Lannert Judit az állam nevében kért bocsánatot az előző rendszer alatt ellehetetlenített pedagógusoktól

Lannert Judit a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében Luther Márton híres, „Itt állok, másként nem tehetek” kezdetű mondását idézve hívta fel a figyelmet arra, hogy a szakmai integritás és a lelkiismeret olykor éles ellentétbe kerülhet a fennálló renddel. Bár a pedagógusok munkájában alapvető fontosságú a kiszámíthatóság és a fegyelem, a jogi kereteknek végső soron az embereket kell szolgálniuk. Amikor ez az elv sérül, feszültség keletkezik a közjó és az állami jogrend között.

Rámutatott, hogy a magyar állam az elmúlt 16 évben kettős nyomás alá helyezte a pedagógusokat: miközben folyamatosan növelte a terhelésüket, fokozatosan megnyirbálta a jogaikat. A sztrájkjog kiüresítése különösen súlyos lépés volt, hiszen ezzel a tanárok elveszítették azt a jogszerű eszközt, amellyel aggodalmukat fejezhették volna ki a gyermekek jövőjével kapcsolatban.

A 21. századi oktatási kompetenciák között kiemelt helyet foglal el a kreatív és kritikai gondolkodás. A kritikai szemlélet nem öncélú lázadást vagy rendbontást jelent, hanem egy bátor cselekedetet, amely a nem működő szabályok felismerésével új, magasabb szintű rend kialakítására törekszik. A kreatív gondolkodás pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a modern kor kihívásaira érdemi válaszokat találjunk.

Az előző rendszer működése során tudatosan üldözte a kritikai gondolkodást, amivel nemcsak a független szellemű tanárokat űzte el a pályáról, hanem közvetve a jövő generációinak fejlődését is veszélyeztette. A megemlékezés azokról szólt, akik az elmúlt 16 évben a nehézségek ellenére is mertek bátran kiállni és önállóan gondolkodni.

Személyes példáján keresztül is érzékeltette a szolidaritás fontosságát. Mint írta, számos megmozduláson vett részt – legyen szó Sándor Mária egészségügyi kiállásáról, a CEU elüldözése elleni tiltakozásról, az akadémiai kutatóintézeti hálózat átalakítása elleni rendezvényekről vagy a diákok szolidaritási tüntetéseiről –, anélkül, hogy az adott szakmai csoport tagja lett volna. Ezt magyar aktív és felelős állampolgárként tette, hiányolva a társadalmi empátia szélesebb körű megnyilvánulását.

A 2026. április 12-i dátum fordulópontot jelentett, hiszen ekkorra sikerült elérni azt a kritikus tömeget, amely a társadalmi változáshoz elengedhetetlen volt. Ez a siker azoknak a bátor embereknek köszönhető, akik már korábban is felemelték a szavukat a fennálló viszonyok ellen.

Az állam nevében a miniszter bocsánatot kért mindazoktól, akiket az előző rendszer meghurcolt, különös tekintettel azokra a pedagógusokra, akik kénytelenek voltak elhagyni a pályát. A cél most a visszahívásuk, amit a tankerületi rendszer átalakításával, valamint az intézményvezetők és pedagógusok autonómiájának növelésével kívánnak elérni.

A jövőbeli tervek között szerepel a sztrájkjogok teljes körű visszaállítása, valamint a kreatív és kritikai gondolkodás beemelése az új nemzeti tanterv központi elemei közé. Bár a politikával átitatott NER rendszere még mindig érezteti hatását a mindennapokban, a pedagógustársadalom előtt új utak nyíltak meg.

A szakma számára most a tankerületi vezetők pályázatainak véleményezése kínál lehetőséget a jogokkal való élésre. A folyamat nem könnyű, hiszen a félelem még sokakban él, ám a változás csak akkor lehet sikeres, ha mindenki a maga helyén, bátran és méltósággal teszi a dolgát.

A pedagógusok részvétele a döntéshozatali folyamatokban nem csupán szakmai kérdés, hanem a bizalom helyreállításának záloga is. A nyitottság és a közös felelősségvállalás elengedhetetlen ahhoz, hogy a magyar oktatásügy kilábaljon a korábbi válságos időszakból és valóban a 21. század követelményeihez igazodjon.