A BBC beszámolója szerint egy 75 000 évvel ezelőtt elhunyt neandervölgyi mellkasán keresztülhatoló, hegyes fa lándzsa okozhatta azt a 15 mm-es lyukat, amelyet egy iraki kurdisztáni barlangban talált lapockacsonton fedeztek fel a kutatók. A szakértők szerint ez lehet az egyik legkorábbi bizonyíték a halálos kimenetelű, fegyveres erőszakra. A seb szöge és a csont elváltozásai alapján a kutatók úgy vélik, a lándzsa a mellkason keresztül hatolt be, károsítva a tüdőt és a főbb ereket, majd a bal lapockán keresztül távozott, szinte tökéletesen kerek nyílást hagyva maga után.
Ez a felfedezés illeszkedik azon újabb bizonyítékok sorába, amelyek arra utalnak, hogy a neandervölgyi társadalmakban gyakoribb volt az erőszak, mint azt korábban feltételezték. A neandervölgyiek különálló emberfajként körülbelül 40 000 éve haltak ki, Európa, valamint Nyugat- és Közép-Ázsia nagy részén éltek, időnként átfedésben a Homo sapiens fajjal. A maradványokat egy iraki kurdisztáni barlangban találták meg, ahol a bal lapocka mellett a jobb kézfej, három borda és néhány fog is előkerült.
A kutatás vezetője, Dr. Emma Pomeroy szerint a sérülés nem természetes eredetű, mivel a lyuk szabályosan kör alakú. A szakember úgy fogalmazott: „A halálos csapás egy szándékos szívlövés lehetett”. A kutatók szerint a rekonstruált fa lándzsákkal végzett kísérletek során keletkező nyomok nagyon hasonlóak a csonton talált lyukhoz.
A Shanidar A néven ismert leletre az 1950-es években bukkantak rá, amikor legalább tíz neandervölgyi maradványait tárták fel ugyanabban a barlangban. A szakértők szerint a seb a hegyes fa lándzsák használatának első bizonyítéka lehet az őskori Közel-Keleten. Pomeroy kiemelte: „Ez nem az a fajta törés, amelyet természetes úton kapna az ember, mivel annyira kör alakú”.
Bár a szándékos támadás lehetősége erős, a szakértők óvatosságra intenek, hiszen a sérülés származhatott vadászbalesetből is. Ugyanakkor a londoni Természettudományi Múzeum professzora, Chris Stringer szerint a rivális általi támadás valószínűbb magyarázat. A professzor úgy nyilatkozott: „A kutatók nyitva hagyják a kérdést, hogy ez vadászbalesetből vagy személyek közötti erőszakból eredt-e, de véleményem szerint az utóbbi tűnik valószínűbbnek, tekintettel a seb elhelyezkedésére és kiterjedésére”.
Ez a felfedezés párhuzamba állítható egy korábbi, 1957-es lelettel, amely szintén ebből a barlangból származik. Az akkor vizsgált, körülbelül 50 000 éve élt neandervölgyi bordáin egy részben begyógyult seb nyomait találták, amelyet a régészek egy kőhegyű lándzsa okozta sérülésnek tulajdonítanak. Bár biztosan nem állítható, hogy ezeket az egyedeket társuk sebesítette meg vadászat közben, vagy egy rivális gyilkolta meg őket, a leletek egyre bővülő köre arra mutat, hogy az emberi erőszak gyökerei mélyebbre nyúlnak az őskorban, mint azt a korábbi tudományos konszenzus feltételezte.
Stringer szerint a bizonyítékok azt jelzik, hogy az erőszak mélyen az emberi történelem része. A kutatók szerint a konfliktusok már jóval a mezőgazdaság kialakulása és az állandó települések létrejötte előtt is jelen voltak, amikor az emberek még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. A tudományos diskurzus jelenleg arra összpontosít, mennyire volt gyakori ez az erőszak, és mikor váltak a szórványos támadások szervezett csoportos konfliktusokká.
Fontos háttérinformáció, hogy a 2022-ben publikált, észak-spanyolországi „Csontok gödre” elnevezésű lelőhelyről származó vizsgálatok már korábban is hasonló következtetésekre jutottak. Az ott talált 430 000 éves koponyákon számos gyógyult, illetve halálos kimenetelű sérülést azonosítottak, amelyek szintén szándékos, ismétlődő ütésekre utalnak. A 20 egyed maradványai között 57 gyógyult fejsérülést találtak, kilenc esetben pedig potenciálisan halálos koponyatörést azonosítottak.
Hat egyednél hasonló szúrt sebeket találtak a koponya hátsó-bal oldalán. Mivel a sérülések ismételten szinte ugyanazon a helyen fordultak elő, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szándékos ütések valószínűbbek, mint a véletlenszerű sérülések. Az egyik koponyán két olyan seb is volt, amelyet valószínűleg ugyanazzal az eszközzel okoztak.
A „Csontok gödre” leletei nem azt jelentik, hogy az akkori populációk folyamatosan erőszakosak lettek volna, de erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a gyilkosságok már több százezer évvel ezelőtt is részei voltak az emberi közösségek életének. A legújabb eredményeket a Scientific Reports folyóiratban tették közzé, tovább gazdagítva az őskori társadalmi dinamikákról alkotott képünket.
A kutatások rávilágítanak arra, hogy a korábbi évtizedekben sok régész a szervezett hadviselés kezdetét a mezőgazdasághoz kötötte, amikor az emberek állandó településeken kezdtek élni, és versengeni kezdtek a földért, az állatállományért és az élelmiszerkészletekért. Azonban a korábbi vadászó-gyűjtőktől és még régebbi emberi rokonoktól származó bizonyítékok azt mutatják, hogy az egyéni gyilkosságok jóval megelőzték a földművelést.
A tudományos közösség számára a mostani lelet újabb mérföldkövet jelent annak megértésében, hogyan alakult ki az emberi viselkedés és az erőszak az evolúció során. A Shanidar-barlangban feltárt maradványok és a hozzájuk kapcsolódó elemzések továbbra is kulcsfontosságúak a neandervölgyiek életmódjának és társadalmi interakcióinak feltérképezésében.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
