A 2026-os kémiai Nobel-díjat Henri B. Kagan és Kenso Soai kapta az aszimmetrikus szintézis és a királis molekulák kutatása terén végzett úttörő munkájukért. A tudósok olyan molekulák térszerkezetét vizsgálták, amelyek egymás tükörképei, de egymással nem hozhatók fedésbe. Ezeket a tükörképi formákat enantiomereknek nevezik. A rangos elismerést szerdán jelentették be Stockholmban, a Svéd Királyi Tudományos Akadémián.
Forradalmi áttörés a gyógyszergyártásban
A Nobel-bizottság közleménye szerint a díjazottak munkája alapvető jelentőségű azoknak a kémiai reakcióknak a fejlesztésében, amelyekkel gyógyszerek, illatanyagok, aromák és új anyagok állíthatók elő. Kutatásaik új lehetőségeket teremtettek arra, hogy a kémikusok célzottan az egyik kívánt tükörképi molekulaváltozatot hozzák létre.
David Pendlebury, a Clarivate Tudományos Információs Intézetének kutatási elemzője kiemelte, hogy az idei díj olyan felfedezéseket ismer el, amelyek hatása évtizedek alatt bontakozott ki.
„A díj arra emlékeztet, hogy a jelentős tudományos áttörések gyakran hosszú, kíváncsiság vezérelte kutatómunka eredményei, és az alapvető tudományos felfedezések jelentőségének teljes felismerése éveket, akár évtizedeket is igénybe vehet.”
A kémiai Nobel-díj történetében több magyar vagy magyar származású tudós is maradandó nyomot hagyott. Zsigmondy Richárd 1925-ben a kolloid oldatok kutatásáért kapta meg az elismerést, Hevesy Györgyöt pedig 1943-ban tüntették ki a radioaktív izotópok nyomjelzőként való alkalmazásának kidolgozásáért. Polányi János 1986-ban megosztva részesült a díjban a kémiai elemi reakciók dinamikájának vizsgálatáért, míg Oláh György 1994-ben a karbokationok kémiájában végzett úttörő munkájáért kapta meg a kémiai Nobel-díjat.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
