Uruguay: A dél-amerikai ország, amely szinte teljesen független az olajtól és a gáztól

A 3,5 millió lakosú dél-amerikai ország, Uruguay, amelyről a Tagesschau részletesen beszámolt, 2008-ban még súlyos energiaválsággal küzdött. Mára azonban az ország a globális klímapolitika egyik sikertörténetévé vált, és az átalakulás folyamata nemcsak technológiai, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is tanulságos lehet más nemzetek számára. Az országon áthaladó Ruta 5 nemzeti úton utazva a táj képe sokat elárul a változásról, hiszen a korábban elszigetelt szélerőművek helyét mára egy kiterjedt hálózat vette át.

Fernando Schaich, a SEG Ingeniería vállalat vezetője szerint a fejlődés drasztikus: míg 2010-ben csak elvétve akadtak kísérleti projektek, ma az ország térképe sűrűn tarkított a megújuló energiát termelő létesítményekkel. Schaich cége önmagában 75 szélerőművet üzemeltet, ami az országos kapacitás tíz százalékát teszi ki. A jelenlegi villamosenergia-mix lenyűgöző: 50 százalékban vízenergia, 30 százalékban szélenergia, 15 százalékban biomassza és 3 százalékban napenergia biztosítja az ellátást.

A fosszilis energiahordozók aránya a termelésben az elmúlt évek átlagában mindössze két százalékra csökkent, ami nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági racionalitást is tükröz. A 2008-as válság idején a magas árak és a súlyos aszályok miatt gyakoriak voltak az áramkimaradások, ami a rendszer határait feszegette. A fordulópontot a fizikus Ramón Mendez munkája jelentette, aki nemzeti energiaigazgatóként egy olyan átfogó stratégiát dolgozott ki, amely minden politikai oldal támogatását elnyerte.

A 2010 és 2020 közötti időszakban az állami és magánszféra összesen hétmilliárd dollár (kb. 2600 milliárd forint) értékű beruházást hajtott végre. A siker kulcsa a hosszú távú tervezhetőség volt. Új szabályozások születtek, adókedvezményeket vezettek be, és a technikusok az országot járva tartottak előadásokat a lakosságnak. A mezőgazdasági termelőket, valamint az egyetemi szférát is bevonták a tervezésbe, ami összesen 50 000 új munkahelyet teremtett.

A keresletet törvényileg szabályozták 20 évre előre, ami stabil költségtényezővé tette az energiát. Mendez szerint az ország ma sokkal biztonságosabb energetikai szempontból, mint azok az államok, amelyek a nemzetközi fosszilis piaci ingadozásoknak vannak kitéve. Kiemelte, hogy Uruguay nem volt érintett a Hormuzi-szoros körüli eseményekben, így az ellátásbiztonságuk sokkal stabilabb maradt, mint más, importfüggő országoké.

Bár a villamosenergia-termelés zöld, a lakossági árak nem csökkentek jelentősen. Egy négytagú család átlagosan havi 150 dollárt (kb. 56 000 forint) fizet az áramért. Luis Andrade, egy helyi lakos elmondása szerint a családja igyekszik a lehető legkevesebb áramot fogyasztani, mivel a költségek továbbra is magasak, és ez a helyzet a közeljövőben sem fog változni.

Emellett az ipar és a közlekedés továbbra is függ az importált kőolajtól, amely az ország teljes energiamixének 35 százalékát teszi ki. A második fázis célja ennek a függőségnek a csökkentése. Montevideo városa élen jár az elektromos közlekedésben. 2021 óta a városi tömegközlekedési flotta kizárólag elektromos buszokkal bővül, és a cél az, hogy 2040-re a teljes állomány elektromos legyen.

Enrique Carbonero, aki a montevideói terminál garázsában dolgozik, rámutatott a különbségre: a dízelmotorok szivárgása miatt a hagyományos járművek környezete szennyezett és kellemetlen szagú, míg az elektromos buszok töltőállomásai tiszták és rendezettek. A taxisok és a magánszemélyek számára is vonzóvá tették az átállást, amit jól mutat, hogy az elmúlt hónapokban eladott új autók közel 70 százaléka elektromos volt.

Hernan Goméz, egy helyi Uber-sofőr szerint a havi üzemanyagköltségeken elért 900 dolláros (kb. 335 000 forint) megtakarítás önmagáért beszél. Kezdetben szkeptikus volt, de a számítások elvégzése után egyértelművé vált számára a váltás gazdasági előnye. Uruguay sikere egyedülálló, de kérdéses, mennyire adaptálható más országok számára, mivel az ország földrajzi adottságai – az erős szelek és a napsütéses órák magas száma – mellett a viszonylag alacsony népsűrűség és a kevés energiaigényes iparág is hozzájárult az eredményekhez.

Mendez ugyanakkor figyelmeztet: a politikai párbeszéd eróziója világszerte veszélyezteti az ilyen hosszú távú projektek megvalósítását. A szakértő szerint ma már a kormányok váltásával a politika is radikálisan változik, és ha minden ciklusban az alapoktól kezdik újra az építkezést, a társadalom és a gazdaság is vesztesként kerül ki a folyamatból. A szakértők szerint az uruguayi modell legfontosabb üzenete az, hogy a politikai konszenzus és a technológiai innováció együttes alkalmazása képes lehet a nemzeti energiabiztonság alapjainak megteremtésére, még korlátozott pénzügyi források mellett is.