Magyarországon először alkalmaztak Impella szívpumpát egy életmentő szívműtétnél a Semmelweis Egyetemen

Rendkívül ritka, veleszületett szívkoszorúér-fejlődési rendellenesség miatt kellett újraéleszteni egy 20 éves férfit, akinek életét egy speciális keringéstámogató eszközzel sikerült megmenteni. A fiatalember állapota a sikeres operációt követően folyamatosan javul, hamarosan rehabilitációra kerülhet.

Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora és a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója elmondta, hogy a beteg szeptember 24-én egy edzőteremben lett rosszul. A hirtelen szívhalál hátterében egy korábban fel nem ismert, rendkívül ritka veleszületett rendellenesség állt.

Constantinovits Miklós, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója felidézte, hogy szeptember 24-én 14 óra 27 perckor érkezett a segélyhívás. A mentőegység nyolc percen belül a helyszínre ért, ahol a jelenlévők már megkezdték az újraélesztést, amelyet a mentők folytattak. A beteget folyamatos mellkasi kompresszió mellett szállították a klinikára.

Édes István Ferenc klinikai főorvos ismertette, hogy a beteget a katéteres laboratóriumban előkészítették, és kezdetben egy ECMO nevű, a szív és a tüdő működését támogató rendszert ültettek be. A vizsgálatok során kiderült, hogy a beteg bal koszorúere nem a főverőérből, hanem a tüdőverőérből eredt, ami oxigénszegény vérellátást okozott a szívizomzat jelentős részében.

Új technológia a stabilizáláshoz

Az orvoscsoport tájékoztatása szerint ilyen rendellenesség mintegy 300 ezer élveszületésből egy esetben fordul elő, és a betegek többsége már csecsemőkorban meghal. Az ECMO-kezelés alatt a betegnél tüdőgyulladás és vérzéses szövődmények is jelentkeztek, miközben a szíve továbbra is nagyon gyengén működött.

Az orvoscsoport olyan megoldást keresett, amely a végleges műtét előtt stabilizálja a beteg állapotát, és csökkenti a beavatkozás kockázatát. Ezért döntöttek az Impella katéteres szívpumpa alkalmazása mellett, amelyet szeptember 29-én helyeztek be.

Sótonyi Péter tanszékvezető egyetemi tanár elmondta, hogy az eszköz bevezetéséhez a kulcscsont alatti artériát tárták fel, majd egy műér segítségével biztosították a katéter megfelelő bevezetését. Ezt követően eltávolították az ECMO-eszközt, és helyreállították a korábban használt érbevezetések helyét.

Benke Kálmán osztályvezető szívsebész ismertette, hogy az Impella a szív bal kamrájából juttat vért a keringésbe, a beteg szívének pumpafunkciójából mintegy háromnegyed részt képes biztosítani. A keringéstámogatás lehetővé tette, hogy a fiatalembert már a beültetés estéjén felébresszék, és levegyék a lélegeztetőgépről.

A következő két hétben a szív és a többi szerv állapotának javításán, valamint a végleges műtét előkészítésén dolgoztak. A beteg az eszközzel a szervezetében felébreszthető és mobilizálható volt, sétálni is tudott.

A végleges műtét és a felépülés

Hartyánszky István profilvezető szívsebész, az október 13-án elvégzett végleges műtét vezetője elmondta, hogy a rendellenesség ritkasága és összetettsége miatt a beavatkozást gondosan meg kellett tervezni. A szívmotor segítségével végzett műtét során átültették a rendellenesen eredő koszorúeret, így helyreállították a szív élettani vérellátását.

A keringéstámogató eszköz segítségével időt nyertek arra, hogy a beteg állapotát stabilizálják, a szövődményeket kezeljék, és a lehető legkisebbre csökkentsék a műtéti kockázatot.

Merkely Béla a műtét utáni felépülésről elmondta, a fiatalember négy napot töltött az intenzív osztályon, majd a klinika osztályán folytatta a rehabilitációt előkészítő felépülést.

László Gábor, az ELTE harmadéves közgazdászhallgatója a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az edzőtermi rosszullétre és az azt követő négy-öt napra nem emlékszik, első emlékei már az intenzív osztályról vannak. Felidézte, hogy néhány nap után segítséggel fel tudott ülni, majd járni is képes volt. Elmondta, hogy szeretné befejezni az egyetemet, később mesterszakon is tanulna, és a sportoláshoz is vissza szeretne térni.

Merkely Béla az esetet a magyar szívgyógyászat és szívsebészet fontos mérföldkövének nevezte, hangsúlyozva, hogy a beteg életének megmentéséhez a mentők, a kardiológusok, a szívsebészek, az érsebészek és az intenzív terápiás szakemberek összehangolt munkájára volt szükség. Constantinovits Miklós kiemelte a laikus újraélesztés jelentőségét, valamint a mentési lánc szereplőinek együttműködését is.