Hajdúszoboszlón tartott gyakorlatközpontú mentési képzést a HUNOR mentőszervezet

Hajdúszoboszlón tartott intenzív elméleti és gyakorlati felkészítést a HUNOR mentőszervezet október 5. és 9. között.

Az egyhetes képzésen harminchét szakember vett részt, a tapasztalt mentorok mellett az újonc állomány tagjai és fiatal mentőkutyák is fejlesztették a speciális terület- és romkutatási feladatok terén meglévő tudásukat. A HUNOR egyik legfontosabb műszaki mentési szakterülete a romok alatti kutatás biztonságát szavatoló alá-, ki- és megtámasztás. Egy összedőlt vagy instabillá vált épületben a hatékony és biztonságos életmentés elengedhetetlen feltétele, hogy a mentőcsapatok megerősített falak és födémek között tudjanak dolgozni.

A képzésen előadást tartott dr. Joó Attila László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Építőmérnöki Karának docense, aki egyben a HUNOR statikus szakembere is. A docens a BME és a mentőszervezet közös kutatási programjának legfrissebb laboratóriumi mérési eredményeit osztotta meg a résztvevőkkel. A fa teherbírásának meghatározása rendkívül összetett mérnöki feladat: a laboratóriumi vizsgálatok során a faanyagból készült próbatesteket fokozatosan növekvő nyomó- vagy hajlító terhelésnek teszik ki, miközben mérik azok deformációját és a tönkremenetelig elviselt kritikus terhelést.

A heti felkészítés kifejezetten gyakorlatközpontú volt: a tagok az elméleti alapozás után ablakkeretek és erkélyek háromdimenziós megtámasztásán, valamint az épületen belüli födémek megerősítésén dolgoztak. A műszaki modulok mellett a romvárosban párhuzamosan zajlott a négylábúak felkészítése is. Leczki Sarolta tűzoltó főtörzszászlós, mentőkutya-kiképző vezetésével terület- és romkutatási gyakorlatokat hajtottak végre.

A feladatokban új és fiatal mentőkutyák is bizonyíthattak, amelyeknek egyebek mellett hangjelzés-erősítő gyakorlatokat szerveztek, valamint el kellett sajátítaniuk a labilis romterületen való biztonságos mozgást is. A különböző érzékszervek egymástól való elkülönítésével a keresés és a jelzés pontosítását tanították a kutyavezetők. A mentőkutyák nem látják a romok alatt rekedt sérülteket, ám szaglásuk segítségével akár több méteres mélységből is képesek pontosan beazonosítani őket. A tréning során úgynevezett jelzőládákat is alkalmaztak a szakemberek, a kutyáknak pedig a fokozatosság elvét követve egyre nagyobb, ismeretlen területeken kellett kizárólag a szaglásukra hagyatkozva jelezniük. A kiképzés során a szakemberek kiemelt figyelmet fordítottak a pozitív megerősítésre, hiszen a cél az, hogy a romok közötti megfeszített kutatómunka a fiatal kutyák számára örömteli, motiváló feladattá váljon.

Forrás: Katasztrófavédelem.