Jogszerűnek ítélte a belga alkotmánybíróság a szexmunkások munkajogi szabályozását

A belga alkotmánybíróság döntést hozott a 2024-ben elfogadott, a prostitúció munkajogi kereteit szabályozó törvény ügyében. A testület elutasította azt a keresetet, amelyet kilenc civil szervezet nyújtott be a jogszabály megsemmisítését kérve, arra hivatkozva, hogy az sérti az emberi méltóságot.

A 2024. december 1-jén hatályba lépett törvény lehetővé teszi, hogy a szexuális szolgáltatást nyújtók munkaszerződéssel dolgozzanak. Ezáltal a munkavállalók jogosulttá válnak társadalombiztosítási ellátásra, nyugdíjra, valamint szülési és betegszabadságra is. A jogszabály emellett szigorú feltételeket ír elő a munkáltatók számára: emberkereskedelem miatt elítélt személyek nem foglalkoztathatnak szexmunkásokat, a munkahelyeken pedig meghatározott higiéniai és biztonsági előírásokat kell betartani.

Az alkotmánybíróság álláspontja

Az alkotmánybíróság ítéletében megállapította, hogy a szabályozás nem ellentétes az emberi méltósággal, és összeegyeztethető az emberkereskedelem, valamint a mások prostitúciójának kizsákmányolása elleni küzdelemről szóló nemzetközi egyezménnyel. A testület hangsúlyozta, hogy az emberi méltóság védelméhez a szociális jogok megerősítése is hozzájárulhat, ugyanakkor kiemelte, hogy a kényszer hatására végzett prostitúció összeegyeztethetetlen ezzel az elvvel, ezért a szexmunkások önrendelkezési jogát mindenkor biztosítani kell.

A bíróság szerint a jogalkotó megfelelő garanciák mellett különbséget tehet a jogszerű munkáltatói tevékenység és a prostitúcióból történő kizsákmányolás között, ugyanakkor a munkáltató nem húzhat aránytalan hasznot a szexmunkás tevékenységéből.

Eltérő vélemények a civil szférában

A döntést üdvözölte az Utsopi civil szervezet, amely a szexmunkások jogait képviseli. Daan Bauwens, a szervezet képviselője történelmi előrelépésnek nevezte az ítéletet, hangsúlyozva, hogy a munkajogi szabályozás jobb védelmet nyújt a dolgozóknak, és megkönnyíti a kizsákmányolás felismerését.

Ezzel szemben a keresetet benyújtó Isala igazgatója, Mireia Crespo csalódottságának adott hangot. Véleménye szerint a törvényben biztosított jogok a gyakorlatban nem nyújtanak megfelelő védelmet a gyakran kiszolgáltatott helyzetben lévő nőknek, és szerinte a szabályozás pusztán „jogi fikció”. Crespo úgy vélte, hogy a prostitúció munkaviszonyként történő elismerése intézményesíti a kizsákmányolást, és figyelmen kívül hagyja az érintetteket sújtó fizikai, pszichológiai és gazdasági kényszert.

Crespo emellett azzal érvelt, hogy a belgiumi szexmunkások túlnyomó többsége bizonytalan körülmények között élő migráns nő, akiknek védelméhez a rendezetlen bevándorlási státuszból fakadó problémákat kezelő intézkedésekre lenne szükség.

Az alkotmánybíróság döntésével a 2024-es törvény változatlan formában hatályban marad. Az ítélet ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a jogszabály bevezetésének a szexmunkások helyzetére gyakorolt hatásait a jövőben külön értékelni fogják.