Az óceánok szürkületi zónájában, ahol a napfény hatása fokozatosan elenyészik, minden éjszaka kezdetét veszi a világ legnagyobb állati vándorlása, amelyről a BBC számolt be részletesen. Ez a jelenség nem csupán a tengeri ökoszisztémák számára bír óriási jelentőséggel, de a földi klíma szabályozásában is kulcsszerepet játszhat. A második világháború idején a szonártechnikusok egy különös felfedezést tettek: a visszhangjelzők jelei olyan felületről verődtek vissza, amelyet a tengerfenéknek véltek. Ám a vízmélység sokkal kisebb volt a vártnál, és ami még zavaróbb volt, a tengerfenéknek hitt réteg a nap folyamán folyamatosan mozgott. Kiderült, hogy nem a tengerfenék hullámzik, hanem a szürkületi zóna lakói vándorolnak éjszakánként a felszínre táplálkozni.
A mélytengeri élet rejtett világa
Ez a koncentrált, úgynevezett „mély szórási réteg” olyan sűrű volt, hogy a szonárjeleket szilárd objektumként verte vissza. A hullámok alatt a szürkületi zóna, más néven a mezopelágikus zóna, 200 méteres (656 láb) mélységben kezdődik, ahol az óceán örökös félhomályban fürdik. Ahogy mélyebbre süllyedünk, a napsugarak hatása gyorsan elhalványul, és 1000 méteres (3280 láb) mélység körül a fény teljesen eltűnik. Ott az egyetlen fényforrást a biolumineszcencia jelenti, amelyet a sötétben világító élőlények bocsátanak ki. Ez a hatalmas víztömeg az egész bolygót körbeöleli, és elképesztő biológiai sokféleségnek ad otthont: itt található az összes halbiomassza mintegy 95 százaléka, ami körülbelül 10 000 millió tonna halat jelent.
A legnagyobb természetes vándorlás
Minden éjjel trilliónyi zooplankton emelkedik a mélyből a felszínre, hogy a sötétség leple alatt táplálkozzon. Ezt a jelenséget vertikális vándorlásnak (DVM) nevezik, és ez a bolygó legnagyobb természetes állati vándorlása, amelynek becsült biomasszája 10 milliárd tonna. Ahogy a Föld forog a tengelye körül, ez a folyamat az összes óceánban végbemegy. Laura Hobbs, a Scottish Association for Marine Science kutatója szerint ez olyan, mint egy „mexikói hullám”, amely követi az éjszakát a földgolyón. A zooplankton a felszínre megy, mert ott található a fitoplankton, amely a napfény segítségével növekszik. Amikor a nap felkel, a zooplankton visszahúzódik a sötétebb vizekbe, hogy elkerülje a vizuális ragadozókat, majd ott emészt és ürít.
Élet a „viszkózus világban”
Jon Copley, a Southamptoni Egyetem óceánkutató professzora szerint az óceán valójában egy mély, sötét világ, ahol a felszíni kék szín csak a napsugárzás visszaverődése. Copley saját tapasztalatai alapján írja le, milyen érzés áthaladni a mély szórási rétegen: a tengeralattjáró lámpáinak lekapcsolása után a víz olyan volt, mint egy hóvihar, tele villódzó fénnyel. A mezopelágikus zóna élőlényei kritikus szerepet játszanak az óceáni táplálékláncokban, hiszen sokuk fontos zsákmányállat a tonhalak és kardhalak számára. Emellett a kutatók szerint ezek az apró állatok hozzájárulhatnak a víz keveredéséhez, az úgynevezett biomixinghez is. Mivel sokuk rendkívül apró, egy „viszkózus világban” élnek, ahol a fizika szabályai eltérnek a miénktől: a víz számukra olyan, mintha melaszban úsznának.
A klímaváltozás és a jövő kihívásai
A copepodák, vagyis az evezőlábú rákok, a szürkületi zóna leggyakoribb élőlényei közé tartoznak, amelyek tömeges mozgásukkal jelentős hatást gyakorolhatnak az óceáni tápanyagok szállítására. A vertikális vándorlás emellett évente akár hat gigatonna szenet is szállíthat a felszínről a mélytengerbe, ami több mint kétszerese az összes közúti jármű globális kibocsátásának. Ez a folyamat kulcsfontosságú a Föld klímájának szabályozásában, mivel a szén így évszázadokra vagy akár évezredekre is elraktározódhat a mélyben. Azonban a szürkületi zóna számos veszélynek van kitéve: a klímaváltozás miatt csökkenő tengeri jég lehetővé teszi, hogy a napfény mélyebbre hatoljon, ami megzavarhatja a vándorlási ciklusokat. A halászat szintén egyre nagyobb figyelmet fordít erre a területre, ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a mezopelágikus halászat bővítésének felfüggesztését szorgalmazza, amíg jobban meg nem értjük ezt a törékeny rendszert. Bár több mint 200 éve kutatjuk ezt az epikus vándorlást, még mindig rengeteg kérdés vár válaszra a fajok viselkedésével és a közösségek összetételével kapcsolatban.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
