Az emberiségnek sokkal több közös vonása van ezekkel az elit óceáni ragadozókkal, mint azt elsőre gondolnánk. A BBC beszámolója szerint a cápák a Föld eredeti gerinces ragadozói közé tartoznak. Őseik túlélték a bolygó mind az öt nagy tömeges kihalási eseményét, beleértve a legpusztítóbbat, a perm-triász kihalást is, amelyet gyakran csak „nagy halálként” emlegetnek. Ez a kataklizma a földi élet nagy részét elpusztította, beleértve a tengeri fajok mintegy 90{c6d20bfb779397d99bac4459f8437c79bd1baa50cc8a2a2ba18313e5dcfa3398}-át, ám a cápák fennmaradtak. Ma az óceán szinte minden pontján megtalálhatók, és több százmillió éves evolúciójuk során számos meglepő tulajdonságra tettek szert.
1. A cápák képesek matematikára
Bár gyakran gondolunk rájuk ösztönvezérelt, gondolkodás nélküli ragadozókként, a tudomány szerint a cápák valójában meglehetősen okosak és jó tanulók. Képesek megkülönböztetni finoman eltérő hangokat, valamint különböző absztrakt mintákat és színes geometriai formákat. Egy híres kísérletben fiatal bambuszcápákról bebizonyosodott, hogy majdnem egy évig képesek megjegyezni információkat alakzatokról és optikai csalódásokról. Sőt, alapvető matematikai műveletekre is képesek: különbséget tudnak tenni olyan mennyiségek között, mint a három és az öt, vagy a négy és a hét, bár a négy és öt közötti különbséget már nehezebben ismerik fel.
2. A cápák szeretik a jazz zenét
A Port-Jacksoni cápák esetében a zenei ízlés nem elhanyagolható tényező. A kutatók egy kísérlet során arra kérték a faj egyedeit, hogy ússzanak a tartályuk egy meghatározott pontjára, amikor zene szól, amiért cserébe jutalomfalatot kapnak. A Sydney-i Macquarie Egyetem vizsgálata kimutatta, hogy a cápák akkor részesítették előnyben az etetőhelyet, amikor jazz szólt, de a klasszikus zenénél nem tudták kialakítani ugyanezt az asszociációt. Culum Brown kutató szerint „nyilvánvaló volt, hogy a cápák tudták, valamit tenniük kell a klasszikus zene lejátszásakor, de nem jöttek rá, hogy egy másik helyre kell menniük”.
3. A cápáknak is van köldökük
Bár egyes cápafajok tojásokat raknak, sok faj – köztük a bika- és a pörölycápák – az anyaméhben hordja ki utódait, és köldökzsinóron keresztül táplálja őket, akárcsak az emlősöket. Ezért a születés utáni hetekben vagy hónapokban ezeknek a kicsinyeknek köldökük van, amíg a köldökzsinór helye be nem gyógyul. Más cápák esetében az embriók tojásokban fejlődnek, amelyek még az anya testén belül kelnek ki, így a kicsik élve születnek. A tüskés cápák például így hozzák világra utódaikat, akár kétéves vemhesség után.
4. A cápabébik megeszik egymást az anyaméhben
A homoki tigriscápa kicsinyei már az anyaméhben élet-halál harcot vívnak. A nősténynek két méhe van, és mindkettőben akár öt utód is fejlődhet. Az embriók azonban felfalják testvéreiket, amíg csak egy marad életben. Ezt a jelenséget méhen belüli kannibalizmusnak nevezik. Miután jóllaktak testvéreikkel, a megmaradt utódok kizárólagos hozzáférést kapnak az anya által folyamatosan termelt megtermékenyítetlen tojásokhoz, így mire megszületnek, már erősek és egészségesek.
5. A cápáknak vannak barátaik
A cápák nem magányos vadászok, ahogy azt gyakran ábrázolják. A szürke szirtcápák akár négy évig is ugyanazzal a baráti körrel töltik az idejüket, kisebb csoportokra bomlanak, majd évszakonként újra egyesülnek. A fiatal citromcápák szintén csoportokban élnek, és társas interakcióik során új készségeket tanulnak egymástól, például azt, hogyan találjanak táplálékot vagy kerüljék el a ragadozókat. A nagy fehér cápák esetében is megfigyeltek baráti kapcsolatokat: Simon és Jekyll nevű egyedek például 6000 km-t (kb. 3730 mérföldet) tettek meg együtt anélkül, hogy elváltak volna egymástól.
6. A cápák bőre apró fogakkal borított
A cápabőr csodálatos anyag. A 18. századi Olaszországban a mesterek a felbecsülhetetlen értékű Stradivari-hegedűk finom éleinek simítására használták. A viktoriánus Angliában a bútorkészítők kedvelt alapanyaga volt, amit „shagreen”-nek neveztek. A pikkelyek helyett a cápa bőrét apró, fogakhoz hasonló képletek, úgynevezett dentikulumok borítják, amelyek csökkentik a vízellenállást. Ha az ember a szőr növekedésével ellentétes irányban simítja végig, az érdes csiszolópapírhoz hasonló érzést kelt.
7. A cápák érzékelik a szívverést
A cápáknak nyolc érzékszervük van. Az öt alapvető érzékszerv mellett képesek érzékelni a víznyomás változását, a feszültséget és a Föld mágneses terét is. Az oldalvonaluk mentén található érzékelők a rezgéseket észlelik, míg a testükön szétszórt gödörszervek az alacsony frekvenciájú elektromos mezőket detektálják. A fejükön található Lorenzini-ampullák pedig lehetővé teszik számukra, hogy érzékeljék a közeli állatok izomösszehúzódásai által generált elektromos impulzusokat, például egy dobogó szívet.
8. A cápák idősebbek a fáknál
A cápák hihetetlenül ősi lények. A legkorábbi fosszilis bizonyítékok 450 millió évesek, ami 60 millió évvel előzi meg az első fák megjelenését, 220 millió évvel a dinoszauruszokat, 350 millió évvel a Szaturnusz gyűrűit és 380 millió évvel a Sarkcsillag születését. Az első cápaszerű fogak 410 millió éve jelentek meg, a modern cápák ősei pedig 195 millió éve fejlődtek ki. Ma körülbelül 500 cápafaj létezik, ami jóval kevesebb, mint az 50 millió évvel ezelőtti csúcsidőszakban.
9. Evolúciós kapcsolatunk
Bár a cápák és az emberek fejlődési vonala már nagyon régen elvált, létezésünk a Földön elválaszthatatlanul összefonódik. Az ember és a cápák legközelebbi közös őse körülbelül 440 millió éve élt, és bár az akkori lény sokkal inkább hasonlított egy cápára, mint egy emberre, mégis közös gyökereink vannak. Ezek a csodálatos ragadozók ma is a bolygó ökoszisztémájának kulcsfontosságú szereplői, amelyek évmilliók óta bizonyítják alkalmazkodóképességüket és túlélési ösztönüket.
Maradj velünk, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Kövesd a GlobalHir.hu-t Facebookon, iratkozz fel Telegram-csatornánkra, vagy add hozzá RSS-feedünket, és értesülj gyorsan az új cikkekről.
