A ScienceDaily beszámolója szerint a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem (LMU) friss kutatása rávilágított arra, hogy az emberek még akkor is vonakodnak tudatosnak tekinteni a mesterséges intelligenciát, ha az pontosan úgy viselkedik, mint egy ember. Ahogy a technológia fejlődik, egyre gyakoribbak a hírek arról, hogy az AI-rendszerek félrevezetik a felhasználókat, együttműködnek egymással, vagy látszólag önálló célokat követnek. Ezek a jelenségek sokakat arra sarkallnak, hogy az AI-t úgy írják le, mintha gondolkodna, érezne vagy döntéseket hozna, ám a vizsgálat szerint a viselkedésbeli hasonlóság nem jelenti a tudatosság elismerését.
A Cognition folyóiratban megjelent tanulmányt Louis Longin vezette az LMU elmetudományi tanszékén, olyan szakértők közreműködésével, mint Bahador Bahrami és Ophelia Deroy. A kutatók célja az volt, hogy közvetlenül összehasonlítsák, hogyan tulajdonítanak az emberek mentális állapotokat az azonos módon viselkedő embereknek és gépeknek. Míg korábban általános kérdéseket tettek fel az AI mentális állapotáról, ez a kísérlet az első, amely azonos körülmények között vizsgálta a két csoport megítélését.
Ophelia Deroy filozófus, a tanulmány egyik vezető szerzője szerint gyakran csak azért használunk mentális kifejezéseket az AI-ra, mert hiányoznak a pontosabb szavaink. Mivel a rendszereket arra képezik, hogy emberi módon beszéljenek és cselekedjenek, ezek a leírások természetesnek tűnnek, ám a mélyebb elemzés mást mutat. A kutatók szerint a nyelvhasználatunk gyakran megelőzi a technológiai valóságot, ami félrevezető lehet a közvélemény számára.
A kutatók közel 1100 résztvevő bevonásával végeztek kísérleteket. Az egyik csoport olyan mesterséges ágensek leírását olvasta, amelyek különböző mértékben reagáltak környezetükre – például hangokra vagy érzelmi állapotokra. Egy másik csoport ugyanazokat a helyzeteket kapta, de a szereplőket embereknek írták le. A résztvevőknek értékelniük kellett, mennyire tűnik tudatosnak vagy ébernek az adott karakter.
Az eredmények meglepő szakadékot tártak fel. Bár a válaszkészség mindkét esetben növelte a tudatosság és az éberség megítélését, a résztvevők éles határvonalat húztak. Még a leginkább válaszkész AI-t is kevésbé tartották tudatosnak, mint a legkevésbé válaszkész embert. Az azonos viselkedés tehát nem vezetett azonos szintű tudatosság-tulajdonításhoz.
Érdekes módon a kép megváltozott, amikor a résztvevőket az „éberségről” kérdezték. Ezen a téren az emberek és az AI megítélése hasonló mintákat követett. A kutatók szerint ez azért van, mert az éberség egy viszonylag semleges kifejezés, amely az információk észlelésére és az azokra való reagálásra utal, míg a tudatosság a szubjektív élményt és a belső mentális életet jelenti.
Louis Longin hangsúlyozta, hogy a közbeszédben növekszik az aggodalom, miszerint az emberek az emberi viselkedés láttán elkezdenek emberi mentális állapotokat tulajdonítani a gépeknek. A kutatás azonban árnyaltabb képet mutat: az emberek hajlandóak elismerni, hogy egy AI észlel dolgokat, de a „tudatosság” kifejezésnél egyértelműen meghúzzák a határt.
Bahador Bahrami, a tanulmány társszerzője és a szociális idegtudomány szakértője szerint a kutatás fontos tanulságokkal szolgál a kommunikáció számára. A vállalatok és a média gyakran túlzó leírásokat használnak, szándékokat, terveket vagy akár erkölcsi lelkiismeretet tulajdonítva az AI-modelleknek. A vizsgálat azonban rámutat, hogy a hétköznapi ítéletek sokkal megkülönböztetőbbek.
Az eredmények arra utalnak, hogy az AI-val kapcsolatos közbeszédben a választott szavak döntő jelentőségűek. Míg az „éberség” kifejezésnél a különbség az ember és a gép között elmosódhat, a „tudatosság” szó használata továbbra is éles választóvonalat képez. Ez a felismerés segíthet a jövőbeli technológiai kommunikációban, hogy elkerülhető legyen a félreértés, és a társadalom reálisabban lássa a mesterséges intelligencia korlátait és képességeit.
A kutatók szerint a jövőben érdemes lehet tovább vizsgálni, hogy a technológia iránti bizalom hogyan változik, ha a felhasználók tisztában vannak a tudatosság és az éberség közötti fogalmi különbségekkel. Ez a tudatosság segíthet abban, hogy a technológiai fejlődés ne vezessen hamis elvárásokhoz, és a társadalom képes legyen megőrizni a kritikus szemléletmódot a gépi intelligenciával szemben.
A tanulmány szerzői kiemelik, hogy az emberi elme hajlamos az esszencialista gondolkodásra, azaz olyan belső tulajdonságokat keresünk másokban, amelyek meghatározzák a lényegüket. Amikor mesterséges rendszerekkel találkozunk, ez a mechanizmus látszólag blokkolódik a tudatosság esetében, még akkor is, ha a külső megfigyelhető jegyek megegyeznek.
A kutatás eredményei különösen relevánsak a mai digitális korban, ahol az AI-alapú asszisztensek és chatbotok egyre kifinomultabb módon utánozzák az emberi érzelmi reakciókat. A kísérlet résztvevőinek reakciói azt mutatják, hogy az emberek ösztönösen különbséget tesznek a szimulált viselkedés és a valódi belső élmény között.
A szakértők szerint a jövőbeli fejlesztések során a fejlesztőknek és a döntéshozóknak is figyelembe kell venniük ezt a pszichológiai korlátot. A túlzottan emberi hangvételű AI-rendszerek esetleg zavart okozhatnak, de a kutatás szerint a társadalom alapvetően képes fenntartani a távolságtartást a gépi és az emberi tudat között.
A vizsgálat tehát nemcsak technológiai, hanem filozófiai kérdéseket is felvet, amelyek a jövőben még hangsúlyosabbá válhatnak, ahogy a mesterséges intelligencia egyre mélyebben integrálódik a mindennapi életünkbe és a társadalmi interakciókba.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
