Az első világháború doberdói frontján elesett magyar hősökre emlékeztek Visintiniben

Az első világháború doberdói frontján elesett magyar hősökre emlékeztek az olaszországi Visintini településen álló magyar kápolnánál tartott ünnepségen.

„Hajtsunk ma fejet a Doberdó névtelen és nevesített hősei előtt! Azok előtt, akik itt maradtak az idegen földben, és azok előtt is, akik lelki és testi nyomorékként tértek haza, de szívükben mindvégig megőrizték a kötelességtudat tisztaságát. Emlékük nem halványulhat el, tetteik nagysága pedig örökké világítson számunkra, mint a hűség és a hazaszeretet fáklyája” – fogalmazott.

Peter Ferfoglia, Doberdo Del Lagó polgármestere beszédében kiemelte, a magyar kápolna ma már nem megosztja, hanem összehozza, egyesíti a nemzeteket. nagyon fontosnak nevezte, hogy a megemlékezésen kadétok is részt vettek, hiszen – mint fogalmazott – ők a jövő zálogai. „Meg kell emlékeznünk a múltról, és a jövő felé kell tekintenünk, hiszen ez az út, amelyen, ha közösen járunk akkor a népeink közötti béke irányába visz” – fogalmazott.

A megemlékezésen részt vett Massimiliano Fioretti ezredes az Olasz Védelmi Minisztérium képviseletében és Gianfranco Simonit, olasz helytörténész, a Gruppo Speleologico Carsico elnöke, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány küldöttsége, valamint a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium kadétjai, egy részük első világháborús hagyományőrző egyenruhában és korhű felszerelésben, társaik pedig növendéki formaruhában fejezték ki tiszteletüket az elesettek emléke előtt.

A hősi halott katonák emlékére Bálint Mihály Gábor őrnagy, katolikus és Sajtos Szilárd alezredes, protestáns tábori lelkész közösen mondott ökumenikus imát. Az ünnepség koszorúzással, majd az Il Silenzio felcsendülésével zárult.

Zarándokhellyé vált a magyar kápolna

Az olasz-szlovén határ mentén húzódó Doberdó-fennsík védelmét ellátó osztrák-magyar csapatok állományát túlnyomórészben magyar katonák alkották. A szegedi 46. és a debreceni 39. gyalogezred védte a Visintini melletti dombokat.

1918 januárjában a hadszíntérre látogató IV. Károly osztrák császár és magyar király személyesen járt el a kegyeleti kápolna létrehozása érdekében. A magyar katonák megkezdték a kápolna építését, amely októberre szinte teljesen el is készült, azonban a front összeomlása miatt felszentelésére már nem kerülhetett sor.

A kápolna évtizedekig méltatlan, elhanyagolt állapotban volt, használták istállónak, lomtárnak, majd lassan omladozni kezdett. Az építményt a pusztulástól az olasz goriziai Isonzó Baráti Társaság és magyar civil szervezetek összefogása mentette meg az ezredforduló környékén. A magyar kápolna helyreállításának költségeit végül a Széchenyi Tudományos Társaság vállalta magára 2008-ban, fontosnak tartván, hogy az emlékhely méltó legyen az Isonzó melletti csatákban elesett valamennyi hősi halott emlékének megörökítésére, egyúttal a kiengesztelődés és béke európai jelképévé váljon.

A felújított kápolnát a Magyar Hősök Emlékünnepén, 2009. május 29-én Nursiai Szent Benedek, Európa védőszentjének tiszteletére történő ökumenikus felszentelést követően Sólyom László köztársasági elnök avatta fel. Az avatást követően az emlékhely zarándokhellyé, a magyar katonai áldozatvállalás szimbólumává vált.

A megemlékezés ökumenikus imával, koszorúzással és az Il Silenzio dallamaival zárult a történelmi emlékhelyen.

Forrás: Honvédelem.hu.