során figyelembe vették a független technikai értékeléseket, és a 2024-es, valamint 2025-ös áradások után tovább erősítették a védelmi rendszereket.
A Trishuli folyó medencéje történelmileg is volatilis területnek számít. 2024 szeptemberében egy példátlan felhőszakadás okozott villámárvizeket, majd 2025 júliusában egy tibeti gleccsertó átszakadása okozott pusztítást, amely 11 ember halálát követelte és hónapokra megbénította a nepáli-kínai kereskedelmi folyosót.
Rajan Dhakal elismerte, hogy még ha a kockázatelemzéseket helyesen végezték is el, az erőművek tervezése nem mindig követte azokat. A magánüzemeltetők már érzik a pénzügyi hatásokat: az elmúlt három évben mintegy 40 millió dollár (kb. 16 milliárd forint) biztosítási kifizetés történt áradás okozta károk miatt, ami az emelkedő díjak miatt sokak számára gazdaságilag fenntarthatatlanná teszi a működést.
A szakértők szerint a jövőben elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés az adatok megosztásában és a korai előrejelző rendszerek fejlesztésében. Manjeet Dhakal, a nepáli klímadelegáció tagja szerint igazságtalan, hogy az ország egyedül viselje a klímaváltozás okozta terheket, miközben a globális üvegházhatású gázkibocsátáshoz minimális mértékben járult hozzá.
„Nepál a legkevésbé felelős azokért az üvegházhatású gázkibocsátásokért, amelyek ezekhez a fokozott kockázatokhoz vezettek. Ironikus módon a vízenergia-iparunk egy kísérlet arra, hogy csökkentsük az amúgy is minimális kibocsátásunkat… Nem kényszeríthetnek minket arra, és nem is szabadna, hogy egyedül reagáljunk ezekre a kockázatokra” – hangsúlyozta a delegált.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
