A fölöttünk elsuhanó időről, múltról és jelenről szól Mart Kivastik észt író Lépcső a mennybe című önéletrajzi ihletésű regénye, amelynek születéséről a szerző a budapesti 15. Margó Irodalmi Fesztiválon nyilatkozott az MTI-nek.
Mart Kivastik számos könyv, forgatókönyv és színmű szerzője, akinek korábban egy novelláskötete, a Breviárium már olvasható volt magyarul. A Margón bemutatott, észt irodalmi díjjal elismert regénye idén az O Kiadó gondozásában jelent meg Rácz Nóra fordításában, a könyvből forgatott filmjét pedig szeptember végén, az Észt Filmhéten láthatták a nézők a Toldi moziban.
A tudomány és a művészet találkozása
Az író elmondta, hogy a történet alapját a James Webb űrtávcső adta. „Az egész a James Webb űrtávcsővel kezdődött” – fogalmazott az író, aki felidézte, hogy negyven évvel idősebb festő barátja, Lembit Saarts mesélt neki a teleszkópról, amely képes visszanézni az időben a világ születéséig. A szerző elmondta, hogy a barátságuk meghatározó volt számára, hiszen tizenöt éves kora óta tanult tőle a művészetről, és a regénybeli Georg karakterét is róla mintázta.
Az egész a James Webb űrtávcsővel kezdődött
A regény középkorú főhőse, Uu, egy műszaki előkészítő, aki idős művészbarátjától, Georgtól tudja meg a titkot: a bicikli „nullakezezése”, azaz a kormány elengedése révén vissza lehet térni a gyermekkorba, hasonlóan ahhoz, ahogy az űrtávcső tekint vissza a múltba. A történet két idősíkon játszódik: a jelenben, ahol a főhős az elmúlás jeleit figyeli, és a múltban, a hetvenes évek Észtországában.
Kérdések válaszok helyett
Kivastik szerint a regény nem kínál egyszerű megoldásokat Uu dilemmájára, hiszen az életben sincsenek kész válaszok, csak kérdések. A főhős a múltban keresi a magyarázatot arra, hogyan veszítette el a fonalat saját életében. A szerző kiemelte a festészet időtlenítő erejét, és hangsúlyozta, hogy a halál után az idő megszűnik, és csak a háromdimenziós tér marad.
A film kapcsán az író megjegyezte, hogy bár a forgatókönyv ötlete korábban született, a rendezésre csak a könyv megjelenése után kerülhetett sor. A forgatáshoz berendezték Lembit Saarts egykori házát, a falakon pedig az eredeti festmények láthatók. A 63 éves szerző elmondta, hogy bár korábban filmiskolába készült, a Szovjetunió összeomlása miatt írói pályára lépett, és ma már elsősorban íróként tekint magára, noha lehetőségeihez mérten filmeket is forgat.
Zene és humor a művekben
A regény címét a Led Zeppelin 1971-es, Stairway to Heaven című dala ihlette, amely a hetvenes évek hangulatának felidézésében is fontos szerepet játszik. Kivastik számára a zene meghatározó élmény, gyermekkora óta kíséri, legyen szó klasszikusokról vagy rockzenéről. Műveit átszövi a humor, amelyet William Faulkner munkásságához hasonlóan a sötétebb témák ellensúlyozására használ.
A szerző a beszélgetés során kitért arra is, hogy az anyja zongorázott, és az első zenei élményei közé tartozott Beethoven Holdfény szonátája, ami számára csodaként hatott. Később a Led Zeppelin jelentett hasonló életérzést, a rockzene és a farmernadrágok világát. A humor fontosságát hangsúlyozva megjegyezte: „Ha az ember nem nevet, miért éljen?”
A regényírói és rendezői kettősségről szólva elmondta, hogy bár az egyetem után a Tallinnfilmnél dolgozott, a történetek elmesélése írásban vált számára meghatározóvá. A film és a könyv közötti kapcsolatot a személyes emlékek és a Lembit Saarts iránti tisztelet tartja össze.
A regényből készült film vetítését november 11-re tervezik, amelynek részleteit a kiadó hamarosan közzéteszi közösségi oldalán.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
