Fatima Zahra Mansouri személyében először neveztek ki női kormányfőt Marokkóban

Marokkó történelme során először nevezett ki női kormányfőt Fatima Zahra Mansouri személyében, amiről a Deutsche Welle számolt be. A marrákesi polgármester kinevezése nemcsak az ország politikai életében jelent mérföldkövet, hanem széles körű társadalmi párbeszédet is elindított a nők közéleti szerepvállalásáról. A helyi lakosok körében végzett gyors felmérések szerint a közvélemény megosztott: sokan üdvözlik a változást, remélve, hogy egy női vezető új lendületet adhat az országnak, míg mások szkeptikusak a hagyományos protokollok és a királyi hatalom korlátai miatt.

A kinevezést követően az utcai reakciók vegyesek voltak. Míg egyesek szerint „nagyszerű lenne, ha végre női miniszterelnökünk lenne, aki egy kicsit feldobná a hangulatunkat”, mások a hagyományokhoz való ragaszkodás miatt aggódnak. Egy megkérdezett férfi például úgy fogalmazott: „Az emberek azt mondják, hogy egy nemzet nem lehet sikeres, ha egy nő irányítja, még akkor sem, ha csak félig irányít.” Ez a megjegyzés arra utal, hogy Marokkó alkotmányos monarchia, ahol bár választásokat tartanak, a végrehajtó hatalom végső letéteményese VI. Mohammed király.

A kormányfő feladata a kabinet vezetése és a közpolitika végrehajtása, ám a stratégiai döntésekben az uralkodó szava a döntő. Fatima Zahra Mansouri, aki korábban tervezési miniszterként is tevékenykedett, az Authenticity and Modernity Party (PAM) tagja, amely a szeptemberi parlamenti választásokon a legtöbb mandátumot szerezte. A kinevezés során a király őt választotta Fouzi Lekjaa, a labdarúgó-szövetség elnöke és költségvetési miniszter helyett. A két politikus a párt meghatározó alakja, így a döntés a párton belüli erőviszonyokat is tükrözi.

Szakértők szerint a kinevezésnek vitathatatlanul erős szimbolikus értéke van. Anja Freudenreich, a Friedrich Ebert Alapítvány (FES) marokkói irodájának vezetője szerint bár sokan büszkék a női vezetőre, mások csupán „puszta szimbolizmusnak” tekintik a lépést. A kormányfőre váró egyik legfontosabb feladat a 2030-as labdarúgó-világbajnokság előkészítése, amelyre Marokkó Spanyolországgal és Portugáliával közösen készül, és amelyre az ország jelentős összegeket, több milliárd eurót tervez fordítani.

Mansouri kinevezése azért is figyelemre méltó, mert ő a harmadik nő, aki kormányt vezet az arab világban. A korábbi tunéziai példák, Najla Bouden és Sara Zaafarani kinevezései után a kutatók egy úgynevezett „példakép-hatást” figyeltek meg. Az Arab Barometer 2022-es felmérése szerint Tunéziában jelentősen csökkent azok aránya, akik szerint a férfiak jobbak a politikai vezetésben, ami a nők láthatóságának köszönhető. Hasonló folyamatokat várnak Marokkóban is, ahol a 2025-ös adatok már szintén a társadalmi attitűdök változását jelzik.

Stephanie Willman Bordat, a Mobilizing for Rights Associates (MRA) társalapítója szerint a kinevezés már most is érezhető hatással van a közbeszédre.

„Az emberek nyilvános helyeken, kávézókban, vonatokon beszélgetnek a nők vezetői képességeiről és arról a taburól, hogy nők nem lehetnek kormányfők vagy férfiak főnökei”

– mondta. A szakértő szerint ez a párbeszéd globális szinten is bátorító, különösen a nők jogait érintő visszalépések korában.

Bár a szimbolikus jelentőség nagy, a szakértők óvatosságra intenek a politikai változások tekintetében. Mansouri pragmatikus politikusnak számít, akinek pártja választási programjában nem szerepeltek hangsúlyosan a nők jogait érintő kérdések. Különösen kritikus pont a marokkói családi törvénykönyv, a „moudawana”, amely a gyermekelhelyezés, a válás, a tulajdonjogok és a poligámia szabályait rögzíti. A törvénykönyv 2004 óta nem esett át jelentős módosításon, bár a király 2023-ban kezdeményezte a felülvizsgálatát.

Ahmed Benchemsi, a Human Rights Watch közel-keleti és észak-afrikai részlegének igazgatója szerint bár a király 1999-es trónra lépése óta támogatója a nők jogainak, a szimbólumok önmagukban nem elegendőek. „A nők jogai szempontjából egy szimbólum nem ér annyit, mint a jogi reform” – hangsúlyozta. A Carnegie Endowment for International Peace elemzése szerint a marokkói kormányzat viszonylag nagy teret enged a nők jogaiért küzdő aktivistáknak, ami kivételnek számít más politikai mozgalmakkal szemben, mivel az aktivisták gyakran a kormánnyal együttműködve dolgoznak.

A gazdasági nehézségek és a magas ifjúsági munkanélküliség közepette a nők helyzetének javítása olyan ígéret lehet, amelyet a kormány a jelenlegi kihívásokkal teli időszakban is teljesíteni tudna. Ugyanakkor Bordat szerint a kinevezést nem szabad sem túlzottan ünnepelni, sem elhamarkodottan kritizálni. Az ország még várja, hogy kiderüljön, milyen kormánykoalíciót alakít a miniszterelnök, és milyen hatásköröket kapnak az esetlegesen kinevezett női miniszterek.

A következő hónapok döntőek lesznek abban, hogy a kinevezés milyen gyakorlati változásokat hoz. A közvélemény és a civil szervezetek árgus szemekkel figyelik, hogyan alakítja meg Mansouri a kormányt. A valódi kérdés az, hogy a civil társadalom és a politikai pártok hogyan élnek ezzel a lehetőséggel, és képesek lesznek-e számonkérhetővé tenni a döntéshozókat a nők jogainak további érvényesítése érdekében. A kinevezés tehát egyfajta teszt is az ország számára: képes-e a szimbolikus lépéseken túlmutató, rendszerszintű társadalmi reformokat végrehajtani.