A Deutsche Welle beszámolója szerint Iránban egyre mélyül a belpolitikai megosztottság, miközben az ország vezetése súlyos gazdasági kihívásokkal néz szembe a folyamatos háborús feszültségek közepette. A keményvonalas politikai erők fokozott nyomást gyakorolnak a kormányra, és nyíltan követelik a külügyminiszter, Abbas Araghchi eltávolítását a tisztségéből, miközben az olajminiszter, Mohsen Paknejad lemondása sem hozott enyhülést Masoud Pezeshkian elnök számára.
A feszültségek középpontjában Masoud Pezeshkian elnök kormánya áll, amelynek helyzetét tovább nehezíti a gazdasági válság és a diplomáciai mozgástér beszűkülése. A parlamentben a keményvonalas képviselők már elkezdték az előkészületeket az Araghchi elleni alkotmányos vádeljárás megindítására. A konfliktus közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés New York-i üléseinek margóján találkozott amerikai tárgyalópartnerekkel, amiért a kritikusok szerint hivatalos felhatalmazás nélkül cselekedett.
Amirhossein Sabeti teheráni törvényhozó már tájékoztatta a házelnököt, Mohammad-Bagher Ghalibafot arról, hogy benyújtotta az impeachment-indítványt a parlament online rendszerében. Hasonlóan kemény hangot ütött meg Hossein-Ali Haji-Deligani képviselő is, aki jelezte, hogy a parlament élni kíván ellenőrzési jogaival, beleértve a vádeljárás lehetőségét is, amennyiben a kormány nem változtat eddigi irányvonalán.
Ali Afshari, az Egyesült Államokban élő politikai elemző szerint a jelenség egy mélyebb strukturális problémára világít rá az iráni hatalmi rendszerben. „Amikor a rezsim tárgyalásra kényszerül, mint ahogy az a jelenlegi helyzetben és az Egyesült Államokkal folytatott egyeztetések során is történik, a legfelsőbb vezető vagy a hatalom keményvonalas magja elkerüli a felelősségvállalást, és azt a választott intézményekre, illetve a kormányon belüli mérsékelt erőkre hárítja” – fogalmazott az elemző. Afshari szerint a keményvonalasok ezt a taktikát használják arra, hogy támadják a mérsékelt frakciókat olyan döntések miatt, amelyekről korábban a hatalmi apparátuson belül már megállapodtak.
A szakértő kiemelte, hogy a keményvonalasoknak fontos szerepük van az Iszlám Köztársaság működésében, mivel ők befolyásolják a közvéleményt és a rendszer hagyományos támogatóinak értékrendjét mind a bel-, mind a külpolitikában. Emlékeztetett arra is, hogy a keményvonalasok már a 2015-ös atomalku, a JCPOA idején is többségben voltak a parlamentben, és hangos politikai ellenállást tanúsítottak, ám ez végül nem akadályozta meg a megállapodás aláírását, mivel a külügyminisztérium csak végrehajtó szerv.
Az ország gazdasági helyzete kritikus, mivel az olajexport – amely az egyik legfontosabb bevételi forrás – jelentősen visszaesett az amerikai blokád miatt. Bár Mohsen Paknejad hivatalosan személyes okokra hivatkozva távozott, az elemzők szerint a miniszterváltás önmagában nem oldja meg az alapvető problémákat. Umud Shokri energiaügyi stratéga rámutatott, hogy Irán olyan hálózatokra támaszkodik, amelyek a szankciók ellenére is lehetővé teszik az olajértékesítést, ám ezek az átláthatatlan struktúrák megnehezítik a kormány számára a bevételek ellenőrzését.
A szakértő szerint a szankciók kijátszása mára jövedelmező üzletté vált bizonyos politikai frakciók számára. „Törvény szerint ezeknek a bevételeknek állami ellenőrzés alatt kellene állniuk. De tudjuk, hogy ez évek óta nem így van” – tette hozzá Shokri. A nemzetbiztonságra hivatkozva az átláthatóság hiánya tovább mélyült, miközben a hatalmi központokhoz, különösen az Iszlám Forradalmi Gárdához (IRGC) közel álló magánszereplők rejtett csatornákon keresztül értékesítik az olajat, minimális kormányzati kontroll mellett.
A kormányzatnak jelenleg csak korlátozott befolyása van ezekre a tranzakciókra, mivel a Forradalmi Gárda szervezi és ellenőrzi az ilyen típusú üzleteket. A szakértők szerint a politikai és gazdasági helyzet a következő napokban és hetekben tovább romolhat, mivel a belső hatalmi harcok és a külső nyomás együttesen teszik egyre nehezebbé a kormányzati stabilitás megőrzését.
A kialakult helyzetben a kormányzat mozgástere egyre szűkül, hiszen a keményvonalasok folyamatosan a mérsékelt erők gyengítésén dolgoznak. A politikai elemzők szerint a belső feszültségek nem csupán a külügyminiszter személye körül csúcsosodnak ki, hanem a rezsim egészének túlélési stratégiáját érintik a fokozódó nemzetközi elszigeteltség közepette.
A gazdasági nehézségek és a politikai bizonytalanság együttes hatása miatt az iráni vezetésnek sürgős döntéseket kellene hoznia, azonban a belső megosztottság éppen ezt a cselekvőképességet bénítja meg. A parlamentben zajló folyamatok, különösen a vádeljárások belengetése, jól mutatják, hogy a hatalmi elit egyes csoportjai készek kockáztatni a kormány stabilitását is saját politikai céljaik elérése érdekében.
A jövőbeli kilátások tekintetében a szakértők óvatosságra intenek, mivel a szankciók hatása és a belső hatalmi harcok együttesen olyan környezetet teremtenek, amelyben a reformok vagy a diplomáciai nyitás lehetősége minimálisra csökken. A kormányzat számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy miként tudja kezelni a gazdasági válságot úgy, hogy közben a hatalmi központok közötti egyensúlyt is fenntartja.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
