Komoly mentális és fizikai veszélyeket rejt a mobilfüggőség

A mobiltelefonok túlzott, folyamatos és kényszeres használata mára olyan mértékű problémává vált, amely komoly egészségügyi kockázatokat hordoz magában, ahogy arra a Dilooyit (Deloitte) friss kutatása is rámutatott. A felmérés szerint a megkérdezett 1,000 felnőtt 70 százaléka elismerte, hogy túlzottan sok időt tölt a képernyő előtt. Bár a jelenséget sokan még nem sorolják a klasszikus függőségek közé, a szakértők egyre gyakrabban figyelmeztetnek a digitális eszközök mentális állapotunkra gyakorolt negatív hatásaira. A modern okostelefonok használata sokaknál már nem csupán szokás, hanem valódi függőségi viszony, amely a mindennapi életvitelüket is alapjaiban határozza meg.

A szakemberek szerint a probléma súlyosságát jelzi, hogy a különböző függőségek kezelésére szakosodott intézményekben, egyre több páciens jelentkezik kifejezetten a digitális eszközök iránti kóros ragaszkodással. Míg 2019-ben tízből mindössze egy ember küzdött ezzel a problémával, mára minden harmadik kezelt betegnél másodlagos függőségként jelenik meg a mobilfüggőség. Az érintettek számára a telefon elhagyása vagy a használatának korlátozása is komoly szorongást okoz, olyannyira, hogy egyesek a terápiás környezetbe lépéskor is megtagadják a készülék leadását.

A mobilfüggőség hátterében biológiai folyamatok állnak. Amikor egy üzenetet kapunk, vagy új információt olvasunk a közösségi médiában, az agyunkban a jutalmazásért és a motivációért felelős dopamin szabadul fel. Ez a kémiai folyamat erősíti a vágyat az újabb és újabb ingerek iránt, így az érintettek órákon vagy akár napokon át képesek az online világban ragadni, miközben elveszítik az időérzéküket és a valósággal való kapcsolatukat.

Keelii Waatsan, a Steps Together központ vezető pszichológusa szerint a probléma bárkit érinthet, hiszen mindannyian hasonló idegrendszeri felépítéssel rendelkezünk. A folyamatos készenléti állapot, a lájkok és az értesítések ellenőrzése egyfajta hamis biztonságérzetet nyújt, miközben a valódi emberi kapcsolatok és a pihenés háttérbe szorulnak. Sokan a stresszes élethelyzetek elől menekülnek a képernyő világába, hogy eltereljék figyelmüket a nehézségekről.

A 48 éves Jeems esete jól példázza a folyamatot. Eredetileg alkoholproblémák miatt fordult szakemberhez, de hamar kiderült, hogy a digitális függősége már az irányítása alól is kicsúszott. Miután felhagyott munkájával, napjait a közösségi média böngészésével töltötte, még éjszaka is felkelt, hogy ellenőrizze az interakciókat. Saját bevallása szerint úgy érezte, mintha egy digitális világba lenne bezárva.

A kezelés során a páciensek gyakran szoronganak, amikor meg kell válniuk a telefonjuktól. Waatsan szerint a betegek gyakran hivatkoznak a munkára vagy a családi kapcsolattartásra, de a hangjukban érezhető a félelem, hiszen a mobil számukra a biztonságos menedéket jelenti. A 28 napos bentlakásos programok során egyéni és csoportos foglalkozások segítik őket a digitális eszközöktől való fokozatos elszakadásban.

A folyamat során a szakemberek segítenek feltárni azokat a mélyebb érzelmi okokat, amelyek a függőséghez vezettek. A cél az, hogy a páciensek újra megtanulják kezelni a valós élet kihívásait anélkül, hogy a telefonjukhoz nyúlnának. A felépüléshez vezető út gyakran hosszú, de a tudatos hozzáállás sokat segíthet a mindennapokban.

A probléma globális méreteit jelzi az Internet and Technology Addicts Anonymous (ITAA) megalakulása 2017-ben. A szervezet tagjai között olyanok is vannak, mint a 30 éves Jeeni, aki korábban napokig nem aludt vagy evett a kényszeres videónézés miatt. „A függőség nagyon rossz, ha nem néztem valamit a telefonomon, azt hittem, meg fogok halni” – vallotta be a nő, aki ma már csak egy egyszerű, hívásra és üzenetküldésre alkalmas készüléket használ.

Hilda Burke pszichológus szerint a legfontosabb lépés az önreflexió. Amikor üresjáratot érzünk, ahelyett, hogy az internethez nyúlnánk, érdemesebb más tevékenységet választani: hívjunk fel egy barátot, fussunk egyet vagy olvassunk könyvet. A bűntudat helyett a tudatos kontroll kialakítására kell törekedni, és megtervezni a következő lépéseket a digitális egyensúly elérése érdekében.

Érdekesség, hogy maguk a gyártók is felismerték a problémát, és már olyan funkciókat építenek be a készülékekbe, amelyekkel a felhasználók nyomon követhetik és korlátozhatják a képernyő előtt töltött idejüket. Ezek a szoftveres megoldások segíthetnek elkerülni a függőségi spirált, azonban a legfontosabb lépés továbbra is a felhasználói tudatosság marad. A digitális egyensúly megtalálása nemcsak a mentális egészségünk, hanem a fizikai jólétünk megőrzése szempontjából is elengedhetetlen a mai világban.